Heller Ödön (1878. nov. 21.-1921. júl. 13.)

A Tisza és a folyó környezetének míves ábrázolója, a neves festő, Pesten született, ám munkássága szorosan Szegedhez kötődik. Miskolcon és Szegeden járt elemi iskolába, középiskolai tanulmányait pedig Budapesten végezte, majd Vajda Zsigmond festőiskolájának volt a látogatója, később Nagybányán tanult, de ezekben az években Észak-Afrikába is elvetődött. Szegeden festőnövendékeket tanított és portrékat festett, ebből tartotta fenn magát. Jeles művészekkel barátkozott (Juhász Gyula, Király-König Péter, Móra Ferenc), társaságban szívesen muzsikált baráti társaságában, ennek köszönhette, hogy az I. világháborúban katonazenészként szolgált. Később Tápéra költözött, itt festette a helybéliekről csodálatos portréit, valamint a tiszai tájat. 1921 óta Heller Ödön titokzatos halálának körülményeiről többféle feltevés látott napvilágot. Egyik szerint szerelmi bánatában követett el öngyilkosságot, másik szerint politikai indíttatásból gyilkolták meg. Sírjánál Löw Immánuel és Juhász Gyula búcsúztatta a szegediektől és a tápéiaktól. Az érthetetlen tragédia megihlette Móra Ferencet, a festő barátját is, aki az egyik legelső, „A festő halála” című lélektani regényében is felhasználta az esetet. Kevésbé köztudott, hogy Heller Ödönnek Radnóti Miklós az unokaöccse volt.