Kisfaludy Mór (Móric) (Tét, 1814. ápr. 24. - Sümeg, 1893. júl. 10.)

Győri tanulmányai után katonai pályára lépett, bécsi huszárezredben szolgát. Harminc éves korában leszerelt és 1844-ben, Kisfaludy Sándor halála évében Sümegre költözött. 1848-ban először a sümegi, később a Zala-vármegyei nemzetőrzászlóalj parancsnoka. Egy Veszprém megyei nemzetőr zászlóaalj élén részt vett a Jelasics elleni harcokban. Novembertől őrnagyként  az 56. zászlóalj parancsnoka.  1849 májusától dandárnok a 2. hadtestben. Harcolt Buda ostrománál, a Tisza- és a Vág-menti hadjáratban. 1849 júliusától Kossuth szárnysegéde. Augusztus elején Görgey alezredessé léptette elő. A szabadságharc leverésekor ezredes , dandárparancsnok. Zalagyömörőn húzta meg magát, ott fogták el. Aradon előbb halálra, majd 16 évi várfogságra ítélték. Ismerősei közbejárására két év múlva szabadult. Végleg visszavonult a közélettől, gazdálkodással foglalkozott. A sümegi temetőben homokkő síremléke, a Sümegi Panteonban emléktáblája van.

I.: Oláh Ferenc: A "Kisfaludy" Honvédzászlóalj 1848/49. (Kézirat) Sümeg, 1978. - Bona Gábor: Tábornokok és törzstisztek a szabadságharcban 1848/49. Bp., 1983. - Oláh Ferenc: Dicső kor dicső nagyjai = Sümeg és Vidéke, 1991. márc. 29..