Nagy tisztelettel és szeretettel üdvözlöm megjelent vendégeinket, tanszékünk, karunk, egyetemünk, országunk és Földünk ismert és elismert vezetőit, mindazon nagyjainkat és kicsinyeinket, akik megtisztelték jelenlétükkel szerény kis ünnepségünket.
Mint Önök előtt közismert, a napokban már összegyűltünk egyszer, hogy méltó formában emlékezzünk meg arról a hihetetlen eseményről, miszerint Tanszékünk ősét 225 évvel ezelőtt alapították. Már ez a tény is határtalan örömünkre szolgált, hiszen ezzel a számmal pont 5 évet vertünk jelenlegi gazdánk, a Budapesti Műszaki és Gazdaságtudományi Egyetem alapítási évére. Bár ennek a számnak az összehozása is jókora fejtörést okozott nekünk, és bizony sok levéltár poros polcait kellett végigtapogatnunk, még végre ráleltünk a dicső múltat igazoló okmányokra, amiről most szeretnék Önöknek beszámolni, az minden előzetes várakozásunkat felülmúlta.
Ugyanis a kutatást - ha egyszer beindult - nem lehetett abbahagyni! Jó, jó, ez a 225 is szép szám, de hátha még régebbi emlékekre is bukkanhatunk, ha szorgosan tovább keresünk! És így is tettünk!
A kutatásáról oly híres tanszéki kollektívánk éjt nappallá
téve folytatta áldásos tevékenységét, és munkánkat - ahogy az jól dotált kutatóktól
el is várható - siker koronázta. És most eljött az a pillanat, amikor munkálkodásunk
eredményéről beszámolhatunk Önöknek, akik jelenlétükkel is tanúsítják, mekkora
érdeklődés is övezi ezt a várhatóan szenzációs bejelentést.
Nem is szeretném tovább fokozni az izgalmakat, hiszen látom, hogy néhányan Önök
közül alig bírják visszatartani, amit egyébként nem is kéne visszatartaniuk.
Hallják tehát a szenzáci-ós bejelentést, ami bármennyire hihetetlennek is tűnik,
tényekkel és dokumentumokkal, valamint tárgyi bizonyítékokkal is alátámasztható!