Majdán Béla (1955)

Várostörténész.

Balassagyarmaton született, a Balassi Bálint Gimnáziumban érettségizett, majd az ELTE történelem-népművelés szakán szerzett diplomát.

Balassagyarmaton 1974-től a rendszerváltozásig a Palóc Múzeumban dolgozik, majd eltávolítják.

Két cikluson át, 2002-ig önkormányzati képviselő. Számos helytörténeti tanulmány, könyv szerzője, várostörténettel évtizedek óta foglalkozik.

A helyi zsidó temető helyreállítását kezdeményezi, sőt a sírok gondozását, a zsidó imaház kezelését, az emlékek megőrzését maga is aktívan végzi. Jelenleg a Kertész István alapítvány vezetőjeként a Balassagyarmattal kapcsolatos zsidó hagyományok, emlékek gondozója.

2006-ban Balassagyarmaton Pro Urbe díjat kap.

Balassagyarmaton él, nős, két fia, egy leánya van.

Ha azt mondom, hogy Balassagyarmat és független értelmiségi, akkor Te kire asszociálsz itt a városban?

Igazából senkire nem tudok asszociálni, mert akikre esetleg gondolhatnék, mint például Réti Zoltán zenetanárra és festőművészre, vagy Versényi György egykori gimnáziumi igazgatóra, ők már sajnos mind a ketten 80 év fölöttiek. Ha a kérdésfeltevés arra irányult, hogy ma ki az az aktív balassagyarmati értelmiségi, aki sem politikai pártokhoz, sem önkormányzati hatalomhoz, intézményrendszerhez nem kötődik sem anyagilag, sem szakmailag, ugyanakkor önálló, karakteres véleménnyel bír, nos ilyen emberrel Balassagyarmat napjainkban nem rendelkezik.

Ennél fogva az a baj Balassagyarmaton, - és ez az egyik legfőbb gond az Ipoly-menti kisvárosban -, hogy pillanatnyilag nem látok nagy horderejű és pártoktól, politikától, önkormányzattól független komoly gondolkodót. Sajnos nem tudok ilyet mondani.

Értem. Arra számítottam, hogy magadat esetleg említed, miután talán belekerülhetnél ebbe a kategóriába, hogy független értelmiségi. A politikától most távol tartod magad - részben kényszerből - most egy alapítványban dolgozol, és végezheted, amit szeretsz. Talán sok ember számára ez irigylésre méltó helyzet.

Először is: nem külső kényszer hatására tartom magam távol a politikától, sokkal inkább saját elhatározásból tudatosan, mert - lehet, ha nagyon tülekednék, birkóznék -, akkor a politika színpadán sokkal több helyet is kivívhatnék magamnak.

Két cikluson át voltam körzetben megválasztott önkormányzati képviselő és néhány képviselőtársam városi tv-s kirakat politizálása a végén már unalmas, sőt helyenként idegesítő volt a számomra. Nagyon elgondolkodtató, hogy az a jellemző a képviselők nagyobbik felére, hogy csak addig vannak benne a város közéletében, amíg a képviselői mandátumuk és vele együtt a tiszteletdíj tart, utána többségük semmilyen szerepet, ne adj' Isten ingyenes közfeladatot nem vállal.

Igen, jobb, hogy egy kis szünetet tartottam. Másrészt azért is jót tett a szünet, mert 2002 után kevesebb ember jött az irodámba, szociális- és lakótelepi ügyekben, nem kellett napközben fűtési-, bűnmegelőzési-, sport bizottságok ülésein részt vennem. Így több időm jutott végre arra, hogy - saját elhatározásomból, római katolikus létemre - elmehettem tanulni a Zsidó Egyetemre. A jó pap, akarom mondani a jó rebe is holtig tanul. Közben megjelent egy kis könyvecském az egykor nemzetközileg is jegyzett helyi zsidó közösség történetéről. Egyébiránt ebben a tudományos közegben érzem igazán jól magam.

Az irigylésre méltó helyzetről, és Alapítványi működésemről pedig csak annyit, az Alapítvány, majd a Ipoly-menti Zsidó Gyűjtemény és Kiállítóhely működésének, működtetésének stratégiáját, anyagi hátterét magam találtam ki és teremtettem elő különböző forrásokból. Arról nem is beszélve, hogy 1992-től 2000-ig ingyenesen végeztem mindezt. A Balassagyarmat idegenforgalmát növelő és jó hírét erősítő Alapítvány ill. Zsidó Múzeum működési költségeinek mintegy felét évek óta különböző zsidó szervezetektől és magánemberektől, valamint pályázatok útján teremtem elő. Ha - kis túlzással is, de - tömören akarnám jellemezni helyzetemet, azt mondhatnám, hogy magam vagyok a rabbi és a samesz egy személyben, fizetésem felét magamnak kell előteremtenem, nem csak az önkormányzat támogatására várok.

Tehát szünetet tartottál az önkormányzati munkában, mert a választás így hozta, de lesz-e esetleg folytatás ősszel?

Nem tudom. Őszintén mondom, most ez a kérdés engem egyáltalán nem foglalkoztat! Egyébként a szünetet is csak félig tartottam, a kulturális bizottságnak tagja vagyok most is. Teljesen nem vonultam azonban vissza, mert folyamatosan foglalkozom várostörténettel, városi közügyekkel, várostörténeti értékek őrzésével, átadásával. Nem tudom, hogy mi lesz még, nem nagyon van kedvem politizálni, különösen nem pártoskodni.

Megmondom őszintén, nem látok pillanatnyilag egyetlen politikai pártot sem, amely minden szempontból szimpatikus lenne a számomra. Mind a jobb, mind a baloldalon túl sok a megélhetési politikus, a pénzért, pozícióért szerepet vállaló közéleti ember. Feltétlenül csökkenteni kellene egy kicsit a létszámukat, mind a parlamentben, mind a helyhatóságoknál. No és főleg a jelen gazdasági helyzetben csökkenteni kellene a tiszteletdíjakat. Meglátnánk akkor is ekkora lenne-e a tülekedés és a politikai meggyőződésük. Kevesebb fizetett forradalmár kellene mind országosan, mind helyileg és több civil delegált.

Akkor pedig csak a független képviselőség marad, új pártot már nehezen tudnál alapítani, a paletta már foglalt, mert majdnem minden fontosabb párt jelen van a városban. Az hogy a mögötte levő haderő mennyi, az már más kérdés.

Beszéljünk egy kicsit az életutadról. Balassagyarmaton születtél, de Szügyben laktatok sokáig, ott végeztél az általános iskolában, majd visszaköltöztetek Gyarmatra, ahol a Balassiba jártál, ott végezted a gimnáziumot, azóta is a városban élsz, igazi lokálpatriótaként, annak minden nyűgével együtt. Hosszú éveken keresztül vállaltad az ütközéseket, sarkos véleményed volt, ami most is megvan, kompromisszumkészség kevesebb szorult beléd, ha ezt a kis kritikát elfogadod. Amióta viszont levetetted a képviselői terhet, mintha nehezebben találnád föl magad a közéletben.

Te ezt hogyan látod? Most talán kevesebb a lehetőség a konfrontálódásra, vagy a véleményed továbbra is megvan mindenről, ami körülötted zajlik?

A kérdésben foglaltak ellenére, nem úgy érzem, hogy konfrontálódó típus lennék. Sőt, Juhász Péter volt polgármester is a megmondhatója, polgármestersége idejének nyolc éve alatt sohasem támadtam politikai céllal és eszközzel sem őt, sem a város vezetését.

A gondolkodó ellenzék szerepére törekedtem, bármikor kompromisszum kész voltam. Juhász Péter az első időszakában minden egyes fontos költségvetési ügyben kikérte a véleményünket és jómagam éppen mindig arra törekedtem, ne legyen semmilyen színezetű politikai túlsúlya ennek a városnak. Kifejezetten utáltam a politikai jellegű konfrontációkat! Nyugodtan mondhatom, leginkább az zavart, ha egyéni- és párt érdekek döntöttek a szakmai érvek helyett, ekkor tényleg néha hevesebb voltam talán. De rendkívül bosszantott, ha az egyéni pénszerzés szagát és szándékát fedeztem fel közügyekben történt döntésekkor. Pl. a diszkó működtetése, a biofűtés, vagy a városi NB I-es futball álom idején.

Magam is futballoztam, átláttam az egész ámítást, amire - mint utóbb kiderült - az elmúlt öt évben becslésem szerint mintegy 140 millió forint került fölöslegesen kidobásra. Milyen jó jönne most az a kb. 140 millió forint. Tehát nagyon is volt kompromisszum készségem, de a kábítószer-fogyasztás városi intézményben történő megtűrésében, annak legalizálásában, a lakosság érdekeinek, véleményének semmibevételében, 140 millió forint ablakon történő kidobásában nem voltam partner. Sőt, a magam kis eszközeivel ellenálltam. Nem konfrontálódtam volna annyit, ha nem láttam volna újra és újra a közpénz lenyúlására irányuló időnkénti mesterkedéseket, egyes megélhetési képviselők öncélú politizálását.

Hol vannak most azok, akik megalapozott szakmai érveim ellenére politikai és egyéni érdekből megszavazták a 140 millió forint elkótyavetyélését? Velük kellene keményen visszafizettetni ezt az összeget! Legújabb, hogy a játékosok az önkormányzattól visszamenőleg még 30 milliót követelnek az elmaradt bérkifizetések miatt.

Aktív képviselői korodban, idődben a helyi folklór átkeresztelt Téged, új családnevet kaptál. Ezt csak azzal teszi az utca népe, akit tisztel és respektál, de azért tudod, hogyan hívtak Téged?

Megmondom őszintén, erről fogalmam sincs.

Jó, hát elárulom, ha nem sértődsz meg rajta, Majdén Béla volt a neved, ebben az átkeresztelésben bizonyos kritika is megbújik, a dicséret mellett. Talán sokak szerint többet felvállaltál, mint amit szerintük kellett volna tenni. Az újítás, a tett, a szándék elragadott, amit mások nem akartak, vagy nem tudtak követni. Bizonyos féltékenység is megbújhatott e mögött, olyanok részéről, akik a Te lendületedet nem tudták átvenni. Voltak egyébként látványos, beváltatlan ígéreteid is? Amit a szavazóidnak, választóidnak tettél? Vagy a városnak?

Először is: a Majdén-ról, nem tudom hogy valóban közkeletű név lett volna. Szerintem ezt csak egy szűk kör találta ki. Városszerte nagyon sokakkal tartottam és tartom ma is a napi kapcsolatot, barátaim, őszinte ismerőseim százai sohasem jelezték nekem ezt a ragadvány nevet. Ha általános lett volna, már csak viccből is mondták volna nekem. A történet egyébként is az 1970-es évekből való, amikor a bátyámra mondták ezt a debreceni egyetemen. Ő egy nálamnál is mozgékonyabb közéleti ember volt, akire sokan irigyek voltak. Ennyi a történet valóság alapja, amelyet valaki rám kívánt áttestálni.

Egyébiránt nem hiszem, hogy úgy képviseltem volna valamit is, hogy majdén akarok a középpontban lenni. Sőt, aki közelebbről ismer, tudja rólam, éppen, hogy nagyon nem akartam a középpontban lenni sohasem. Saját nevemben nagyon ritkán mondtam valamit. Mindig azt igyekeztem hangsúlyozni, amivel elküldött a választókörzetem lakossága, mert mind a kétszer egyéni választókörzetből kerültem be. Úgy gondoltam, hogy azok, akik engem a képviselőtestületbe küldtek, azért küldtek oda, hogy az ő véleményüket, álláspontjukat tolmácsoljam. Ezt igyekeztem tenni.

Hogy mit nem sikerült beváltanom? Például a Hunyadi utcai - én úgy hívom - pocsolyás parkoló tisztességes rendbe tételét, a Báthory utca aszfaltozását. Itt említem meg azonban azt is, hogy - a második ciklusban - éreztem, voltak a város egyes politikai vezetőinek olyan ellenlépései, amelyekkel igyekeztek akadályozni abban, hogy be tudjam váltani az ígéreteimet.

Egyes ügyekben volt, hogy tudatosan parkoló pályára tettek. A politikai sakkjátszmában egyesek szerint ez természetes velejáró volt. Csak az ilyen szellemben politizáló korabeli helyi jobboldal végül is nem engem tett parkoló pályára, hanem az ott lakók érdekeit, kéréseit. És ezt aztán honorálták is, mikor 2002-ben a szocialista-munkáspárti dr. Frankfurter Zsuzsanna nyert, - nem véletlenül - abban a körzetben.

Egyébként a helyzet külön pikantériája volt, hogy olyanok akartak a jobboldalról néha kioktatni, akiknek mindig is jóval kevesebb közük volt életük során a kereszténységhez, mint nekem, aki vallásos neveltetésben részesültem, ministráló, templomjáró római katolikus vallású voltam és ma is vállalom a (nem bigott) hithez való kötődésemet.

Azt említetted, hogy két ciklusban is képviselő voltál az SZDSZ támogatásával: 94-ben és 98-ban. 98-ban 200 szavazattal a legjobb SZDSZ jelöltként nyertél a körzetedben, és általában is a legtöbb szavazatot elnyert képviselők közé tartoztál. 2002-ben még két szavazattal növelted is a választóid számát, de ez is kevés volt az MSZP jelöltjével szemben.

Hála az Örökkévalónak - ahogy a vallásos zsidó mondaná -, hogy nem jutottam be, és elsősorban a hivatásommal foglalkozhattam. Megmondom őszintén, ha nagyon akartam volna - ne tűnjön nagyképűségnek, de - bejuthattam volna. Az MSZP felajánlott egy 100 %-os helyet, MSZP-SZDSZ-Szociáldemokrata és Zöld támogatással. Biztosan nyerhettem volna, mert a körzetemben, ahol lakom, általában baloldaliak élnek. Az én 200 szavazóm mellé kell tenni az MSZP kb. kétszázötven szavazóját. Tehát mintegy 450 ember szavazott az MSZP és az SZDSZ jelöltjeire, és 200-at kapott a Fidesz. Tehát ez egy olyan lakótelep volt, ahol ha elindulok MSZP-SZDSZ-esként - amiről előzetes megállapodás is volt -, akkor simán nyerhettem volna. Tulajdonképpen visszaléptem az MSZP-SZDSZ közös jelöltségtől, illetve nem mentem át MSZP jelöltnek sem, mert az is lehettem volna.

1990 óta mondom: magam Tölgyessy Péter korabeli SZDSZ-pártelnök politikai nézeteivel szimpatizáltam és ma is azzal szimpatizálok, annak ellenére, hogy közben Tölgyessy Péter át is ült a Fidesz padsoraiba. (Igaz, hogy ott inkább Orbán Viktor belső ellenzéke, semmint feltétlen alattvalója). De sem SZDSZ-es, sem Fidesz-es ettől nem voltam és nem is vagyok. Az előző két ciklusban az SZDSZ szórólapjára rákerültem, noha soha nem voltam SZDSZ tag. Soha semmilyen párt tagja nem voltam. Ezt nem érdemként, sokkal inkább mintegy állapotként, tényként említem meg. Az SZDSZ nagyon kis párt. Tudtam, hogy jóval kevesebb az esélyem, mintha a két nagy párt valamelyikének támogatottja lennék. Megtettem a magamét, így is kaptam 200 szavazatot, és örülök annak, hogy 200 ember két ilyen nagy párt ellenében rám szavazott. Valójában Majdán Bélára és nem az SZDSZ jelöltjére. Ennyi, és én ezt a magam részéről le is zártam.

Az SZDSZ-ről még csak annyit: úgy gondolom, hogy komoly problémák vannak a párton belül, mindenek előtt nem tud igazából a katolicizmussal, a kereszténységgel, a vallással mit kezdeni és tévúton jár, amikor azt hiszi, hogy egy liberális pártnak csak ateista párttal szabad koalíciót kialakítania. A német liberális párt, a Genscher-féle SPD több cikluson át a Schmidt- féle szociáldemokratákkal volt kormányon. Azután több cikluson át a Kohl-féle kereszténydemokrata-keresztényszociális koalíciónak volt partnere. Pontosan egy liberális párt az, amelyik nem lehet egyoldalú, egyirányú.

Mikor az előző választási kampányok idején Pető Iván, Magyar Bálint, Fodor Gábor az SZDSZ országos vezetői eljöttek Balassagyarmatra, mindig megkérdeztem tőlük, hogy miért ez a félelem a vallástól, a vallásos embertől? Akkor is, ma is úgy gondolom, hogy a magyar liberális párt tagjai között számos olyan jól felkészült fiatalember, nagy tudású, értelmes ember van, akiknek föl kellene fogni - származásukat tekintve nagyon sok zsidó származású van közöttük -, a magyarországi zsidóság családjaiból kikerült SZDSZ-es képviselők soha nem ülnének magyar parlamentben, sohasem jutottak volna be Magyarországon a politikai közéletbe, ha a zsidó Hit nem lett volna jelen évezredeken keresztül.

Krisztus után 70-ben Titusz római császár leromboltatja a második jeruzsálemi szentélyt és szétszórja a zsidóságot a világ minden tájára. Ha nem lett volna vallása a zsidóságnak, az elmúlt kétezer évben már rég a gepidák és más letűnt népek sorsára jutottak volna. Ugyanez a helyzet az erdélyi magyarság vallásosságának nemzetmegőrző szerepét illetően is, és a példa hosszan sorolható lenne.

Nem kellene félnie és ilyen mereven elfordulnia a keresztény vallástól éppen a magyar liberális pártnak. Úgy gondolom, hogy a vallás is hozzátartozik a társadalmi élethez, és aki nem tudja tisztelni a vallásos embert, az valahol a saját és ősei múltját sem tudja tisztelni.

Visszatérve a választásokra, azért is jók ezek az eredmények, mert a személyt, a városért végzett tevékenységed ismerték el a választók, kevésbé a mögötted álló pártot nézték, mivel nem könnyű SZDSZ támogatottsággal versenyezni egy kicsit zárt, katolikus és polgárinak is mondott városban. Bár az elmúlt években jelentős mobilitás indult el. Vagyis átalakult, kicserélődött a szavazói réteg.

Kétségtelen, hogy Balassagyarmat hajdani keresztény, polgári múltja nyomaiban még megtalálható, de jelentősen megkopott. Olyanok - elsősorban a környező falvakból származók - települtek be a 70-es, 80-as, 90-es években, akik igazából tisztában sincsenek Balassagyarmat múltjával, ami természetesen nem az ő hibájuk. Ezért örülök pl. a Civitas emléknapnak, hogy a Városi Televízió is közvetítette. Úgy gondolom, hogy nagyon sokan megismerkedtek a város múltjának egyik fontos szeletével, amelynek megismertetésében a 80-as évek közepétől nekem is részem volt, hiszen akkor elsőként tartottam előadást a csehkiverő Vizy Zsigmondról.

Napjainkban a Kertész István Alapítványban végzed a tevékenységed, melynek célja a zsidóság helyi történetének feldolgozása, a zsidó temető fenntartása, kapcsolattartás a világban szétszóródott gyarmati gyökerekkel rendelkező zsidókkal. Ez misszió is, amit egyedüliként csinálsz itt a városban, de bizonyos fokig megélhetés is.

Tulajdonképpen ez is és az is. De indulásként egyáltalán nem volt sem misszió, sem megélhetés. Egyszerűen a Palóc Múzeumban dolgoztam és várostörténészként az adatok, dokumentumok nyomán világossá vált: egy olyan városnak vagyok a helytörténésze, amelynek volt idő, hogy a népesség 40%-a zsidónak vallotta magát, a XIX. század közepi népszámláláskor.

Ahol olyan zsinagóga állt, amelyik Közép-Európában a második legnagyobb ortodox zsidó bet kneszet, gyülekezés háza volt, ahol rendkívül komoly talmudisztikus tudományra nevelő intézet, jesíva működött, ahol a zsidó vallásnak nagyon komoly bázisa volt, ott nem lehet nekem, mint várostörténésznek - a népesség 40%-át kihagyva - nem foglalkozni a zsidó lakosság múltjával.

Még 1984-ben kerültem először közvetlen kapcsolatba a helyi zsidó közösség múltjával, amikor néhai Vojtkó István, amatőr helytörténész megírta a felszabadulás 40. évfordulójára (akkor így mondtuk) visszaemlékezését. Ebben leírta, mint Óváros téri iparos gyerek, hogyan játszott együtt az utcabeli zsidó gyerekekkel, mindenekelőtt egy Kohn nevű barátjával. Arról is részletesen írt, hogy mit csináltak a gyarmati zsidósággal, és mint gyerek, ezt hogyan élte át. Ezt a kis kiadványt Oroszlánné Mészáros Ágnes könyvtárigazgatóval együtt lektoráltuk. Megjelent, ma is olvasható. Azóta megismerkedtem nagyon sok zsidó személlyel Izraelből, Kanadából, Amerikából, Új-Zélandról stb. Egyre többen kerestek meg engem levélben és személyesen is, ma már sokakkal állok állandó e-mail és telefon kapcsolatban. Egyre inkább érdekelt, izgatott az a kultúra, amelyen tulajdonképpen a kereszténység is alapul. Mózes hite nélkül nem lehet Jézus hitéről beszélni.

A gyarmati zsidóság története történelmünk tragikus múltjának leképződése. Betelepülés, gazdasági, kulturális fellendülés, holocaust és mára egy néhány főből álló helyi közösség, vagy csak egy rosszul értelmezett titkolózás a népesség összeírásakor?

Nem, sajnos a vidéki zsidóságot a nácik és a nyilasok elhurcolták, már valóban csak néhányan élnek itt e vidéken.

Mint említettem, a balassagyarmati zsidóság a valamikori helyi lakosság 40 %-át tette ki. Ma 10 férfi nincs szombatonként, aki a tórát, annak heti szakaszát elolvassa. Ez sajnos a valóság. Hogy vannak Balassagyarmaton - mintegy félszázan - zsidó származásúak, az igaz, de egy részük már réges-rég - még 1945 után - átkeresztelkedett, valamelyik keresztény egyház tagjává vált, vagy ateistaként - Auschwitz után - nem hisz sem a zsidó Örökkévalóban, sem semmilyen Istenben.

Ez az ő szuverén joguk. Őket visszaerőltetni, visszatéríteni a zsidó vallásra nem lehet és nem szükséges. Egy részük eljön azért az évenkénti holocaust emléknapra. De tény, hogy mint zsidó vallási közösség, a szó eredeti értelmében a hit-község Balassagyarmaton az 1970-es években megszűnt létezni.

Egy biztos, hogy az a vállalkozó, aktív, tőkeerős réteg, amelyik a kultúrához fogékony és azt támogatni is tudja és akarja, ami megvolt a századforduló idején, az most hiányzik a városban, bár egyesek szerint bizonyára nem. Apropó. Te hogyan látod, ami a médiákban elő-elő jön, nagy az antiszemitizmus nálunk? Érezhető ez a szlovák határ mentén is?

Valóban, Balassagyarmat gazdasági fellendülésében igen nagy szerepet játszott az itteni, valahai zsidóság. Ezt történelmi tényekkel tudnám bizonyítani, amit most nem kívánok megtenni. Azt szoktam mondani Balassagyarmatról, ami ma hiányzik, az éppen ez a zsidó réteg, amelynek nemzetközi kapcsolatrendszere volt. Ez hiányzik ma Balassagyarmatról.

Úgy gondolom, hogy antiszemitizmus volt, van és lesz. Ha jól emlékszem, egy Beregi Oszkár nevezetű magyar cionista zsidó személyiség az első világháború előtt mondta, az antiszemitizmus attól a pillanattól létezik, amióta zsidóság létezik. A zsidóság egy rendkívül kreatív vallás-nemzeti közösség. A zsidóság kreativitása abból is fakad, hogy évszázadokon keresztül - miután szétszóródtatott Krisztus után 70-től - kénytelen volt az életének nagy részét elszigetelt, elválasztott gettókban tölteni.

A középkorban Európa nagy részén meg volt határozva, hogy a nap melyik részében jöhettek ki a gettóból és este mikorra kellett legkésőbb oda vissza menniük. A budapesti Zsidó Egyetemen tanító egyik kedvenc tanárom, Staller Tamás professzor úr véleményét osztom, aki szerint a zsidó kreativitás egyik fő oka éppen ebből az elzártságból fakadt. A túlélés miatt ugyanis a zsidó nép bezártságában rengeteget tanult. Eleinte főleg a tóráját és talmudját tanulmányozta, később - a XVIII. századi haszkala, a zsidó felvilágosodás nyomán - pedig rendkívüli intenzitással látott hozzá a környező népek nyelvének, kultúrájának, természettudományos ismereteinek megismeréséhez. Nem véletlenül nevezték egyesek a zsidóságot a könyv népének.

A zsidók tudása, megélhetési kényszerükből fakadó gazdasági talpraesettsége, idegen viselkedése, szokásai, vallása sokak számára érthetetlen volt és ma is az. Így nem csodálkozhatunk az antiszemitizmus permanens meglétén, amely Magyarországon is egyértelműen helyenként érzékelhető.

Talán Balassagyarmaton kevésbé, mint a nagyvárosokban. Éppen ezért, az is az én feladatom, hogy bizonyos tudományos-ismeretterjesztő tevékenységet folytassak, hogy a zsidóság kultúráját a környékbeli ifjúsággal megismertessem. Ezért rendszeresen órákat tartok a helyi iskolák fiataljainak. Nemrég - két hónapja - a Szent Imre Keresztény Általános Iskola valamennyi tanulója eljött a hajdani zsidó imaházba, ahol megmutattam a tórát, beszéltem a zsidó kultúráról, beszéltem arról, hogy ha ők keresztény iskolába járnak, akkor nekik nagyon is kell tudni Mózesről, a 10 parancsolatról, és számos olyan dologról, ami az Ószövetségben szerepel és a keresztény vallásnak alappillére.

Az megnyugtató, hogy úgy értékeled, a városban az antiszemitizmus nem olyan erős, mint ahogy máshol láttatni akarják, az pedig külön pozitívum, hogy hozzásegíted különösen a fiatalokat, hogy másképp lássák a történelmünket, illetve a zsidóság helyét a társadalomban és kapcsolatát a kereszténységhez.

Amikor ez a beszélgetés készül, már megtörtént annak az elismerésnek az átadása, ami már kijárt neked a hosszú évek alatt. 2006-ban Pro Urbe elismerést vehettél ál Lombos István polgármestertől. Éreztél valami elégtételt?

Nem éreztem elégtételt, inkább némi örömöt, hogy közel három évtizedes várostörténeti, közéleti vállalásaim után szülővárosom elismerte munkásságomat. Ezúton is köszönöm mindazoknak, akik ebben a munkámban a három évtized során mellettem voltak és segítettek!

A személyről, az egyénről is beszéljünk kicsit! Családod van, 3 gyermekeddel egy átlagos panellakásban laktok Balassagyarmaton. Mit csinálsz szabadidődben? Egy várostörténész akkor is könyvet olvas, vagy aktívabb kikapcsolódást végzel?

Mint már említettem: jelenleg harmadéves vagyok a Zsidó Egyetemen. Közép-, illetve Kelet-Európában egyetlen zsidó egyetem van, a budapesti, a Bérkocsis utcában, a Ferenc József idejében létrehozott hajdani Állami Rabbiképző Intézet. Ami ma is részben rabbiképző, részben más funkciókat is ellát, szociális munkásokat, judaisztikai tanárokat képez, és ahová én is járhatok - keresztény létemre -, zsidó művelődéstörténészeket bocsát ki.

A tanulmányok végzése mellett szabadidőmben is - ha csak tehetem - e témakörhöz kapcsolódó irodalmat, szakfolyóiratokat olvasok. Egyszerre hobbim és a munkám ez a tevékenység. Szabadidőm másik jelentős része gyermekeimmel való beszélgetéssel, és idős családtagjaim, édesanyám, keresztszüleim meglátogatásával, házkörüli teendőikben való segítéssel telik el.

Hétvégeken szívesen kertészkedem keresztszüleim családi házának portáján, gyermekkoromban ugyanis aktívan sportoltam, emiatt gyakran hiányzik a mozgás.

Akkor nem sok időd marad a világjárásra, még ha nagyon akarnád is. Egy olyan helyi közszereplő, akit az ember, a közösség és társadalomtudományok érdekelnek, kell, hogy világot lásson. Legalább fel tudod sorolni Balassagyarmat testvérvárosait? Jártál esetleg azok valamelyikében?

Természetesen föl tudom sorolni valamennyit, de egyik helyütt sem voltam. Különben sem vagyok nagyvilágot látott ember. A közeli jövőben azonban nagy célom, hogy eljussak a Szentföldre, Erec Izraelbe (Szentföld héber neve - szerk. megj.), és ott azokat a Gyarmatiakat, akik még élnek - mert hála Istennek még vannak ilyen személyek - fölkeressem, fotókat gyűjtsek tőlük egy újabb könyv megjelentetéséhez. Szeretném az eddigi csekélyke kis héber tudásomat is elmélyíteni.

Viszont nálad is, mint annyi kortársadnál a nyelvismeret hiánya örökös hátrány marad. Amit elmulasztottál az elmúlt évtizedekben, az már sosem fog visszajönni. Tehát olyan világlátott polgár sem igazán lehetsz, mint mások.

Igen - mint már említettem -, a héber nyelv tanulásában szeretnék a következő években kicsit előrehaladni. Bár tudom, hogy ezzel nem nagyon lehet érvényesülni a világban, ugyanakkor az is igaz, hogy mindenhol tudnak héberül, ugyanúgy, ahogy magyarul is, mert magyarokat és zsidókat a világon mindenhol lehet találni.

Egyébiránt 50 éves vagyok és adtam magamnak - ha az Örökkévaló is úgy akarja - 10 évet, hogy ezekben a dolgokban még előre haladjak. Aztán már úgyis lejár az én lemezem is. Az idő szorít, hogy azokat a dolgokat, amelyeket meg tudok tenni, azt megtegyem.

Mindenek előtt azt, hogy akik Balassagyarmathoz kötődnek, azoknak az utolsó emlékeit, emlékmorzsáit próbáljam lehetőleg mind tágabb körben összeszedni. Bár a gettóba és Auschwitzba nem a fotókat és a fényképalbumokat vitték magukkal az emberek. Amikor hozzákezdtem a balassagyarmati zsidó közösség számára emléket állító kis könyvecském összeállításához, alig néhány fotó állt rendelkezésemre. Ma már az Ausztráliából, Izraelből, Kanadából, Angliából, Svájcból, Svédországból megküldött fotók nyomán fel tudom eleveníteni az utolsó rabbit, a sahtert, a gyarmati polgári iskolába járó olyan zsidó lányokat, akik édesanyámmal, a keresztény gyarmati lányokkal együtt nevelkedtek, zsúroztak.

Világlátott ember nem vagyok és valószínűleg soha nem is leszek. Ugyanakkor az is igaz, hogy ha nem megy Mohamed a hegyhez, menjen a hegy a Mohamedhez, vagyis, ha nem látogatom meg a világot, a világ látogat meg engem. Tavasztól őszig a világ minden tájáról, mind az öt földrészről keresnek, hogy segítsek őseik fölkutatásában, rokonaik sírjainak megkeresésében. Hihetetlenül jól esik nekik, hogy szüleik, nagyszüleik, rokonaik egykori életéről van valaki Gyarmaton, akivel érdemben tudnak beszélni. Kevesen tudják, hogy ezeknek az elszármazott gyarmati zsidó túlélőknek és gyermekeiknek - a tragédiák ellenére is - mai napig a szívük csücske magyar és gyarmati.

Ez igazából elismerendő. Beszéljünk egy kicsit napjainkról, 2006-ról és a következő évekről. Nehéz időszaknak nézünk elébe, úgy politikai, mint gazdasági téren is. Minap egy vezető, meghatározó közgazdásztól hallottam, hogy ez legalább olyan sokkoló lesz, mármint az elkövetkező évek egyes rétegeknek gazdaságilag, mint a rendszerváltozás időszaka. Az önkormányzatiságot további veszélyek fenyegethetik, pénznélküli sárdagasztás, segélyek osztogatása és csendes beletörődés lesz a helyzet?

Nem tudom, a politika terén mi lesz. Egyet tudok, hogy a politikai elit sajnos sem a jobb, sem a baloldalon nem mutatott példát az elmúlt másfél évtizedben a nemzet, a kisember számára. Pedig - mindig is azt mondtam egykori képviselőtársaimnak is - a kisember nem hülye ember. Nagyon is tisztában van az ország realitásaival. Nagyon jól látja, hogy mi történik az országban, hiszen elsősorban az ő bőrén csattan az egész.

Sajnálom, hogy nincs Magyarországon sem egy hiteles, ütőképes szociáldemokrata, sem egy valóban keresztény, konzervatív párt. Mindenféle megélhetési politikusokat látok, de hiteles és nagyformátumú szociáldemokrata, vagy keresztény konzervatív személyiségeket nem. Ennek hiánya rányomja a bélyegét a magyar közéletre. Úgy gondolom, az EU szigorúan megköveteli majd ősztől a gazdasági megszorításokat és ez valóban be fog következni, akármelyik oldal nyeri meg a tavaszi választásokat. Nem hallom az ígérgetős kampány közben, hogy melyik párt milyen pontokon kíván költségvetési megszorításokat tenni. Mert, hogy legalább egy lyukkal összébb kell húzni néhány hónap múlva a nadrágszíjat, az világosan látható. Nagyon remélem azonban, hogy a magyar kisember túl fogja élni ezt a közelgő újabb krízist is, és - a saját zsebeit tömögető - politikusait is.

Mindez felveti az értelmiség felelősségét is, hogy miért lett ez így, ahogy történt. Ha ez valóban ennyire rosszul történt, ezt úgy hívják, az értelmiség árulása. Nem vesszük tudomásul, hogy tetteinkért magunk vagyunk a felelősek, és amit nem teszünk meg, annak a felelősségét nem háríthatjuk másra.

Volt-e olyan álmod, hogy a városodért összefogó lánglelkű lokálpatrióták egy közös akarattal vezérelve felvirágoztatták ezt a várost, és ebben te voltál az élharcos zászlóvivő?

Nem, mint ahogy Majdén sem voltam, úgy zászlóvivő sem leszek soha.

Álmaidban sem?

Álmaimban sem. Én egészen más típusú ember vagyok.

Egyébként sem gondolom, hogy lánglelkű személyek tudnának egy csapásra változást hozni. Jézus Krisztus elég lánglelkű volt, de Jézus Krisztus keresztre feszítése után is nagyrészt megmaradtak az emberiség ugyanazon problémái, mint annak előtte. Pl. akkor is a gazdagok és a hatalmasok a nép nevében és a nép bőrén gazdagodtak meg, csakúgy, mint manapság. Soroljak még további analógiákat? Úgyhogy nem hiszem, hogy megfeszíteni kellene bárkit is, nem hiszem, hogy lánglélekkel kellene járkálnom itt Balassagyarmaton, sem nekem, sem másnak.

Abban viszont hiszek, és vallom, hogy Balassagyarmaton és országosan is törvényileg kellene korlátozni a megélhetési politizálás lehetőségeit. Pl. a pártlistákról személyes megmérettetés nélkül bekerülők számát csökkenteni kellene és az ilyen személyek maximum két cikluson át lehetnének képviselők. A pártéletből megélők ugyanis elszakadnak a valóságtól, és akarva-akaratlanul elsősorban arra rendezkednek be, hogy a maguk helyét biztosítsák az újabb és újabb országos vagy helyhatósági hatalomban.

Nem véletlenül lehet még a világ jelenlegi leghatalmasabb országának, az USA-nak az elnöke is csak két cikluson át elnök.

Összeállította: Nagy László

2006. március