Lázár György polgármester (1851-1915)

 

Szerény családi körülmények közül érkezett, de édesapja a két fiát taníttatta.

A korabeli szegedi értelmiség útját járta be. A kegyesrendieknél végezte középiskoláit, majd Budapesten a jogot. Már gimnáziumi évei alatt is kitűnt a társadalmi ügyek iránti érzékenységével. Az egyetem elvégzése után 1876-ban haza érkezve ügyvédi irodát nyitott, ám 1878-ban praxisának fenntartása mellett közigazgatási szolgálatba lépett tiszteletbeli tiszti főügyészként. 1882-ben a közgyűlés tiszti főügyésszé választotta.

A nagyárvíz idején ladikos mentőcsapat vezetőjeként mentette a végveszélybe jutottakat. Visszaemlékezés a nagy árvíz napjaira címen ennek az időszaknak a történetét írja meg. Munkája elismeréseképpen helyettes polgármesterré választották.

Megalapította a Dugonics Társaságot, és elindította harcát a szegedi egyetem megvalósításáért.

1898-ban a kormánypárt képviselőjeként jutott be az országgyűlésbe, és képviselőházi tag maradt 1904-ig, amikor Pálfy Ferenc lemondása után polgármesterré választották.

11 évig, haláláig maradt a város első tisztviselője. Sokat tett a szegedi iskolahálózat fejlesztéséért, az irodalmi és művészeti élet szervezéséért. Nevéhez fűződik az első köztéri szobrok felállítása.

Az országosan elismert személyiség pályáját annak virágzása teljében zárta le a halál.

Móra Ferenc így ír róla:

 

„Ma is e város: Lázár városa,

Puszták ölén ez alvó kőcsoda…”

 

Blazovich László: Szeged rövid története. Szeged, 2005. című műve alapján