MOÓR MÁTYÁS
A BALASSAGYARMATI
VÁRMEGYEHÁZA ÉPÜLETÉNEK JÖVŐJE, HASZNOSÍTÁSI
LEHETŐSÉGEI
A szakmai közönségnek talán nem kell a
Vármegye házát bemutatni, a klasszicista műemléképület 1835-ben épült és
egészen a múlt század közepéig szolgálta is a vármegyei, megyei, központi funkciókat.
Ezt követően számos más funkciónak adott otthont, többek között városi
művelődési központ is volt, legutoljára pedig középiskola. Katonai
kollégiumként építették át és üzemeltették a 80-as évek közepétől a 90-es évek
elejéig.
Az épület, ami a térszervezést illeti,
érdekes módon nem teljesen szimmetrikus. Ez az érdekesség bizonyos szempontból
az épület hasznosításának a problematikája is. Oldalszárnyain eredetileg
árkádos, nyitott oldalfolyosók voltak. Az épület igazából kéttraktusos volt. Klimatikus
viszonyaink miatt azonban ez a nyitott árkádos használat nem megfelelő. Így
három traktusossá váltak az oldalszárnyak, aminek az a következménye, hogy a
hasznos alapterület 30%-a olyan középső traktusba
került, amelynek közvetlen szellőzése, világítása nem biztosítható. Nincs az a
teakonyha, irattár, fénymásoló mennyiség, ami ekkora alapterületet igényelne.
Az épület tetőtere a 80-as évekbeli
átépítéskor készült el, akkor készült el a zárófödém vasbetonnal történő
átépítése is, és akkor történt a ház tetőterének vasbeton keretekkel való
megerősítése. Erre lett kiváltva a tetőszerkezet is, ugyan-is addigra oly
mértékben károsodott és tönkrement az eredeti fafödém, hogy az már
tarthatatlanná vált. Sajnos a nagyterem eléggé alacsony szintre helyezett
álmennyezete is ekkor készült el. A jelenlegi fakazettás álmennyezet mögött van
még kb. 80 cm légtér, de több nincs. Az eredeti légtér aránya talán a karzatnál
maradt meg, ott érezhető, hogy milyen volt ennek a térnek az eredeti belvilága.
A háború után, amikor megszűnt a másik karzat, tulajdonképpen megfordult a terem
tengelye is. Addig a tengely keresztirányú volt a bejárat és az utca között.
A 90-es évek elején megürült az épület.
A katonai kollégium fenntartását a továbbiakban a honvédelem nem vállalta, nem
volt rá szüksége, és ahogy kimentek az évfolyamok, négy év alatt folyamatosan funkciótlanná, üressé vált a ház és hosszú évekig így Ís maradt. Ennek következtében elkezdődött az állagromlás.
Az önkormányzat már a kezdetektől igyekezett az épületnek valamilyen hasznosítást
szervezni és igyekezett az épületet megszerezni. Azonban ez az épület sosem
volt a városé, ez mindig megyei épület volt. A háború után állami tulajdonban
volt, de az egyházi tulajdonok visszaadásával kapcsolatos cserebere, illetve
kárpótlási, kártalanítási alkuk során a város eljutott oda, hogy 1997-re,
megkapta az épület tulajdonjogát. Az önkormányzatnak rengeteg ötlete volt a
házzal kapcsolatban, konszenzus azonban csak két témában volt. Az egyik az,
hogy nagyon kell nekünk ez a ház, a másik pedig az, hogy nincs rá pénzünk.
Tehát valami olyan hasznosítást kell kitalálni, amely biztosítja a szükséges
forrásokat. A lehetséges hasznosítási formákra 1995-től többféle elképzelés
született. A közigazgatási szolgáltató ház egy olyan épület lett volna, ahová
minden hatóság beköltözik, ahol az állampolgár leadja a kérvényeit, egy hét
múlva pedig minden pecsét a megfelelő helyre került volna. A kicsit utópisztikus
elképzelést éppenséggel meg lehetett volna valósítani, de amíg a különböző
hasznosítási módozatokon morfondírozott a város, az ANTSZ, a földhivatal és a városi ügyészség is megtalálta az
elhelyezését. Szép lassan azok az ágazati pénzek, amik az épület felújítására
lettek szánva, máshol hasznosultak és nem lettek koncentrálhatók.
A következő hasznosítási elképzelés
1998-ban körvonalazódott és tulajdonképpen azóta is
ezen a csapáson megy tovább az épület hasznosítására vonatkozó önkormányzati
gondolkodás. Ekkor a gazdasági minisztérium meghirdetett egy pályázatot konferenciaközpontok
kialakítására. Az önkormányzat 1997 nyarán kapta meg a házat. 1998 tavaszán az
Önkormányzat megegyezett abban, ami kézenfekvő volt, hogy induljunk el a
konferenciaközpont irányába annál is inkább, mert a városnak az volt az
elképzelése, hogy kisebb régiójának központjává nője ki magát, hiszen mindig is
az volt. Az Unióhoz való közeledéssel pedig egyre inkább azzá válik. Reményeink
szerint vonzáskörünk nem csak fél kör lesz, hanem mint korábban volt, átnyúlik
a határon, kb. 50 000 emberre terjed ki és kiteljesedhet egy teljes körré
és ez a vonzáskör már megérdemel egy megfelelő
épületet. El is indította az önkormányzat a munkát.
1999-re sikerült egy kis pénzt pályázni
és elkészült egy megvalósíthatósági tanulmány a konferencia célú
hasznosítására, amit beruházási programtervnek lehetne nevezni. Ez megpróbálta az üzleti hasznosítást
a közcélú hasznosítással ötvözni. Nyilvánvaló, hogy egy év 365 napból áll, ha
csak konferenciaközpont egy ház, akkor minimum 30 konferenciát kell benne
rendezni, hogy a ház egy éven át működjön, ez
természetesen itt nem jön össze, tehát mindenképpen más hasznosításokról is
kellett gondolkodni. Ebben a tervezetben voltak üzletek, bérirodák, vendéglátó
területek, pl. a földszinten. Az emeleten a főfunkció, a konferencia céljait
szolgáló nagyterem és a szekciótermek. Mivel, mint ezt Önök is tapasztalhatták,
szálláshely hiányos a város, a kollégiumban tudtunk leginkább elhelyezést
biztosítani. Ezért apartman, illetve buiseness-class
szintet közelítő szállodai elhelyezést terveztünk, illetve a tetőtérbe, ahol
korábban a katonai kollégium körletei voltak, ott szintén kereskedelmi
szálláshelyeket. A megvalósíthatósági tanulmány szerint a terv rendkívül lassú
megtérülési idejű lenne. A beruházás elég nagy forrásigényű és nem valószínű,
hogy egy koncessziós eljárás eredményt hozna. Nem valószínű, hogy van olyan
őrült pénzügyi befektető, aki idehozza a pénzét és vár 30 évet arra, hogy
visszakapja. Mivel Balassagyarmat iskolaváros is, hiszen a 18 000-es
városnak 7 középfokú oktatási intézménye van (ebből öt önkormányzati, egy
egyházi és van egy alapítványi fenntartású iskola is), logikus volt a gondolat,
hogy az oktatás területén is lehetne előrelépni és a felsőfokú oktatásnak
valamilyen formáját telepíteni a városba. Erre igény is van. Ma már egy éve embrionálisan létezik is, igaz egyelőre csak egy szakon.
Reméljük, hogy ez kiforrja magát és ezért elkészítettünk egy főiskolai szintű
oktatási hasznosításra vonatkozó tervváltozatot, amely kihasználva az épület
adottságait, éppen megfelelne egy háromszakos akkredikált
képzés igényeinek. A tetőtérben kollégiumi elhelyezést lehetne biztosítani.
Természetesen nem öntöttük ki a gyereket a fürdővízzel, tovább vittük a
konferenciaközpont gondolatot is. Nyilvánvaló hogy szorgalmi időszakon kívül,
illetve hétvégeken kulturális és a konferencia turizmus céljait szolgálhatja az
épület. Jelenleg ott tartunk, hogy van egy beadott pályázatunk a legégetőbb
tűzoltó munkák finanszírozására. Kb. 300 millió forint
kellene azonban arra, hogy a legszükségesebb tervezési munkákat megfinanszírozzuk
és elvégezzük a legfontosabb felújítási munkálatokat (tetőfelújítás, homlokzati
nyílászárók javítását stb.), hogy alapszinten üzemeltethetővé tegyük az
épületet. Mintegy 600 millió forint kellene ahhoz, hogy a minimális igényeknek
megfelelően, de jól felújítsuk az épületet. Az épület rangjának, a XXI. századnak megfelelő szintű
anyagok, gépészeti installációk beépítésével együtt egy kb. 1,2
milliárdos beruházásra lenne itt szükség, ennek eredményeképp azonban
elmondhatnánk, hogy a XXI. században korszerűen üzemeltethető, jó régióközpontként
szolgáló épületünk lenne. Mi úgy nevezzük, hogy tudásközpontot szeretnénk, így
a felsőfokú képzés, a felnőtt átképzés, a kistérségi információ és
szlovák-magyar relációban kis régióközpont lehetne az épület.