MOÓR MÁTYÁS

A BALASSAGYARMATI VÁRMEGYEHÁZA ÉPÜLETÉNEK JÖVŐJE, HASZNOSÍTÁSI LEHETŐSÉGEI

A szakmai közönségnek talán nem kell a Vármegye házát bemutatni, a klasszicista műemléképület 1835-ben épült és egészen a múlt század közepéig szolgálta is a vármegyei, megyei, központi funkciókat. Ezt követően számos más funkciónak adott otthont, többek között városi művelődési központ is volt, legutoljára pedig középiskola. Katonai kollégiumként építették át és üzemeltették a 80-as évek közepétől a 90-es évek elejéig.

Az épület, ami a térszervezést illeti, érdekes módon nem teljesen szimmetrikus. Ez az érdekesség bizonyos szempontból az épület hasznosításának a problematikája is. Oldalszárnyain eredetileg árkádos, nyitott oldalfolyosók voltak. Az épület igazából kéttraktusos volt. Klimatikus viszonyaink miatt azonban ez a nyitott árkádos használat nem megfelelő. Így három traktusossá váltak az oldalszárnyak, aminek az a következménye, hogy a hasznos alapterület 30%-a olyan középső traktusba került, amelynek közvetlen szellőzése, világítása nem biztosítható. Nincs az a teakonyha, irattár, fénymásoló mennyiség, ami ekkora alapterületet igényelne.

Az épület tetőtere a 80-as évekbeli átépítéskor készült el, akkor készült el a zárófödém vasbetonnal történő átépítése is, és akkor történt a ház tetőterének vasbeton keretekkel való megerősítése. Erre lett kiváltva a tetőszerkezet is, ugyan-is addigra oly mértékben károsodott és tönkrement az eredeti fafödém, hogy az már tarthatatlanná vált. Sajnos a nagyterem eléggé alacsony szintre helyezett álmennyezete is ekkor készült el. A jelenlegi fakazettás álmennyezet mögött van még kb. 80 cm légtér, de több nincs. Az eredeti légtér aránya talán a karzatnál maradt meg, ott érezhető, hogy milyen volt ennek a térnek az eredeti belvilága. A háború után, amikor megszűnt a másik karzat, tulajdonképpen megfordult a terem tengelye is. Addig a tengely keresztirányú volt a bejárat és az utca között.

A 90-es évek elején megürült az épület. A katonai kollégium fenntartását a továbbiakban a honvédelem nem vállalta, nem volt rá szüksége, és ahogy kimentek az évfolyamok, négy év alatt folyamatosan funkciótlanná, üressé vált a ház és hosszú évekig így Ís maradt. Ennek következtében elkezdődött az állagromlás. Az önkormányzat már a kezdetektől igyekezett az épületnek valamilyen hasznosítást szervezni és igyekezett az épületet megszerezni. Azonban ez az épület sosem volt a városé, ez mindig megyei épület volt. A háború után állami tulajdonban volt, de az egyházi tulajdonok visszaadásával kapcsolatos cserebere, illetve kárpótlási, kártalanítási alkuk során a város eljutott oda, hogy 1997-re, megkapta az épület tulajdonjogát. Az önkormányzatnak rengeteg ötlete volt a házzal kapcsolatban, konszenzus azonban csak két témában volt. Az egyik az, hogy nagyon kell nekünk ez a ház, a másik pedig az, hogy nincs rá pénzünk. Tehát valami olyan hasznosítást kell kitalálni, amely biztosítja a szükséges forrásokat. A lehetséges hasznosítási formákra 1995-től többféle elképzelés született. A közigazgatási szolgáltató ház egy olyan épület lett volna, ahová minden hatóság beköltözik, ahol az állampolgár leadja a kérvényeit, egy hét múlva pedig minden pecsét a megfelelő helyre került volna. A kicsit utópisztikus elképzelést éppenséggel meg lehetett volna valósítani, de amíg a különböző hasznosítási módozatokon morfondírozott a város, az ANTSZ, a földhivatal és a városi ügyészség is megtalálta az elhelyezését. Szép lassan azok az ágazati pénzek, amik az épület felújítására lettek szánva, máshol hasznosultak és nem lettek koncentrálhatók.

A következő hasznosítási elképzelés 1998-ban körvonalazódott és tulajdonképpen azóta is ezen a csapáson megy tovább az épület hasznosítására vonatkozó önkormányzati gondolkodás. Ekkor a gazdasági minisztérium meghirdetett egy pályázatot konferenciaközpontok kialakítására. Az önkormányzat 1997 nyarán kapta meg a házat. 1998 tavaszán az Önkormányzat megegyezett abban, ami kézenfekvő volt, hogy induljunk el a konferenciaközpont irányába annál is inkább, mert a városnak az volt az elképzelése, hogy kisebb régiójának központjává nője ki magát, hiszen mindig is az volt. Az Unióhoz való közeledéssel pedig egyre inkább azzá válik. Reményeink szerint vonzáskörünk nem csak fél kör lesz, hanem mint korábban volt, átnyúlik a határon, kb. 50 000 emberre terjed ki és kiteljesedhet egy teljes körré és ez a vonzáskör már megérdemel egy megfelelő épületet. El is indította az önkormányzat a munkát.

1999-re sikerült egy kis pénzt pályázni és elkészült egy megvalósíthatósági tanulmány a konferencia célú hasznosítására, amit beruházási programtervnek lehetne nevezni. Ez megpróbálta az üzleti hasznosítást a közcélú hasznosítással ötvözni. Nyilvánvaló, hogy egy év 365 napból áll, ha csak konferenciaközpont egy ház, akkor minimum 30 konferenciát kell benne rendezni, hogy a ház egy éven át működjön, ez természetesen itt nem jön össze, tehát mindenképpen más hasznosításokról is kellett gondolkodni. Ebben a tervezetben voltak üzletek, bérirodák, vendéglátó területek, pl. a földszinten. Az emeleten a főfunkció, a konferencia céljait szolgáló nagyterem és a szekciótermek. Mivel, mint ezt Önök is tapasztalhatták, szálláshely hiányos a város, a kollégiumban tudtunk leginkább elhelyezést biztosítani. Ezért apartman, illetve buiseness-class szintet közelítő szállodai elhelyezést terveztünk, illetve a tetőtérbe, ahol korábban a katonai kollégium körletei voltak, ott szintén kereskedelmi szálláshelyeket. A megvalósíthatósági tanulmány szerint a terv rendkívül lassú megtérülési idejű lenne. A beruházás elég nagy forrásigényű és nem valószínű, hogy egy koncessziós eljárás eredményt hozna. Nem valószínű, hogy van olyan őrült pénzügyi befektető, aki idehozza a pénzét és vár 30 évet arra, hogy visszakapja. Mivel Balassagyarmat iskolaváros is, hiszen a 18 000-es városnak 7 középfokú oktatási intézménye van (ebből öt önkormányzati, egy egyházi és van egy alapítványi fenntartású iskola is), logikus volt a gondolat, hogy az oktatás területén is lehetne előrelépni és a felsőfokú oktatásnak valamilyen formáját telepíteni a városba. Erre igény is van. Ma már egy éve embrionálisan létezik is, igaz egyelőre csak egy szakon. Reméljük, hogy ez kiforrja magát és ezért elkészítettünk egy főiskolai szintű oktatási hasznosításra vonatkozó tervváltozatot, amely kihasználva az épület adottságait, éppen megfelelne egy háromszakos akkredikált képzés igényeinek. A tetőtérben kollégiumi elhelyezést lehetne biztosítani. Természetesen nem öntöttük ki a gyereket a fürdővízzel, tovább vittük a konferenciaközpont gondolatot is. Nyilvánvaló hogy szorgalmi időszakon kívül, illetve hétvégeken kulturális és a konferencia turizmus céljait szolgálhatja az épület. Jelenleg ott tartunk, hogy van egy beadott pályázatunk a legégetőbb tűzoltó munkák finanszírozására. Kb. 300 millió forint kellene azonban arra, hogy a legszükségesebb tervezési munkákat megfinanszírozzuk és elvégezzük a legfontosabb felújítási munkálatokat (tetőfelújítás, homlokzati nyílászárók javítását stb.), hogy alapszinten üzemeltethetővé tegyük az épületet. Mintegy 600 millió forint kellene ahhoz, hogy a minimális igényeknek megfelelően, de jól felújítsuk az épületet. Az épület rangjának, a XXI. századnak megfelelő szintű anyagok, gépészeti installációk beépítésével együtt egy kb. 1,2 milliárdos beruházásra lenne itt szükség, ennek eredményeképp azonban elmondhatnánk, hogy a XXI. században korszerűen üzemeltethető, jó régióközpontként szolgáló épületünk lenne. Mi úgy nevezzük, hogy tudásközpontot szeretnénk, így a felsőfokú képzés, a felnőtt átképzés, a kistérségi információ és szlovák-magyar relációban kis régióközpont lehetne az épület.