2004

Balassagyarmatért Emlékérem

Polyák Ferenc pedagógus, nyugalmazott igazgató

Kellenek még helyek, ahol igazat mondanak.

Kellenek emberek, kik nem motyognak orr alatt.

Kellenek gyerekek, kik tudást kérnek és hitet.

Kellenek idősek, kik elfecsérlik szívüket.

Kerényi Grácia Ad iuvenes című versének azon soraival köszöntöm igazgató urat, a humanista nevelőt, mely strófák arra az életútra, arra a töretlen munkára utalnak, amelyet Polyák Ferenc aktív pedagógusként hivatástudattal végzett, és azokat a nyugdíjas éveket írják le helyesen, amelyeket szerető családja körében immár maga mögött hagyott, és reményeinkben, Isten rendelése szerint a későbbi években módja lesz megélni.

Polyák Ferenc 74 évvel ezelőtti megérkezésével örvendeztette meg a családot Ipolyvecén. Szülei, akik földművesként élték napjaikat, nagy gondot fordítottak fiuk nevelésére. A polgári iskolában elért tartósan kiváló tanulmányi eredménye, a tudás iránti vágyakozása tette alkalmassá arra, hogy pályaválasztása nyomán életútja a negyvenes évek végén az Esztergomi Katolikus Tanítóképző Főiskolára vezetett. 1951-ben a friss diplomás nevelő gyakorló tanárként az ő munkáját, első pedagógiai lépteit segítő Mátyás József biztatására további tanulmányokba kezdett, az egri Tanárképző Főiskola matematika-fizika szakára iratkozott be.

Munkásságát Ilinyben kezdte, majd rövid idő múlva Bercelre, a főiskolai gyakorló évek helyszínére került, ahol 1956-ban az általános iskola igazgatójává választották. Önzetlen, emberszerető magatartása, a közösségért viselt mély felelősség mindennapi megélése korán magára vonta kollégái figyelmét. Ennek nyomán választották meg az akkori járás pedagógus szakszervezetének titkárává, amely feladatot nyugdíjazásáig jó szívvel, felelősséggel látott el.

Polyák Ferenc a város több száz pedagógus egyénisége közül azzal is kiemelkedett, hogy a szó legszorosabb értelmében részesévé vált egy iskolateremtő folyamatnak. 1970-ben megbízták az újonnan épített Dózsa György Általános Iskola igazgatói feladataival, amelyet kiemelkedő humanizmussal, széleskörű pedagógiai ismeretekkel húsz évig végzett. Minden cselekedetéből sugárzott az embertársak, a gyermekek tisztelete, szeretete, a másokért végzett munka maradéktalan és határtalan vállalása. Iskolájában minden tanulót név szerint ismert, akik a személyüknek egyenként, külön-külön küldött nevelői mosolyában gyakran füröszthették arcukat. Az iskola két évtizedének eredményei fényesen bizonyították igazgatójának rátermettségét. Minden szavával, valamennyi mozdulatával megmutatta, hogy érdemes és lehet a pedagógiai hivatást olyan magas színvonalon művelni, melynek eredményeképpen sok-sok egyéni sors ver gyökeret az abszolút emberi igazságok sokszor kőkemény talajában.

Személyes példaadása vezérlő csillag volt a kollégákon túl családja valamennyi tagja számára is, hiszen felesége és két gyermeke is e nemes hivatást választotta.

Négy évtizeden át magasra ívelő nevelői-igazgatói pályát követően, 1990-ben vonult nyugdíjba igazgató úr. Ez időszak után sem fordított hátat a közéletnek, a nevelésnek, az iskola világának, számos intézményben dolgozott töretlen lelkesedéssel. A városért végzett áldozatos munkáját nem tudjuk megfelelően megköszönni, de az elkövetkező években mintegy tükörként megkíséreljük visszasugározni azt a ragyogást, amelyet naponta kapunk tőle. Ő bizonyára érti az alábbi sorokat, és számára mindig is az iskolát idézik Kosztolányi Dezső szavai: Légy áldott régi hely, légy áldott régi ház... Te szívemet nyitó, te lelkem építő... Saját szavait felidézve tanúivá válhatunk pedagógiai hitvallásának: Mindig jó iskolában dolgoztam. Otthonomnak tekintettem. Nem tekintélyre, hanem emberségességre alapoztam tevékenységemet. A munka szeretetére és annak fegyelmére, az emberi méltóság sérthetetlenségére, a türelemre, a bizalomra és az együttműködési készségre építettem vezetői munkámat. Polyák Ferenc igazgató úr négy évtizeden keresztül, kimagasló színvonalon végezte pedagógiai munkáját, önzetlen igyekezettel adta át humán műveltségben gyökerező alapos, sokrétű tudását az általa vezetett iskolák ifjúságának. Emberi tartása, kollegialitása kiváló példaként szolgált a rábízott nevelők számára.