Páhy Anna: Az egér *

TARTALOMJEGYZÉK

Bevezetés *

I. Az egérről röviden *

Hogyan működik az egér? *

II. Egértörténelem *

III. Az egér diadala *

Mire használható az egér? *

IV. A drót nélküli kék fog *

A Bluetooth-technika *

Új hullám *

V. Egerek és emberek *

Az átlagos szürke egerek *

Hanyattegerek *

Szokatlan rágcsálók *

Egerek farok nélkül *

 

Bevezetés

A GIS-ek alapvetően hardverigényes alkalmazások, kialakulásuk is valójában a hardver lehetőségek bővülésének köszönhető. A szokásos számítógépes alkalmazásokhoz képest pl. adatbáziskezelés, táblázatkezelés, grafikai programok, stb. feltűnő a perifériák kiemelt szerepe, mind az input, mind az output oldalon.

A GIS hardver elemei közül az egeret választottam bemutatásra. Dolgozatom célja e periféria létrejöttének, működésének, használatának leírása újdonságokkal, egy-két kiragadott példával a teljesség igénye nélkül.

 

 

I. Az egérről röviden

Az egér, vagy Mouse egy speciális beviteli eszköz, ami az IBM-PC típusú gépeken kívül más géptípusoknál is elterjedt. Szerepe leginkább az ikonvezérelt rendszerek, operációs rendszerek (OS/2, Windows) megjelenésével nőtt meg, hiszen azok kezelése alapvetően az egérre épül. Manapság már szinte minden program támogatja az egér használatát, mind DOS, mind egyéb operációs rendszerek alatt. Az egér a multimédiás számítógép alapvető tartozékává vált.

Az egérhez használatkor mindig tartozik valamiféle jelzés a képernyőn, ezt egérkurzornak szokták nevezni (lehet bármi; nyilacska, üres karakter stb.). Az egérkurzor a képernyőn követi az egér fizikális mozgását. Az egér funkciója ezen kurzor mozgatása, pozícionálása, és kattintással a megfelelő pozíción bizonyos feladatok elvégzése (pl. kijelölés).

Az egereket leginkább a számítógép soros portjára szokták csatlakoztatni (legismertebb az RS-232C—25 pólusú), de ismertek olyan egerek is, amelyek csak a párhuzamos portokra csatlakoztathatóak. (A nyomtatóvezérlésre alapértelmezett PRN PC-n szintén 25 pólusú). Vannak olyan egerek is, amelyekhez külön csatolókártya tartozik, ekkor az egeret értelemszerűen erre kell csatlakoztatni. Kezdetben kizárólag bővítőkártyás egerek voltak, ugyanis nem tudták a jelek kezelésére szolgáló elektronikus áramköröket egérméretűvé integrálni. Ebben az időben csak a billentyű funkciókat és az impulzus sorozatokat szolgáltatta maga az egér a bővítő kártya számára, amely a számítógép számára az elfogadható formátumokat állította elő. 1984-ben a Microsoft olyan új egeret fejlesztett ki, amely az általános célú soros jelátviteli csatornán (COM1 vagy COM2) keresztül csatlakozott a PC-hez. E konstrukcióban az egér a szükséges táplálást az RS-232 C szabványú kapcsolat egyik vezetékén kapja. A soros vonal maximális sebessége 9600 Baud. Ez bőven elég, ha tekintetbe vesszük, hogy egy tipikus egér 1200 Baud-dal adja jeleit.

A manapság forgalomban levő egerek választékában a hagyományos soros és PS/2-es modellek mellett USB-s típusok is találhatóak (Univerzális Soros Busz Plug&Play jellemzőkkel). Ha pl. az egérfarok PS/2-ben végződik, igény szerint megtoldható egy sorosportadapterrel (és egy telepítési útmutatóval). Illetve fordítva: mellékelt átalakítóval szükség esetén az egér PS/2 és USB portra egyaránt illeszthető.

 

Hogyan működik az egér?

Az egér működéséhez az egeret meghajtó programra, DRIVER-re van szükségünk. Ezt általában az egérhez kapott szoftverrel együtt kapjuk meg. A driverek lehetnek com, exe, vagy sys kiterjesztésűek. A sys kiterjesztésű drivereket a config.sys-ben tudjuk installálni (DEVICE, DEVICEHIGH parancsokkal), míg az exe és com kiterjesztésűeket mind a config.sys-ben, mind az autoexecben (előbbiben INSTALL paranccsal). Az egeret meghajtó program a gép újraindításáig a memóriában marad, tehát rezidens program.

Működés szerint az egereket két nagy típusra oszthatjuk: mechanikai és optikai úton működőkre. Az optikai egerek egy optikai fényszálat (fénysugarat) bocsátanak ki magukból, és ezzel érzékelnek egy speciális, négyzethálós fémrácsot, amelynek segítségével meghatározzák a mozgás irányát, sebességét. Az optikai egerek egyetlen hátránya, hogy csak ezen a fémrácson működhetnek. Egyébként sokkal kifinomultabban lehet őket mozgatni, sokkal érzékenyebbek, mint mechanikusan működő társaik, valamint nem koszolódnak. A mechanikus egerek egy gumival bevont golyó segítségével működnek. A golyó mozgását három görgő érzékeli és egy-egy görgőtárcsára viszi át. Mindegyik tárcsához tartozik egy-egy fénysorompó, amelyek segítségével az egér processzora meghatározza a mozgás koordinátáit, sebességét. A mechanikus egér előnye, hogy bármilyen (sima) felületen használható, viszont görgői nagyon gyorsan bepiszkolódnak, és ezáltal megnehezítik a munkát. Mindkét fajta egérnek van egy processzora, amely értelmezi az egér mozgását, és ezt átalakított jelekként küldi tovább a számítógépnek az egérből kivezető zsinóron keresztül.

Az egereknek egy, két- és háromgombos fajtájuk ismert (pl. Macintosh, PC, változó funkciók). Nemrég jelentek meg a direkt windows- és ikonjai számára kifejlesztett egerek. Ezek abban térnek el egy "normális" egértől, hogy gombjaik mellett két kis görgőt is találhatunk rajtuk, amik a görgetösávok használatát hivatottak elősegíteni. Ezek annak ellenére, hogy a munkánk gyorsabb elvégzése érdekében születtek, igencsak körülményessé teszik azt. A görgők elérése és kezelése nehézkes, ugyanakkor egyéb alkalmazások használatakor gyakran zavaróak tudnak lenni.

Az egerek minimális felbontó képessége általában megegyezik azok valóságos fizikai felbontóképességével (dpi). A pontosságot, felbontóképességet, bizonyos esetekben, megfelelő szoftverekkel növelni lehet (30000 dpi). A szoftver az érzékelt impulzus sorozat frekvenciának figyelésére (abszolút érték, változás sebessége, stb.) épít.

kis felbontás

közepes felbontás

nagy felbontás

extra felbontás

20-30-50

100-200

250-350

400

 

A forgalomba lévő egerekhez adott szoftverekkel a felbontás növelés fokozatai 500 dpi, 1050 dpi vagy 1200 dpi, valamint 6400, 19000 vagy 30000 dpi. Nem gyakori, de előfordul, hogy a maximális sebesség határt is megadják pl. 600 mm/s. A felbontáson azt értjük, hogy mekkora az a legkisebb elmozdulás, amelyet az egér már érzékel. Az esetek többségében ezzel a kérdéssel nem szoktak foglalkozni, hiszen az emberi kézmozdulatok eléggé durvák. A felbontás igen széles intervallumot foghat át: 30-12000 dpi. Nagy felbontású egér csak speciális alkalmazások estén szükséges, így a számítógéppel támogatott tervezés (CAD), térképészet stb. esetén.

Fontos, hogy egerünk 100% Microsoft, vagy Mouse-System-Mouse kompatibilis legyen, mivel a programok többsége ezeket a szabványokat ismeri, használja.

 

 

II. Egértörténelem

Az egér története azzal kezdődött, hogy Douglas Engelbart a Stanfordi Kutatóintézetben új adatbeviteli eszközöket létrehozásával próbálkozott. Sok megoldás közül 1963-ban egy fából készített kis kézbeillő tárgyban az egyenes vonalú mozgást forgó fém korongok közvetítették.

A hetvenes évek elején Jack S. Hawley a Palo Alto-i Kutatóközpontban számos módosítással javított a szerkezeten, elsősorban a villamos jelek formálását akarta egyszerűsíteni. E fejlesztések során született meg a digitális egér.

Az első IBM PC-hez készült egereket a Mouse System cég dobta piacra még 1982-ben. Kezdetben az új, háromgombos eszközt inkább önmagáért vették, hiszen megfelelő szoftverek hiányában nem sokra lehetett használni. 1983 közepén a Microsoft is megjelentette a saját két nyomógombos változatát.

Az első számítógép, amely kihasználta az eszköz tulajdonságait és nagyközönség elé került, az Apple cég LISA nevű számítógépe volt. Úgynevezett grafikus felhasználói környezettel látták el és az ebben való eligazodás fő eszköze egy mozgatható nyíl (cursor) volt, mozgatásra pedig az egér szolgált. Ez a géptípus mégsem lett igazán sikeres, talán az elsietett piacra dobás és az ebből adódó gyermekbetegségei miatt. Az Apple cég átütő sikerű gépe végül a Macintosh lett.

A PC-piacnak válaszolnia kellett az Apple kihívására. Ez a feladat a Microsoft cégre hárult, amely sok új, az egér használatára épülő szoftvert jelentetett meg, mint az Excel, Works, és mindenek felett a Windows, amely ugyanazt a grafikus környezetet biztosítja a PC-n, mint az Apple Macintosh (lényegében csak a külcsínben vannak eltérések, a filozófia azonos).

Ma már az egér a legtöbbet használt beviteli eszköz a billentyűzet mellett, messze maga mögé utasítva a tabletet, a fényceruzát, az érintéses képernyőt, de még a hozzá legjobban hasonlító trackball-t is.

 

 

III. Az egér diadala

A számítástechnika hajnalán a felhasználóhoz való közelség nem volt igazán szempont. A számítógépek nagyon drágák voltak, ezért inkább a felhasználónak kellett alkalmazkodnia és a lehetőség szerint a legjobban a gép segítségére lenni.

Az alapvető adatbeviteli eszköz a billentyűzet volt. A felhasználónak tehát minden adatot, legyen az bármilyen természetű, először “begépelhető” formátumra kellett átalakítania, ami meglehetősen nehézkes, időrabló tevékenység, nem beszélve a hibázási lehetőségről. A grafikus adatok bevitelére alkalmas úgynevezett pozicionáló eszközök már léteztek, mint a tablet vagy a digitalizáló asztal, azonban ezek is meglehetősen drágák és ezért kevéssé elterjedtek voltak. Főleg olyan speciális felhasználáshoz alkalmazták őket, amikor nagy tömegű grafikus adat (gépészeti rajzok, térkép alapadatok) bevitelét kellett megoldani.

Mindezekből következően, ha valaki számítógépet kívánt használni, akkor ehhez komoly előtanulmányokat kellett hogy folytasson. Például meg kellett tanulnia a gép parancsnyelvét, amelynek segítségével a szolgáltatások elérhetők, valamint minden programhoz a programspecifikus utasításokat is.

A személyi számítógépek megjelenése döntő változásokat hozott ezen a téren. A gyártóknak szembe kellett nézniük azzal a ténnyel, hogy az elkövetkezőkben a felhasználók egy jelentős része nem számítástechnikus lesz és sem idejük, sem energiájuk vagy “horribile dictu” kedvük a szükséges ismeretek elsajátításához. A megoldás egy felhasználó barát környezet kialakítása volt, melynek segítségével a ki- és bemeneti adatok elszakíthatók a gépi ábrázolástól és az ember által egyszerűen és gyorsan értelmezhetővé tehetők. Ehhez azonban egy új beviteli eszközre, egy “rámutatóra” is szükség volt és erre alkalmas lett az egér.

 

Mire használható az egér?

Az egér egy szappandoboz méretű tárgy, melynek segítségével a kéz természetes, síkban történő mozgása leképezhető a számítógép számára. Ebben hasonlít a pozicionáló eszközre, de amíg ezek abszolút helyzetet adnak vissza, addig az egér csak relatív elmozdulást érzékel. Tehát az egeret felemelve és máshol lerakva a számítógép nem érzékel helyzetváltozást.

A mozgatás lényege azonban még nem nyújt érdemi információt egy gép számára. Azt is meg kell mondanunk, hogy egy pozíciót másképp kezeljen, mert azzal valami célunk van. Például egy egyenes kiindulási pontját jelöljük ki rajzolás esetén vagy egy alkatrészre mutatunk rá egy gépészeti tervezés során. Ezért az egéren minimálisan egy billentyű kell, hogy legyen. Ezzel jelezzük, hogy “itt és most” valamiféle akció veszi kezdetét. Az egy gomb elegendő, de bizonyos alkalmazásokhoz nagyon kényelmetlen lehet, ezért ma már egy egéren általában kettő vagy három billentyű van. Az említett Apple cég kitart az egy billentyű mellett, míg extrém esetekben más gyártók egész klaviatúrát tesznek az egérre.

Alternatív megoldásként a gyártók kitalálták, hogy bizonyos jelzések kiadásához többször, gyorsan egymás után kell a billentyűt lenyomni. A megnyomás számától függően beszélhetünk klikkről, duplaklikkről illetve extrém esetben triplaklikkről.

Az eddigiek alapján úgy tűnhet, hogy az egeret csak olyankor van értelme használni, ha grafikus információkat kívánunk a számítógépbe bevinni. Ez azonban nincs így. Bármilyen felhasználás esetén meg lehet tenni, hogy a bevihető információk választékát a képernyőn megjelenítjük és az egérrel a kívánt választás mezőjére mutatva elvégezhető a bevitel. E feladat megoldása a számítógéptől ugyan többletmunkát igényel hiszen tudnia kell, hogy egy adott helyen a képernyőn milyen információ áll, de a felhasználó számára nagy könnyítés, ugyanis nem kell megjegyeznie semmit, ha csupán a gép által egy adott helyzetben értelmesnek talált lehetőségek közül kell kiválasztani a számára legkedvezőbbet.

Így a számítógép felhasználói szinten való megismeréséhez elegendő egy vagy két óra az eddigi egy-két hét helyett. A felhasználó pedig észre sem veszi a grafikus környezet miatti teljesítmény csökkenést.

Az egér térhódításának ma már semmi sem állja útját, hiszen egyedül a Microsoft több, mint 2*106 egységet adott el. Úgy tűnik, hogy a trackball még meg tud élni a piacon bizonyos alkalmazásokra specializálódva, de az egér hosszú időre nem adja ki a megszerzett lehetőséget.

 

 

 

IV. A drót nélküli kék fog

A Bluetooth-technika

Az új technológia, egy kis méretű lapocska, amely megszabadítja a számítógépeket, a mobiltelefonokat és más elektronikus eszközöket az egymással összekötő drótoktól, vezetékektől. Ha a Bluetooth elterjed, a mobil eszközök összeköttetése miatti kábelrengeteg a múlté.

A Bluetooth technológiát 1998. májusában mutatta be az Ericsson, az IBM, az Intel, a Nokia és a Toshiba szövetsége. Célul tűzték ki egy olyan kis méretű, bármilyen elektronikai eszközbe beépíthető rövidhullámú rádiórendszer kifejlesztését, amely könnyen kezelhető szolgáltatást biztosít a mobil és üzleti felhasználók számára. A Bluetooth szabvány magja egy parányi rádió, amely a 2,45 GHz-es sávban, tízméteres körzetben, minimális áramfogyasztás és adóteljesítmény mellett feleslegessé teszi az adatátvitelre szolgáló vezetékeket. Például a kézi számítógépek (notebookok, laptopok) egymás közötti, a komputer és a mobiltelefon, stb. készülékek közötti kábeleket, infravörös portokat.

Míg a ma használatos infravörös portoknál követelmény a közvetlen rálátás, a “kékfog” akár a szomszéd szobában levő másik parányi rádiót is érzékeli. Sőt, egyszerre akár tíz másik adatkommunikációs egységgel is együttműködik. Adatátviteli kapacitása másodpercenként egy megabit, amivel akár mozgóképeket is továbbíthatunk. A tízméteres hatótávolság több Bluetooth rádiófrekvencián működő készülékkel akár száz méterre is növelhető.

Megvalósulni látszik a valódi vezeték nélküli jövő, amikor nemcsak a telefonkészülék, hanem szinte minden, eddig vezetéken “kommunikáló” eszköz, mint számítógép-billentyűzet, egér, monitor, telefon, TV-vevő stb. vezeték nélküli kapcsolat útján adja-veszi az információkat.

És itt van az ezzel kapcsolatos legújabb hír: négy óriáscég, a Lucent, a 3Com, a Microsoft és a Motorola is csatlakozott az új vezeték nélküli szabványhoz. Ez azt jelenti, hogy mostantól kezdve szinte hónapok kérdése az új szabvány világméretű elterjedése. Eddig ezerkétszáz vállalkozás csatlakozott a rendszerhez, ami azt sejteti, hogy miután az előbb említett nagyok is letették voksukat a Bluetooth-szabvány mellett, a vonzáskörükbe tartozó cégek “holdudvara” is átveszi azt.

A vezeték nélküli jövő közeledtét támasztja alá két újabb világszenzáció is. Az egyik az, hogy megszületett a világ legkisebb tranzisztora, melynek szélessége mindössze száz atomnyi! A komputerek mikroprocesszorai tranzisztorok millióiból állnak, és méretüket alapvetően e parányi eszközök terjedelme határozza meg. Az új technológiai áttörés lehetővé teszi azt, hogy minden eddigi mikroprocesszor, chip és egyéb, tranzisztorokat tartalmazó elektronikai eszköz mérete és energiaigénye a mostaninak harmadára-negyedére csökkenjen. Az atomnál alig nagyobb méretű struktúrák alkalmazása előrevetíti azt a lehetőséget, hogy az emberiség által elért műszaki fejlődés a méretek tekintetében eléri azt a szintet, amely az eddig ismert technológiák segítségével tovább nem csökkenthető, mert jelenlegi ismereteink szerint atomnál kisebb méretű összetett struktúrák még nem hozhatók létre. Az új tranzisztorok tömeges alkalmazásával a mai leggyorsabb asztali számítógépek “tudása” besűríthető egy mobiltelefon méretű készülékbe.

 

Új hullám

A Bluetooth egy piaci bevezetés előtt álló, rádióhullám-alapú átviteltechnika, amely az irodai és háztartási készülékek újszerű kommunikációját teszi majd lehetővé. Először feltehetően a mobil adattovábbításban jelenik meg, de fejlesztői azt állítják, átformálhatja az otthoni életet is.

A Bluetooth fantázianevű technikát arra tervezték, hogy gyors adatátviteli kapcsolatot létesítsenek a mobiltelefonok, a személyi és a hordozható számítógépek, valamint a hozzájuk való kiegészítő eszközök, például a nyomtató között. A bevezetés előtt álló műszaki megoldásban az a legnagyobb pláne, hogy egy újabb kötöttségtől szabadíthat meg: ezentúl nem lesz szükség tengernyi vezetékre az eszközök összekötéséhez ­ a Bluetooth-felhasználó még mobilabbá válhat. Így például az új átviteli trükk lehetővé teszi, hogy a mobiltelefont háromféleképpen lehessen használni: az irodában automatikusan rákapcsolódva a vállalati hálózatra, otthon drótnélküliként, utazás közben pedig hagyományos mobilként.

Nem kevésbé hasznosak lehetnek a számítástechnikai alkalmazások. A megfelelően kialakított laptoppal szinte bárhol lehet majd internetezni, mivel a Bluetooth rádiótelefon összeköttetést teremt a világhálóval. A gyakran utazóknak nem feltétlenül kell számítógépet cipelniük magukkal. Egy zsebben elférő merevlemezes meghajtó (amelyen rajta van a felhasználó összes dokumentuma), ha egy Bluetootht tartalmazó számítógép hatósugarába ér, ugyancsak kábel nélkül összekapcsolódik vele, így a felhasználó a komputeren hozzáférhet a meghajtón lévő összes fájlhoz, s újakat menthet rá. Új eszközként harangozzák be a Bluetooth-karórát is, amely valójában egy digitális személyi titkár (PDA). A szerkentyű hozzáférhet a Bluetooth-szal felszerelt személyi számítógépen (PC) lévő Microsoft Outlookban tárolt információkhoz, köztük az elektronikus levelekhez, a feladatlistákhoz vagy az előjegyzési naptárhoz. Menet közben az óra kezelőgombjaival bármikor el lehet olvasni a leveleket, elfogadhatjuk, lemondhatjuk a bejövő találkozójavaslatokat, előre megfogalmazott válaszok küldhetők az elektronikus levelekre. A karóra a PC hatósugarába érve automatikusan és azonnal összehangolja, frissíti a számítógépen lévő Microsoft Outlook-programot.

Ennek a telefon és a legkülönfélébb perifériák közötti kábel nélküli kapcsolatnak az ötlete az Ericsson cégtől származik. A mobiltelefóniában jártas svéd nagyvállalat arra jött rá, hogy a világszerte szabadon hagyott 2,5 gigahertzes frekvenciasávon másodpercenként maximálisan 1 megabájtos sebességgel lehet rádióhullámok útján hangokat és adatokat továbbítani. A lehetséges felhasználói kívánalmakat figyelembe véve a rádió-összeköttetés szabványos hatótávolsága 10 méter, de kiegészítő erősítővel akár 100 méter is lehet. E technika a tévé infravörös távirányítójára emlékeztet, de a rádiós adatátvitel esetében nincs szükség arra, hogy az összekapcsolódó eszközök "szemkontaktusban" legyenek, mivel a rádióhullámok nem akadnak el, ha szilárd tárgyak állhatnak az útjukba. Maga az átviteli eszköz a mikroelektronika jóvoltából egy parányi chip.

Miután a találmány a távközlés és a számítástechnika sokszor megjósolt összeolvadását hivatott a gyakorlatban megvalósítani, a különös Bluetooth (kék fog) elnevezés is erre utal. Harald Blotand ­ angolosítva Bluetooth ­ viking vezér még a 10. században egyesítette Dániát és Norvégiát, az Ericsson névadói úgy gondolták: az országegyesítő uralkodó neve jól rímel a két mai húzóiparág konvergenciájára.

Az Ericsson nem "ült rá" találmányára, ellenkezőleg: megkereste legnagyobb konkurenseit, s azt javasolta, legyen nyílt iparági szabvány a Bluetooth. Az ötletgazda svédek felismerték, nekik is nagyobb hasznuk származik abból, ha lemondanak a szabadalmi oltalomról és a jogdíjakról a gyors és széles körű felhasználás érdekében. Szemük előtt bizonyára a világsikert aratott GSM-telefonok hasonló alapfilozófiája lebegett. Ilyen megfontolások után 1998. februárjában a távközlés és a komputeripar öt nehézsúlyú bajnoka, az Ericsson, Nokia, IBM, Toshiba és az Intel megalakította a Bluetooth Érdekvédelmi Csoportot (SIG), amely minden érdeklődő gyártónak ingyen kínálja a technológiát, ha azok is lemondanak továbbfejlesztéseik kizárólagos szellemi tulajdonjogáról.

Eddig több mint ezer cég csatlakozott a SIG-hez, s a szakemberek azt jósolják, hogy a nagy érdeklődés nyomán 2002-re világszerte több mint százmillió Bluetooth-kompatibilis mobiltelefon, számítógép és más elektronikus eszköz kerülhet forgalomba.

A sokféle alkalmazhatóságot jelzi, hogy a japán Casio az Ericsson segédletével már kifejlesztett egy digitális Bluetooth-fényképezőgépet, amely vezeték nélküli kapcsolatot teremt az ugyancsak Bluetooth technikájú mobiltelefonnal. A fényképet így azonnal el lehet küldeni a világ bármely számítógépére a telefonnal, sőt a képhez még szöveg is írható.

Iparági megfigyelők szerint a Bluetooth gyors elterjedését a mobil adatkommunikáció robbanásszerű növekedése ösztönözheti. A brit Analysis piackutató cég szerint e piac forgalma 2010-re a jelenlegi néhány millióról 80 milliárd dollárra bővülhet. A fejlett ipari országokban a mobilszolgáltatások üzleti előfizetőinek háromnegyede használhat majd az internet vagy a vállalati intranet elérésére vezeték nélküli adatkommunikációs szolgáltatásokat. Mindemellett a Bluetooth-technika átformálhatja az otthon életét is. A Bluetooth hatósugarán belül minden háztartási gép, a kenyérpirítótól a légkondicionálóig, távolról irányítható, elég csak hazatelefonálni. Az olasz fehéráru-gyártó Merloni mosogatógépébe építi bele a Bluetoothot, s így a gép, ha meghibásodik, maga riasztja a szerelőt.

 

 

 

 

V. Egerek és emberek

Aligha van olyan felhasználó, aki ne használna egeret. Az alakja után elnevezett beviteli eszköz a személyi számítógéphez feltétlen szükséges perifériák (monitor, billentyűzet) után a legelterjedtebb számítástechnikai kiegészítő. Bizonyára sokakat érdekel, hogy mennyire állják meg helyüket a mindennapi használatban a ma kapható típusok.

Az egerek komoly fejlődésen mentek keresztül az utóbbi évtizedben, de a lényegük, fő funkciójuk mindmáig a síkban való pozicionálás maradt. Ez a képességük teszi lehetővé a számítógéppel való gyors és egyszerű, a képernyőn könnyen nyomon követhető üzenetváltást. Egerek nélkül a személyi számítógépek (és az ablakozó rendszerek) valószínűleg nem terjedtek volna el ilyen mértékben. Ezért, bár ez a mutatóeszköz (általában) olcsó, kicsi és egyszerű kiegészítője a számítógépnek, a fontossága vitathatatlan. A számítástechnikai piacon jelenlévő termékek között sokféle egér található, a legegyszerűbb, kétgombos típustól egészen kezdve a sokgombos, több kerekes (másnéven görgős), a drótnélküli vagy a nagyon pontos, optikai működésű típusokig. Ebből a kétségtelenül széles választékból ragadtam ki egy tucatnyi, különböző kategóriát képviselő terméket. (A teljesség igénye nélkül.)

Az egér az, amelyből a legolcsóbbat szokás választani, hiszen ki figyel rá, az olcsó is működik. Talán nem is tudatosul bennünk, de ha számítógéppel dolgozunk, naphosszat tapogatjuk, tologatjuk, és egyáltalán nem mindegy, hogy milyen formája van, hol vannak a gombjai, vannak-e kiegészítő funkciói, stb. A kéz anatómiai felépítéséhez nem illeszkedő modellek akár izületi bántalmakat is okozhatnak, egy rosszul működő egér pedig mindig a legrosszabbkor makrancoskodik, ami jelentősen lelassíthatja a munkát. Ugyanakkor jó egérnek lenni eléggé hálátlan szerep, mert az ilyet nem veszik észre, hiszen nem okoz kézfájást, nem ugrál, egyszerűen csak szolgálja tulajdonosát.

 

Az átlagos szürke egerek

Léteznek hagyományos kétgombos mutatóeszközök, melyek semmilyen extra bizgentyűvel nem csalogatják a felhasználót, csupán csak jó egerek kívánnak lenni — legtöbbször sikerrel. A kialakításuk kellemes, elrendezésük szimmetrikus, így a balkezeseknek sem okoz gondot a használata. Könnyen gördülnek, lassú mozgásnál sem akadnak el.

Külön figyelmesség lehet a gyártótól (jelen esetben: a Kensinton), hogy két külön fajt tervezett ebből a típusból is: egy keskenyebbet, ujjaknak való mélyedésekkel a gombokon és szélesebb testű, púposabb példányt, jobban tenyérbe illeszkedőt, férfiasabb kezekbe illőt. (Kensington Mouse in a Box és Kensington ValuMouse).

Ez utóbbitól csak egy a két gombja közti kinövés, görgős ketyere révén különböztethető meg a következő, valamivel érdekesebb a Görgetőkerekes (amely egyben nyomógomb is) alfaj. Természetesen a görgő nyomógomb funkciója és a görgetési sebesség tetszés szerint beállítható. (Maradva az eddig bemutatott családnál: Kensington ValuMouse Scroll).

Sokkal tetszetősebb azonban közeli rokona az átlagnál egérszerűbb, szűk orrú faj. Nagyon kényelmes használatot tesz lehetővé a dobozba zárt jószág (Kensington Mouse in a Box Scroll). A lekerekített, háromszöget idéző gombok egymáshoz közeli elhelyezése folytán a mutató- és középső ujjak közel kerülnek egymáshoz, ami jóval természetesebb, mint a régi háromgombos egerekre jellemző, szétterpesztett ujjakat kívánó pozíció.

Kézre álló, kellemes példányként lehet jellemezni egy rokon család (Logitech MouseMan Wheel névre keresztelt) egerét. Nemcsak megfogni, kézbe venni élmény, hanem telepíteni is. Semmi gond, semmi macera. Az alapesetben is fellelhető bal és jobb gomb mellett egy középső görgős gomb és egy negyedik, oldalsó gomb található rajta. Az előbbi vagy aktuális képernyőt görget, vagy lenyomva egy böngészőprogramnál speciális menüt hívhatunk elő vele. Az utóbbi pedig a kettős kattintást cseréli egyre, ha kívánjuk. Persze az alapbeállításokkal kapott programot bármikor megváltoztathatjuk. Létezik faroknélküli változata is. (ld. később — szerk. megj.)

Még egy típust kell bemutatnunk. A szintén négy gombbal rendelkező (Genius NetMousePro) egérnél a jobb és a bal gomb között azonban nem egy harmadik gombot találunk — az az egér bal oldalára költözött — , középen itt is egy az oldalak görgetését segítő gomb helyezkedik el. Ez nem görög, hanem egy kétállású kapcsolóval lehet fel és le mozgatni az oldalakat. Annyira nem utópisztikus a formája, mint az előző társáé, viszont a kevésbé csábos külső mögött egy könnyen használható, tenyérbe simuló egér lapul.

 

Hanyattegerek

A következő jelenség egy kellően elfajzott faj, mert egérnek egyáltalán nem nevezhető. Leginkább egy touch pad (tapipad) és egy billentyűzet keresztezésének tűnhet. Tervezői nem pusztán egy vezérlőeszközt alkottak, hanem kifejezetten az internetes böngészést kívánták megkönnyíteni használatával (Kensington WebRacer). A férfitenyérbe illő méretű, lapos példány középső részén helyezkedik el maga a tapipad, amely a noteszgépeknél már megszokott módon működik, azaz mutatóujjunkkal irányítható az egérkurzor. Plusz szolgáltatása az érintéses görgetés. Négy "egérgomb" funkciója tetszőlegesen definiálható, így a balkezesek sem szenvednek hátrányt. Előnye, hogy tetszés szerint kézben tartva vagy asztalra helyezve is használható. Mivel nem igényel egérpadot, sem helyet a tologatáshoz kevesebb helyet foglal munka közben. Az érintőpad hátránya, hogy meg kell szokni a használatát, pontossága pedig nem éri el a hagyományos egérét.

A fenti extrém példa után már valódi hanyattegérrel van dolgunk az Orbittal (Kensington Orbit Trackball). Lehet, hogy a szánk pH értékét nem állítja helyre, (szerk. megj.) de helyre kis lényről van szó. Szimmetrikus felépítése figyelmesség a balkezesek felé. Semmi extrát nem tartalmaz, az egereken már megszokott két nyomógomb díszeleg rajta. Használata a kéznek nem megterhelőbb, mint a “valódi” egéré. Tulajdonképpen leginkább ízlés dolga, hogy valaki egy műanyag dobozkát tologat-e ide-oda, vagy inkább egy színes golyóbist birizgál. Természetesen előbb vagy utóbb mindkettő tisztításra szorul.

Egy már említett család másik tagja szintén hanyatt fekve segíti a munkát (Logitech TrackMan Marble). Ugyanolyan könnyen telepíthető, mint az egérpadon szaladgáló társa. Hátránya, hogy egy átlagos tenyérméretű embernek nagy lehet ez az eszköz. Természetesen ez a Logitech-es példány is megtalálható mobilabb, faroknélküli változatban is. (ld. később)

Gigászi méretű hanyattegér a következő versenyző, amely a hozzá tartozó golyó méretét és súlyát tekintve akár biliárdozáshoz is megfelelne (Kensington Expert Mouse). Négy, beállítható nyomógombú funkcióval bír. A pozicionálóeszköz mintegy 150x115 mm-es területet foglal el, stabil acélgörgőkkel kibélelt ágya a nagy vezérlőgömbnek, amin kényelmesen elfér a kéz három középső ujja. Éppen a méretének köszönhető, hogy a lassú mozgásoknál is elég pontosan képes követni a felhasználó mozdulatait. Listagördítő gombnak vagy tárcsának ugyan nyoma sincs, de a két alsó gomb együttes lenyomásával gördítő üzemmódba vált a program. Precíziós munkára is alkalmas helytakarékos vezérlőeszközként szolgálhat.

 

Szokatlan rágcsálók

800 dpi-s egér

Kis hazánkban is forgalomba kerültek az Azona egerei. A család tagjainak legfontosabb jellemzője, hogy felbontásuk 800 dpi, szemben a szokásos 400 dpi-vel, ezért a kurzor mozgatásához kevesebbet kell mozgatni a kezünket. Az egerek kezelőprogramja természetesen tartalmazza a nagyméretű dokumentumok, illetve Web-lapok megtekintését segítő lapozó funkciót (fuzzy scroll), továbbá lehetővé teszi az egérkurzor körüli képernyőterület kinagyítását. A harmadik egérgombhoz speciális funkciók rendelhetők. A hagyományos soros és PS/2-es típusok mellett USB-sek is találhatóak.

Kacsingatós egerek

A Microsoft szakított az eddig bevett golyó, illetve infra alapelvvel, és megalkotta Intellimouse családjának legújabb példányát. A technológia a következő: az egér aljában egy apró CCD kamera van, ami a pirosan megvilágított, alatta levő területet fényképezi le másodpercenként 1500-szor. E képek közti különbséget egy 18 MIPS teljesítményű processzor dolgozza fel (ez a teljesítmény kb. megfelel egy 386-os processzornak), és ebből számítja ki az elmozdulási értékeket. A technológiának köszönhetően nem kell többé tisztogatással bajlódnunk, sőt egérpadra sincs feltétlenül szükségünk. Az egérkén négy gomb és egy görgő van. Hála a formatervezőknek, a megálmodott mű elegáns, sőt a következő évezredet sugalló küllemű. Érdekes látvány, ahogy a (metál)szürke egér alulról pirosas (dics)fényben dereng…Mivel USB-n csatlakozik a rendszerhez (bár tartozik hozzá PS/2-es átalakító), mintavételezése többszöröse társaiénál, a pozícionálás tökéletes, mindig hibamentes. Állítólag ez az egér minden felhasználó álma, egyszerűen tökéletes…Ámen.

CADves téregér

A képernyőn síkban megjelenített 3D-s munkaterületen mélységben elég nehéz navigálni a szintén 2D-s mutatóeszközzel, legyen az egér vagy tablet. A megoldás egy olyan mutatóeszköz, amelynek 6 szabadsági foka van. Ilyen a Magellán Space Mouse is (LogiCad, a Logitech Company). Az eszköz közepén található, tenyérbe illő gomb használatával gyakorlatilag bármit meg lehet oldani a virtuális térben, mégpedig úgy, hogy a kézmozdulatok ugyanazok, mintha a mozgatni kívánt objektumot tartanánk a kezünkben. A nagy gombot lehet előre-hátra, jobbra-balra, föl-le mozgatni, ami ugyanilyen irányú transzformációként realizálódik a virtuális térben. Nemcsak dönteni, hanem csavarni is lehet a gombot, ezek a képernyőn ugyanilyen irányú csavarást jelentenek. Tervezés során számos olyan programfunkció van, amelyet gyakran kell aktiválni, legtöbbször egérfunkcióval együtt. Ezek használatát könnyíti meg a 9 szabadon programozható nyomógomb. Ezek úgy helyezkednek el, hogy a nagy gombról nem kell leemelni a kezet. Mivel a precíz mozdulatokhoz az kell, hogy ne csúszkáljon az asztalon az egér, ezért masszív fémlappal látták el (így a tömege több, mint 600 g). Három módban funkcionál: mozgató, forgató és egy domináns üzemmódban.

 

 

Egerek farok nélkül

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

IRODALOMJEGYZÉK