Wolcsánszky Jánosné Mészáros Erzsébet

Mészáros Erzsébet 1900. március 10-én, Balassagyarmaton született, édesapja ácssegéd, édesanyja négy leányát és egy fiát nehéz körülmények között nevelte, mivel férje fiatalon elhunyt.

Erzsébet az iskoláit kiváló eredménnyel végezte, 1910-14 között a Balassagyarmati Állami Polgári Leányiskolában, majd budapesti Elemi Népiskolai Tanítónőképzőben tanult. A Pázmány Péter Tudományegyetem bölcsészeti szakán, négy éven át folytatott magyar irodalom és nyelvészeti tanulmányokat. Ekkor tanulmányait anyagi okok miatt megszakította, bár egyetemi évei alatt is vállalt diákoktatást, de az sem nyújtott elég fedezetet költségeire.

1923-26 között egy svájci nevelőintézetben tanult, ekkor szerezte meg kiváló francia nyelvismeretét.

1926/27. tanévben kezdett a balassagyarmati Polgári Leányiskolában tanítani, mint óradíjas tanár. A harmincas években számos szervezet, egyesület aktív tagja. Számos kérelmezése után csak 1935-ben véglegesítik állásában, egy évvel ezt megelőzően meghalt édesanyja.

1938-ban kötött házasságot a Polgári Iskola igazgatójával Wolcsánszky Jánossal. Házasságukból utód nem született.

A polgári iskolák megszűnése után 1952-ben döntött úgy, hogy befejezi egyetemi tanulmányait, Debrecenben jeles eredménnyel diplomázott. Tanított a Bajcsy u. iskolában, a Balassiban, aktív pedagógusi pályáját a Tanítóképzőben 1957-ben fejezte be, de még néhány évig órákat adott a vendéglátó-ipari tanulóknak.

Wolcsánszky Jánosné Mészáros Erzsébet 1973-ban Balassagyarmaton hunyt el.

*****************

Ott ült a szoba félhomályában, az ablak zsalui félig behajtva. Szeme nem bírta a fényt, ha a zsalut a szél kifordította, nővérét hívta, erősítené meg a kallantyúval. Egy öreg, karfa nélküli fotelban ült az ágya előtt, mellette kis asztalán, éjjeli lámpája.

Az egész szobát keleties, misztikus hangulat lengte be, a falakon nagyméretű szőnyegek, könyvszekrényén régi könyvek, porcelánok és egyéb titokzatosnak tűnő tárgyak. Télen is alig fűtöttek, talán csak a szobát, a konyhát és az előszobát soha. Igen takarékosan éltek ők ketten, úgy tudom nővérének csak minimális nyugdíja volt, ő pedig tanítványok oktatásából egészítette ki e kétszemélyes soványka kasszát.

Nem szerette a fényt, átvitt értelemben sem, amikor még a város iskoláiban tanított, akkor sem. Mindig is világos értékrend, a magyar és a francia nyelv, irodalom szeretete, tökéletes ismerete, de szociális érzékenység, egyfajta harmadikutas gondolkodás is jellemezte. Megérintette az első világháború minden kínja-baja, hiszen családilag is érintett volt, testvére az olasz fronton harcolt. Kritikusan szemlélte a húszas- harmincas évek minden társadalmi ellentmondását, de az erőszakot hozó forradalmakkal sem szimpatizált, de egyvalakivel igen, Ady Endrével. Adyban nem a forradalmi hevületét kedvelte - ahogy évtizedekkel később alkalmanként nekem is felemlegette -, hanem zseniális képességét, szókimondását, azt az új hangot, amely megújította a magyar költészetet, de amely jelentős hatást gyakorolt a magyar társadalomra is.

Erzsébet egy igazságosabb társadalomban reménykedett, amely a kétségkívül kiemelkedő képességeit nem fizetési osztályokkal és alázatos kérelmekkel korlátozza, hanem egy olyanban, amely távlatokat, lehetőségeket nyújt számára. Természetesen ennek sem akkor, sem később nem volt realitása. A háború, majd az ötvenes, hatvanas évek eszement ideológiája még jobban elkeserítették, minden veszendőbe ment, ami szellem és erkölcs terén még élt benne. Persze erről már inkább hallgatott, csak depresszióba hajló zárkózottságából lehetett erre következtetni.

Francia magánórákra jártam hozzá, szombat esténként egy óra volt a fejadag, legalább három éven keresztül. A kötelező anyagon hamar túlestünk, azonban az óra legalább negyedét a francia nyelvtan rejtelmeivel töltöttük Az igeragozást poroszos módon kérte számon, az aktuális igék és segédigék minden létező formáját rendszeresen leíratta füzetembe, még ma is hibátlanul megy a francia igeragozás. A maradék időt a francia irodalom, költészet töltötte ki, ekkor átváltozott, elfelejtette minden vélt vagy valós gondját, megelevenedett mindmegannyi francia irodalmi stílus, írók és költők, Lamartine, Musset, Georges Sand, Maupassant, Zola, Baudelaire és a többiek.

Már két éve a fővárosban laktam, amikor jött a hír, egy budapesti kórházba szállították kezelésre. Csak több nap után jutottam el a kórházba, de a portás csak az elbocsátottak között találta.

- Éppen tegnap szállították vissza Balassagyarmatra - mondta.

Még azon a héten, szülővárosában meghalt. Már nem búcsúzhattam el tőle.

Nővére pár év múlva követte.

Csendes életét talán Ady Endre sorai idézhetik meg méltón:

Egy suhanás se árulja el,
Mit lelkem úgyis titkolt:
Valaki elment élet nélkül,
Valaki elment, aki itt volt.

Közreadta: Nagy László

(Életrajzi adatok Kovalcsik András: Arcok Balassagyarmat múltjából című, 2004-ben kiadott kötetéből)

Örömmel találtam meg Szokács László beszélgetését Wolcsánszky Jánosné Mészáros Erzsébettel, a Hűségben a szűkebb hazához című, 1997-ben kiadott könyvében (további részletek itt olvashatók).

A mellékelt fénykép 1921-ben készült, az Ipoly partján korcsolyázó fiatalok között az ülő férfi mögött látható Mészáros Erzsébet. A képet Komoróczi Csaba archívumából kaptuk, köszönet érte.