SZALÉZI KOLLÉGISTÁK VERSEI A MINTACSALÁDRÓL

2011

Balog Adrienn: Családok régen és ma

Ülök a szobámban és sírok,

siratom a régi világot,

melyben mindenhol szeretet virágzott.

Nem tudom az okát, mégis várom a csodát:

Mert egy mintacsaládról álmodom,

amilyen létezett egykoron.

Egykoron a családok közösségben éltek,

szülők, gyerekek, nagyszülők egymással megfértek.

Valaha a család jobban össze is tartott,

egyetértés és békesség uralta az otthont.

A gyerekek nem voltak egyedül, soha nem is unatkoztak,

segítettek a ház körül, barátokkal játszadoztak.

Foglalkoztak velük, meghallgatták bánatuk,

gondoskodtak róluk, orvosolták fájdalmuk.

Nem volt annyi beteg és kallódó gyermek,

mert hallgattak a szülői szóra és engedelmeskedtek.

Az egész család nevelt, jó példát mutatott,

akkoriban a büntetésből is bővebben kijutott.

Az étkezések nap, mint nap közösen teltek,

az asztal körül ülve mindent megbeszéltek.

Volt idejük egymásra, ez volt a fő dolguk,

nem is vált csatatérré soha az otthonuk.

Mi a helyzet vajon ma? Megfordult a világ!

A szülők nem tesznek a gyermekért, de várják a csodát.

Tanuljon jól, legyen szép és illedelmes,

De mégis honnan tudja ugyan mindezt!?

Mert ma a gyermek egyedül van, legfeljebb csak második,

magára hagyták a szülei, így nincs ki róla gondoskodik.

Apa, anya csak dolgozik a betevő falatért,

s egyre kevesebbet tesz a meghitt családi életért.

György Sára: Mintacsalád

Mintacsaládban éltem jómagam is egykoron,

Körülöttem sok-sok gyerek irigyelte a sorom,

Apa, anya, két jó testvér, idilli a családkép,

Ezért is értékeltem egy igazi csodaként!

Meghittségben, boldogságban teltek el az évek,

Jó volt látni szüleimet, hogy szeretetben élnek,

Maradandó emlék, mit nem feledek soha,

Nagykoromra kiváló példa lesz számomra.

Anya minden reggel homlokcsókkal ébresztett,

Nővéremmel kézen fogva iskolába eresztett.

Finomabbnál finomabb ebédekkel várt reánk,

A terített asztalt látván mosolyra görbült a szánk.

Édesapánk nap, mint nap azon fáradozott,

Hogy családjának megteremtse a betevő falatot,

Szigorral, de gondoskodva nevelgetett minket,

Óvó, védő tekintettel kísérte léptünket.

Közös vacsorák, esti mese, nyaralás és vidám játék,

Tartalommal töltöttük meg együttlétünk minden percét,

Vasárnap karöltve mentünk a templomba,

És hálás szívvel gondoltunk a mi jó Urunkra!

Családunk titka a szeretetben és a hitben rejtezett,

Melynek megtartásában az Isten keze védelmezett,

Csak együtt tudtuk elképzelni biztonságban a jövőt,

De történt valami, ami felborította a békés újesztendőt.

A közös esték elmaradtak, a vidám hangulat homályába holt,

Meghitt otthon helyett a házunkban sivárság honolt,

Az esti mesék, jóéjt-puszik sorra mind kihaltak,

A gyermeki vágyak elfojtva maradtak.

A közös álmok szétfoszlottak, a védőháló elszakadt,

S ma már ez a boldog család emlékképekben maradt,

Bizonytalan lett a létünk és sodródtunk az árral,

Vajon mi történhetett az egykoron boldog mintacsaláddal?

Sokat gondolkodtam, töprengtem: Miért engedte ezt az Isten?

Hibáztattam minden embert, fellázadtam a világ ellen,

Marcangoltam önmagamat, testvéreimet sem kíméltem,

De még időben rájöttem, ezzel csak rontok a helyzeten.

A jövőmet még nem látom, annyit azonban tudok,

A békés, boldog éveinkre mindig jó szívvel gondolok!

Olyan családot szeretnék, mint mi voltunk egykoron,

És ha már elértem, elveszni nem hagyom!

György Zita: Mintacsalád?

Mintacsalád, mintacsalád,

néhányunknál ez van talán,

de nem mindenhol így élnek,

nálunk más ez az élet.

Mi mégis vidáman élünk,

mert mindig együtt kérjük…

kérjük, kérjük az Istent,

hogy örökké szeressen minket.

Anyu szeret, engem keres, Apa félti kicsi lelkem,

nehogy történjen valami velem.

Mert nélkülem az életük boldogtalan lenne,

minden egyes napjuk értelmetlenül telne.

E sorokat nem valami költő írta,

csak egy kislány, ki, ha nem így lenne, sírna.

Örülök tehát, hogy így élek,

Istentől ezért mást már nem is kérek.

Kis Dalma: Mintacsalád

Mintacsalád, mintacsalád,

Sokan mondják, kik így gondolják

"Olyan szép család vagytok!"

- folyton ezt hajtogatják.

De nem hallják azt a sok csatát,

nem látják a sok-sok viszályt,

csak a végső ölelést,

és a nagy kibékülést.

Viszont, mi gyerekek,

tudjuk: hogy ez a szeretet.

Hiába is veszekszünk,

a végén mosolyt „cserélünk”.

Anya, anya, édesanya,

ki finom étellel vár haza,

puszit ad az arcomra,

s néz rám, szinte vallatva.

De engem ez cseppet sem zavar,

mert tudom hogy kíváncsiságot takar,

és én szívesen beszélek,

sok-sok élményt elmesélek.

Apa, apa, édesapa,

szeretlek, de olyannyira,

hogy mikor este hazaérsz,

mindig a nyakadba ugranék.

Kiskoromra jól emlékszem…

s belemerülhetnék még egész mélyen,

de a lényeg így is csak ugyanaz marad:

boldog családban élni a legeslegfontosabb!

Szumutku Ádám: Mintacsalád

A mintacsalád jelképe a szeretet,

hol a szülők boldogan nevelik a gyerekeket.

Megértés és bizalom az én családomnak éke,

a biztonság, az együttlét, s hogy ölelhetem végre:

Anyukám, apukám.

Mikor otthon vagyok, szívem csupa öröm,

mert meghitt légkörben töltöm el az időm.

Kötelességtudat és családi szerepek...?

nekünk a legfontosabb: egyedül a szeretet.

fontos érték még a megértés, az összetartás,

melyek nélkül csonka lenne a családi biztonság.

Anya süt-főz nekünk sok-sok finomságot,

míg apa minden jóval látja el a családot,

s mikor eljő az este és lenyugszik minden,

biztonságban pihenünk le a legnagyobb csendben.