Tavaszköszöntő, avagy a magaskultúra létjogosultsága

Három művészeti ág - irodalom, képzőművészet és táncművészet - egy este keretében való megjelenítésével várta Balassagyarmat a tavaszt, hiszen a március 10-e estére invitáló meghívó szlogenje ez volt: Művészetek tavaszköszöntője.

Az est valódi apropóját Markó Iván gesztusa jelentette a város felé, a Bolero bemutatásával akarta jelképesen megköszönni a városnak a január végi díszpolgári kitüntetést, de valójában ezt a produkciót korábban, társulatának novemberi fellépése során már elígérte a városlakóknak.

Az akkori és a mostani est szervezője Majdán Béla volt, a mondanivaló pedig a kulturális gyökerek ápolása és olyan nívós program bemutatása, amely egyrészt méltó lehet a város hagyományaihoz, másrészt a jövő lehetőségeit is megcsillantja.

A támogatók most sem hiányoztak, így a Delphi, az Önkormányzat, vállalkozók és civilek egyaránt segítettek abban, hogy ez az est létrejöhessen.

Amint az várható volt, a hajdani megyeháza aulája és lépcsőfeljárói megteltek az érdeklődőkkel, majd’ 400 fő akarta a szükségesnél sokkal kisebb (feleannyi) területen meghallgatni, megtekinteni a megnyitót.

A helyszín és az érdeklődés újból bebizonyította azt, hogy szüksége lenne a városnak egy megfelelő kiszolgáló területekkel rendelkező, kulturált színházteremre.

A szűk valóságból a múzsák, a költészet repített el, Madách díjas előadóművészünk dr. Szabó András idézte Balassi Bálint, Rimay János korát és költészetét, a tőle megszokott módon, nemcsak szavalt, hanem közben kis irodalomtörténeti előadást is tartott, közelebb hozva ezzel a mához nagy költőinket.

Csábi István gitárjával, Petőfi megzenésített verseinek tolmácsolásával ismételten meggyőzött, hogy mily remek előadóművész, és kitűnő hangú énekes, no meg arról is, hogy a hírnév és elismertség a végek felé - hogy Balassi mentén haladjunk - ebben az országban arányosan csökken.

Balassagyarmat díszpolgára, Párkányi Raab Péter szobrászművész kiállítását Csach Gábor alpolgármester nyitotta meg. Párkányi különleges tehetség, nem a modern, útkereső művészek követője, úgy hoz újat, hogy az közérthetően tiszta és művészi. Eddig köztéri szobrait ismerhettük jobbára, legutoljára Mindszenthyről készített alkotását a katolikus templom falán. Most kisplasztikáit láthattuk, figurális, tökéletesen kidolgozott alkotásait, kár hogy a helyszűke és a kellő megvilágítás hiányában az aula valójában nem volt alkalmas egy igazi kiállítás formáihoz.

A díszteremben Markó Iván meghatottan üdvözölte a balassagyarmatiakat, a 60. születésnapját most ünneplő művész látható kötödéssel keresi gyermekkori gyökereit és örömmel hozta el a zeneirodalom egyik legerotikusabb művét, a Boleró-t, az általa kidolgozott különleges koreográfiájával.

A koreográfia különlegességét az adta, hogy két részben, két azonos zenei művet láttunk, hallottunk, Ravel Boleroját, de úgy, hogy az első részben nő, a másodikban férfi táncolta el ugyanazt a szerepet. Valóban igaza volt Markónak, az egyazon zenét két külön műként élte meg a közönség.

Az est folyamán Beethoven IX. Szimfóniájának III. tételét a társulat, valamint Castillo Dolores és Keveházi Gábor Kossuth díjas, Érdemes- és Kiváló Művész táncolta rendkívüli átéléssel.

Immár másodszor sikerült rövid időn belül igazolni, hogy a magaskultúrának igenis van létjogosultsága egy kisvárosban is. Érdeklődés van rá, gyakorlatilag reklám nélkül is, a jobb és megfelelőbb körülményeken immár a városnak, a megyének, de leginkább a jövő fejlesztési alapjainak kell változtatniuk.