BALASSAGYARMATÉRT EMLÉKÉREM

Dr. Zonda tamás

nyugalmazott főorvos

1940-ben született Budapesten. Gyermekkorát és iskoláit Szécsényben és Balassagyarmaton töltötte, ahová édesanyja családja Trianon után került. Székely édesapja, Dr. Zonda József 1954-től Balassagyarmat járási tisztifőorvosa, majd sportorvosa volt.

A Balassi Bálint Gimnáziumban érettségizett. Érettségi után a Filmművészeti Főiskolára, és szülői presszióra, az orvosi egyetemre is beadta felvételi kérelmét. Dramaturgia szakra felvételt nyert a főiskolára, azonban szófukar, székely édesapja erre csak ennyit mondott: az valami politikai állás, hagyd. Végül a budapesti Orvostudományi Egyetemen kezdte meg tanulmányait, ahol 1965-ben kapott orvosdoktori oklevelet. Erről főorvos úr maga korábban ekként nyilatkozott: Soha nem bántam meg, noha kettős "állampolgárságom" keserű állapota végigkísérte életemet: íróasztalom egyik sarkán szépirodalom, a másikon a szakma kiadványai álltak és állnak ma is. Az utóbbi 15 évben találtam rá a" közös nevezőre", a kultúrtörténeti munka szépségére.

Dr. Zonda Tamás az orvosi diploma birtokában a balassagyarmati kórházban helyezkedett el, az ideg-elme osztály orvosa, később szakorvosa, végül főorvosa lett. 1980-ban hagyta el a várost, Budapestre költözött, ahol az újonnan épült Dr. Jahn Ferenc Dél-pesti Kórházban vállalt munkát. 1984-től a pszichiátriai osztály osztályvezetői feladatait bízták rá, amelyet húsz éven keresztül vezetett.

1996-ban PhD tudományos fokozatot szerzett summa cum laude. 1996-ban indította el a kórház máig is sikeresen működő pánik-ambulanciáját. 2004-től nyugdíjasként is folytatta tudományos munkáját, emellett magánorvosi rendelést is végez. Aktív életpályájának túlnyomó részét főleg a hangulatzavarok, a pánik betegségcsoport kutatására, kezelésére fordította. Legfőbb szakmai érdeklődése több mint 30 éve az öngyilkosság témaköre, melynek terén nemzetközi ismertségre és elismertségre tett szert. E téren végzett munkásságát 1988-ban Jahn Ferenc díjjal, valamint 1992-ben és 1996-ban Nyírő Gyula díjjal ismerték el.

E kutató munka és a gyakorlati élet tapasztalatainak talaján születtek meg Az öngyilkosság kultúrtörténete és az Öngyilkos nép-e a magyar? című kötetei.

Szakmai publikációinak jelentős számánál semmi sem bizonyítja jobban az orvosi munka iránti elkötelezettségét, szeretetét. Közel 100 tudományos igényességű publikáció, számtalan hazai és nemzetközi kongresszusi előadás fűződik nevéhez.

Időt és fáradtságot nem kímélve több tudományos társaságban is tevékenykedett, melyek közül a legfontosabbak:

1971-től a Magyar Ideg- és Elmeorvosok Társasága,

1980-tól a Magyar Pszichiátriai Társaság alapító tagja,

1992-től a Magyar Szuicidium-Prevenciós Társaság titkára

2004-től az International Academy for Suicide Research tagja,

1991-2004 a Végeken című mentálhygiénés szaklap társfőszerkesztője Dr. Kopp Máriával

Dr. Zonda Tamást talán sokszínű egyénisége, az élet több területe iránti nyitottsága jellemzi legjobban. Kenyerét mindvégig ideg-elmegyógyászként kereste, de az irodalom, a művészetek iránti vágy kiolthatatlansága az 1980-as években az ELTE magyar irodalom szakára irányította, ahol hat szemesztert sikeresen elvégzett. Osztályvezető főorvosi kinevezése azonban nem tette lehetővé, hogy irodalmi tanulmányait befejezze.

Az irodalom, főorvos úr egész életét végigkísérte, és a mai napig sem tud tőle szabadulni. 15 évesen kívülről tudta Karinthy Így írtok ti című művét. Karinthy-t azóta is szellemi édesapjának tekinti. Versei egészen fiatal korában, 1977-ben komolyabb lapokban kezdtek megjelenni.

Az irodalom szereteténél talán még erősebb Balassagyarmathoz való kötődése, melynek számtalan jelét adta az elmúlt évtizedek során. A városban is többféle arcát ismerhettük meg gimnazista korától egészen a néhány hónapja Balassagyarmat jeles polgárai címmel megjelent legutóbbi kötetéig.

Alapító tagja a Balassagyarmaton 1979-ben megalakult Komjáthy Jenő Irodalmi és Művészeti Társaságnak, melynek Bőrünkön a betűk című antológiájában olvashattuk először kötetben néhány versét. Önálló kötete a Szépirodalmi Kiadónál jelent meg Nincs félelem címmel 1988-ban. 1988-tól tagja a Magyar Írószövetségnek. Második kötete a Törtarany 1992-ben jelent meg a Kráter Műhely kiadónál Réti Zoltán festőművész illusztrációival.

Nyugállományba vonulása óta Balassagyarmat és a történelmi Nógrád megye reformkori irodalomtörténetét kutatta, melynek nyomát két kötet őrzi; „Nagyok árnyékában, amely 2007-ben és a 2009-ben megjelentetett Lisznyai Kálmán válogatott versei című művek.

(laudációt összeállította: Selmeczi Zoltán)