Dr. Somóczi Lóránt

1914. június 11.-én született Budapesten, és 1982. április 21.-én halt meg 68 éves korában. Nagynevû jogász, hadbíró, kilencszeres válogatott vízilabda játékos, fõiskolai világbajnok, kiváló edzõ, a TF szaktanára, nemzetközi játékvezetõ, a MAFC örökös tagja.

  

1914. június 11.-én született Budapesten.
     Az 1930-as években az óbudai Árpád Gimnázium tanulója volt. A gimnázium tanulóit a lelkes Bede tanár úr vitte rendszeresen a Császár uszodába, ahol igencsak megkedveltette a diákokkal az uszodai életet, az úszást, és a vízilabdázást. Az óbudai Krausz Lóránt is az osztálytársaival együtt szerette meg ennek a régi budai uszodának a simogatóan selymes vízét, amelyhez haláláig hûséges is maradt.

Az Árpád Gimnázium többször nyert középiskolai vízilabda bajnokságot, innen a legügyesebb, legszorgalmasabb játékosok különbözõ egyesületekhez kerültek. A kis Krausz Lóránt – ekkor már Somóczi Lóránt néven – a Magyar Atlétikai Club (MAC) újonc-, majd ifjúsági csapatába igazolt.

Somóczi Lóránt 1932-ben érettségizett, majd a Pázmány Péter Tudományegyetem jogász hallgatójaként folytatta egyetemi tanulmányait. Egyetemistaként minden szabadidejét a Császár uszodai edzéseken töltötte és 1934-ben már MAC felnõtt csapatának tartalék játékosa lett, miközben az utánpótlás válogatott állandó játékosa is volt. 1935 meghozta számára a biztos helyet az MAC elsõ csapatában és július végén bekerült a magyar felnõtt vízilabda válogatottba is. Az elsõ válogatott szereplése során az osztrák Annanheimben a csapat 3:2 arányban gyõzött, jóllehet ekkor Ausztria ellen a magyar B válogatott állt ki.

1937-ben fõiskolai világbajnokságot rendeztek Párizsban, ahol a vízilabdázásban gyõztes magyar együttesnek Somóczi Lóránt is tagja volt. A világbajnoki második aranyérem megszerzésére viszont már a háború kitörése miatt nem volt lehetõség, 1939-ben válság következett be a nemzetközi diáksport területén is.

1939 karácsonyán a Nemzeti Sportuszodában Olaszország vízilabda válogatottja ellen két mérkõzést játszottunk, Somóczi mindkét mérkõzésen tagja volt a magyar válogatottnak. Somóczi Lóránt 1935 és 1942 között összesen kilencszer szerepelt a magyar vízilabda válogatottban. Késõbb katonai szolgálatra is behívták, ráadásul a világháború miatt már csak alig néhány találkozóra korlátozódott a magyar válogatott vízilabda csapat játéklehetõsége, ezért Somóczit válogatottsági sorozata megszakadt.

Somóczi Lóránt 1941-ben a Pázmány Péter Tudományegyetemen jogi diplomát szerzett, majd 1947-ben hadbírói szakvizsgát is tett.

Somóczi dr. 1942 novemberében a MAC csapatából átigazolt a Mûegyetemi Atlétikai és Footbal Club (MAFC) elsõ osztályú csapatába, amelynek egészen haláláig hûséges tagja maradt. 1947-ben a párizsi fõiskolai világbajnokságokon a nyertes magyar fõiskolás együttesnek õ volt a kapitánya és edzõje. 1948-ban a magyar bajnokságban ezüstérmes MAFC játékos-edzõje, késõbb 1957-tõl az újraéledõ MAFC edzõje volt. Ezekben az idõkben két éven keresztül a Budapesti Honvéd Sport Egyesület elsõ csapatának edzõjeként is mûködött.

Az 1950 körüli évek politikai viharai Somóczi dr. életét sem hagyták érintetlenül. Az 1982-es nekrológjában szó szerint az szerepelt, hogy “... ezután a Mátrában eltört a lába...” - azt sugallva, mintha egyszerû túrázás közbeni baleset érte volna. Azonban tudjuk, hogy ez a történet életének egy szomorú és meghatározó fordulópontja volt.

Mivel jogász volt, hadbíró ezredes, és mert visszautasította a híres Rajk-perben való részvételét, ezért 1950-ben a recski kényszermunkatáborba internálták. Recsken az embertelen körülmények között súlyos balesetet szenvedett. 1953-ban szabadult, törött és rosszul összeforrott combcsonttal, egész életében bicegett ezután.

Súlyos balesete után mint edzõ és mint játékvezetõ hódolt tovább kedvenc sportjának, a vízilabdázásnak és töltötte minden szabadidejét a Császár uszodában.

1966-tól haláláig a MAFC vízilabda szakosztályának vezetõje és edzõje, de közben egy évig a Bp. Spartacus OB.I. csapatának edzõje is volt.

Rendkívüli szorgalmával elméletben is folyamatosan képezte magát a vízilabdában. A MAFC csapatának edzõjeként szerzett gyakorlati tapasztalatait és tanult elméleti tudását a Testnevelési Fõiskola tanáraként adta tovább a fiatal edzõjelölteknek. Mai edzõink nagy része tõle szerezhette meg a tudását az általa írt mindmáig jól használható “A vízilabdajáték” címû tankönyvbõl.

A Magyar Úszó Szövetségnek 1977-tõl elnökségi tagja, a Vízilabda Módszertani Bizottság vezetõje. Mint kiváló játékvezetõ is szolgálta kedvenc sportját, rendszeresen vezetett elsõ osztályú bajnoki mérkõzéseket, emellett nezetközi játékvezetõ is volt és többször az év játékvezetõjévé választották.

1982-ben került sor a korábban csípõjébe épített protézis cseréjére. Mûtéte sajnos a csont rossz állapota miatt nem sikerült, amit lelkileg már nem tudott feldolgozni. 1982. április 21.-én délután szeretett egyesülete, a MAFC melegítõjébe öltözve hosszú perceken át nézte az Országos Reuma és Fürdõügyi Intézet kórházának tetõteraszáról az általa annyira szeretett második otthonának, az öreg csaszinak vízében vízilabdázó fiatalokat, majd a mélybe vetette magát.

Emlékének megõrzésére nevezte el róla az elnökség 1982. óta az utánpótlás gyermek korosztály legfiatalabb csoportjának hagyományos nyári kupáját a "Somóczi-kupát".

Képtár

Történetek, adatok, újságcikkek