Specziár Sándor közel egy évszázada, 1908. április 22-én látta meg a napvilágot Balassagyarmaton. Ifjú férfivá cseperedése idején iparos, vaskereskedő édesapja állott előtte példaképként. Gyermekkorában, két testvérével együtt a Palóc fővárosban sajátította el az általános műveltséghez nélkülözhetetlen ismereteket. Elemi iskoláit a II. Rákóczi Ferenc Általános Iskolában (Nemzeti Iskolában) végezte, míg a szellemi érettséget igazoló okiratot a Balassi Bálint Gimnáziumban állították ki számára.
Azt követően órás-ékszerész
szakmai végzettséget szerzett, amelyet az 1930-as évektől gyakorolt
Balassagyarmaton. Az ember cselekvéseit az idő változásában más és más
motiválja, de soha, egyetlen tettünk sem hiábavaló. Bizonyára így érzett Specziár Sándor is, aki szeretett mestersége gyakorlása
mellett, 1935-ben édesapja újság- és könyvkereskedésében azért lett
alkalmazott, hogy lehetősége nyíljon zsidó családok megmentésére. Tíz-tizenkét
zsidó foglalkoztatott számára jelentett menedéket az üzlet. Bizonyára ekkor is
mély meggyőződéssel vallotta az ír közmondás szavait, mely szerint: Az
emberek nem élhetnek másként, csak egymás oltalmában!
Kedvesével 1948 januárjában
kötöttek házasságot, majd a szeretetteljes együttélés során két leánygyermekkel
tették gazdagabbá önmagukat és a várost. 1951-ben, amikor a Magyar Posta
átvette a hírlap-árusítási szolgáltatást, újra eredeti szakmájában kereste a
család boldogulását. Az órásmesterség legmélyebb szakmai ismereteinek
birtokában, önálló iparossá válva órajavító műhelyt nyitott a belvárosban, ahol
Balassagyarmat lakói mellett a térség polgárai is gyakran vették igénybe
szolgáltatásait. Specziár Sándor ekkor másodmagával
művelte e szakmát a városban. Jelet
hagyni magunk után - ez a legfontosabb küldetésünk e Földön. Ha valaki,
akkor Sanyi bácsi ennek is maradéktalanul eleget tett, hiszen gyermekei és
unokái közül egy-egy követte a pályán. Ereje teljében, nagy gondossággal
tanította a mesterfogásokra leányát és fiúunokáját, akik ma is sokrétű,
megbecsült személyiségei a városnak, a kereskedő és órajavító szakmát
mesterfokon művelik. Specziár Sándor tizenöt évvel
ezelőtt, 1990-ben, nyolcvankét éves korában állt fel végleg a munkapad mellől.
Mindaddig fiatalokat megszégyenítő aktivitással dolgozott, a kifinomult
mozgásokhoz szokott, már-már ráncosodó kézpár még akkor is magabiztosan adott
életet az örökös körforgásban megfáradt, korosodó óraműveknek.
Élete során gyakran örvendeztette
meg családját és önmagát a szenvedéllyel bejárt hazai és külhoni tájak
természet nyújtotta csodáival.