Reiter László 1929. április 4-én látta meg a
napvilágot Balassagyarmaton. Tizenegy éves korában, kisgyermekként elveszítette
édesanyját, így az I. világháborúban hadirokkanttá vált édesapa nevelte fel őt
és bátyját. A polgári iskola elvégzése után a Gál nyomdába szegődött inasnak. Ismereteinek
bővítése érdekében beiratkozott egy ötéves szakmai tanfolyamra, melyet másfél
esztendő után félbeszakított a második világégés. A háború után laboránsnak jelentkezett Rebmann
Rókus patikájába. 1950-ben, az államosítást követően került a Gyógyszertár
Vállalathoz, ahol áruátvevőként kezdte pályáját. Letette az asszisztensi,
később a drogista mestervizsgát Budapesten. E képzettséggel különféle
álláshelyeket töltött be. Előbb folyadék-vegyszer részlegvezetői, majd 1962-től
1989 júniusáig, nyugdíjazásáig központi raktárvezetői beosztásban dolgozott.
Munkájában precíz, megbízható, mindenkori vezetői elégedettek voltak
tevékenységével.
Reiter László élete során
minden körülmények között azt gondolta, s a mai napig szent meggyőződéssel
vallja, hogy az ember múltjában gyökerezik jövője, a társadalmak vagy egyes
társadalmi csoportok jelene és jövője egymástól soha el nem választható
egységet alkot. Talán e gondolkodásmód inspirálta arra, hogy az elmúlt
évtizedek alatt szinte folyamatosan történelmi, helytörténeti kutatásokat
végezzen. Az 1960-as évektől gyógyszerész- és patikatörténeti kutatásai során
számos vidéki, ódon patikáról gyűjtött dokumentumokat, fényképeket. Nem csak Balassagyarmat
levéltárának volt rendszeres vendége, ismerték nevét a megye és az ország más
közgyűjteményeiben is. Kutatásairól az országos gyógyszerésztörténeti
konferenciákon tartott előadásokkal, szakfolyóiratokban, hírlapokban megjelent
cikkekkel, ismeretterjesztő előadásokkal adott hírt a szakmai és a szélesebb
nyilvánosságnak. 1980-ban országos I. díjat kapott Nógrád megye gyógyszerész
történelméről írott munkája. Az írásos dokumentumok mellett igyekezett minden
fellelhető tárgyi emléket összegyűjteni a történeti írások hitelességének
alátámasztására, így hozta létre az egykori Rebmann-féle
patika megmaradt tárgyaiból, restaurált berendezéseiből a nógrádi
szakmatörténeti kiállítást, amely a kilencvenes években megszűnt megyei
gyógyszertárközpontból (Colonia Pharma)
átkerülve a Helytörténeti gyűjtemény kiállításait gyarapítja. Ugyancsak átható
szenvedéllyel végzi a mai napig a Palóc főváros történelmének felkutatását, az
értékek megörökítését, a napvilágra került új ismeretek dokumentálását. A
Honismereti kör alapító tagjaként évtizedek óta egyik fő külső ismertetőjegye
az oldalán függő, szinte állandó készenlétben lévő munkaeszköz, a
fényképezőgép, amely a több mint tízezer helytörténeti vonatkozású diakép és
annak sokszorosát kitevő fénykép életre hívásához elengedhetetlen. A városban
nem múlhatott el egyetlen esemény sem, amelyen ne villant volna fel Reiter Laci bácsi vakujának fénye. A rendezvények fotóiból
készített albumok száma megközelíti a kettőszázat, ezek a Madách Imre Városi
Könyvtár gyűjteményét gyarapítják. Több mint kétszáz diavetítéssel kísért
várostörténeti előadásán ismerhették meg a hozzánk látogató vendégek szűk
pátriánk múltját és jelenét. Részt vállalt a Városi Televízió ismeretterjesztő
munkájában, a Maiaknak - régiekről című
sorozata a helyi polgárok népszerű és nézett műsorává vált.
Kétéves gyűjtőmunka
nyomán, 1998-ban jelentette meg Hirdesse e márvány... címmel a
balassagyarmati emléktáblákat bemutató, azok elhelyezésének történetét
kronologikus sorrendben, igényesen feldolgozó könyvét. A kötet lapjain 1752-től
1997-ig nyomon követhető a város történelme, a legfontosabb események leírása,
a kiemelkedő személyiségek életrajzi adata. Javaslatot tett a város különböző
helyein lévő, az idő vasfoga által kikezdett emléktáblák és szoborfeliratok
újrafényezésére, aranyozására is, melyre a közelmúltban sor került. A
publikációit felsoroló bibliográfia 172 tételt tartalmaz, ami kiemelkedő
bizonyosság Reiter László lokálpatriotizmusáról,
szülőföldjéhez való ragaszkodásáról, a lakóhely iránti elkötelezettségéről,
polgártársainak feltétel nélküli szeretetéről. Laci bácsi minden városlakó által
tisztelt, nagyra becsült közéleti egyéniség, aki éppúgy nélkülözhetetlen
alkotója az egyházi Szent Felicián Kórusnak, mint a Honismereti körnek.
Példás családi életével, szerteágazó
érdeklődésével, közel félszázados kutatómunkájával tiszteletet és figyelmet
vívott ki magának, szinte észrevehetetlenül, csendesen tevékenykedve.
Személyében a díszpolgári címre érdemes honfitársaink közül az egyik legméltóbb
járul majd polgármester úr elé, hogy átvegye az elismerő oklevelet, amelyhez ez
úton gratulálunk!