Trianoni keresztállítás Őrhalom és Ipolyvarbó határában, az Ipoly partján

A trianoni döntés nemcsak a kilencvenedik évfordulóhoz közeledve, hanem örökre fájdalmas emléket hagy a magyarság számára, éljünk a Csonka, vagy a Történelmi Magyarország bármely részén.

De bizony sokunkban az emlékek megfakulnak, a fiatalok másként élik meg ezt a traumát, ezért is gondolták az Ipoly parti Őrhalom és a túloldali Ipolyvarbó polgárai, hogy az emlékezést, egy fából ácsolt trianoni emlékkereszt jól szolgálja.

Gemer Ferenc szervezőt illeti a dicséret, aki kezdeményezője volt annak, hogy Herencsény után, ahol az ottaniak a Palócok Vigyázó Keresztjét emelték, a palócok egy másik, a tragikus történelmi időket idéző keresztet állítsanak 2008. június 7-én, az Ipoly partján, a két, hajdan szinte összetartozó nógrádi falu határában.

Ha nem is tekinthetjük Kisszelmenc és Nagyszelmenc nógrádi alteregójának a helyzetet - ott a falu közepét szelte át a trianoni határ - a fahidas átkelésre bizony a schengeni határnyitásig várni kellett.

De maradt még a XXI. századra is trianoni reflex bőven és ezért sajnos még a franciákat sem okolhatjuk. A hajdanvolt Ipoly hidak újjáépítésének dolga tovább csúszik, pedig már a nagypolitika tartja rajta kezét. Ahogy eddig is tette.

Az Őrhalom, Varbó közötti kishíd sem teherforgalomra épült, gyalogosnak, így nem zavarhatta benzinfüst, amint a két falu lakói átkeltek rajta, hogy az emlékkeresztet felállítsák.

Voltak beszédek Kanyó János és Zólyomi Károly polgármesterek révén, László Péter őrhalmi fiatalember saját versét szavalta, énekeltek a két falu hagyományőrzői, a balassagyarmati Csábi István a Szózatot szavalta, Gemer Ferenc kezdeményező és az egyház képviselői is megemlékeztek, legvégül Stella Leontin balassagyarmati kanonok, plébános megszentelte a keresztet, segédkezett: Budai Károly esperes Ipolyvarbóról, Molnár Zsigmond, balassagyarmati református lelkész.

Azonban ne feledkezzünk el az ünnepi beszédet tartó Dr. Papp Lajos szívsebész professzorról sem. Szerinte a magyarság képtelen a gonoszságra, megbocsátó fajta, ha tízszer keresztre feszítik, akkor sem bosszúálló. A legnagyobb bajnak azt tartja, hogy elvették tőlünk történelmünket, múltunkat, elvesztettük gyökereinket.

Tessék visszavenni a történelmünket - kérte a hallgatóságot.

A végén zuhogóra váltó esőben a tömeg elénekelte a Himnuszokat, köztük a Felvidékit is.

Őrhalom és Ipolyvarbó lélekben ismét közelebb került egymáshoz, de sokan érezhettük azt, hidak épülhetnek, korlátok leomolhatnak, határok megnyílhatnak, de egy igazságtalan politikai döntés sohasem helyrehozható.

Az, hogy emlékezők legyenek, a két falu a maga módján megtette a magáét.

2008. június

Közreadta: Cserődi Gabriella

(További képek a Fényképalbumok között láthatók)