Paule László
Paule
László 1933-ban született. Alapiskolai és középiskolai tanulmányait is a
városban végezte el, 1953-ban érettségizett a Balassi Bálint Gimnáziumban.
Továbbtanulását egykori tanára - nem munkás származása miatt - nem javasolta,
így Balassagyarmaton a Volán Vállalatnál helyezkedett el, ahol egészen a forradalom
kitöréséig dolgozott.
Komoly, megfontolt,
igazságszerető egyénisége miatt nem volt kérdés számára, hogy részt vegyen-e az
ország szellemi függetlenségét, a polgárok zsarnoki elnyomástól való
felszabadulását hirdető szabadságharc eseményeiben. Így a Nógrád Megyei
Levéltár archívumai között, amelyek a Balassagyarmati Járás Ideiglenes
Forradalmi Nemzeti Tanácsának üléseiről készült jegyzőkönyveket tartalmazzák,
sorra fellelhető Paule László neve, Dr. Daróczi
Gusztáv, Juhász Aladár, Várkonyi Róbert és a mindannyiunk által ismert és nagyrabecsült Dr. Magyar Pál társaságában.
A Petőfi emléktábla
megkoszorúzásában szervező, vezető szerepet vállalt, mint a járási munkástanács
tagja. A forradalmi események balassagyarmati történéseinek helyszínein aktív
résztvevője, intézője volt a személy-, élelmiszer- és üzemanyag szállításnak.
1957. március 7-én
letartóztatták, majd ítélet hirdetése nélkül háromszor hat hónap
börtönbüntetést kapott. 1958 áprilisában szabadult, amelyet nehéz időszak
követett életében. A forradalom erkölcsi, fizikai és tevőleges támogatása okán
folyamatos megfigyelés, élete, mindennapjai nyomon követése lett osztályrésze.
Évekig csak segédmunkás beosztást
kapott a mélyépítőknél. 1961-ben a Fémipari Vállalat jogelődjénél helyezkedett
el a szállítási osztályon. Munkahelye biztatására gépipari technikus
végzettséget szerzett.
E vállalatnál 29 évig dolgozott,
ahol feladatainak lelkiismeretes elvégzésén túl, egyéb, esősorban kultúra
közvetítő tevékenységet is folytatott. Szerepet vállalt a városhoz kötődő
költő, Jobbágy Károly verseinek, életrajzának, könyveinek népszerűsítésében.
Tanulmányi kirándulásokat szervezett, melynek célját a programokat fémjelző Ismerd meg hazánkat mottóval igyekezett
kifejezni.
Paule
László életében csendesen, a feltűnést kerülve dolgozott. Több helyi társadalmi
szervezetnek is tagjává vált, ahol nem vezető tisztségekre törekedett, hanem
szorgalmával igyekezett hozzájárulni az adott szervezet életének
gazdagításához. Hosszú évekig tagja, aktív kiállítója volt a Palóc Kertbarát
Körnek, valamint az Egészségvédők Egyesületének.
Élete tanúbizonysága egy olyan
kornak, amelyben őszintének, tisztának maradni szinte azonos volt a
kitaszítottság, a nélkülözés, a mellőzöttség életre szóló vállalásával.
Mi, kései utódok azonban az ő
példájukból tanulhatunk emberi tartást, mint ahogyan az élet
módot adott Paule Lászlónak is arra, hogy
élettapasztalatát, történelmi élményeit megossza gyermekeinkkel, a város
lakóival azokban a dokumentumfilmekben, rendhagyó történelem órákon, amelyeket
volt szerencsénk az elmúlt két évtized alatt élvezni városszerte.
Sajnos az élet úgy hozta, hogy
nem érhette meg a mai napot, hiszen 2011. május 30-án csendesen bevégezte földi
pályáját és visszatért teremtő Istenéhez, akihez élete során őszinte,
megbonthatatlan kapcsolat fűzte.
(laudációt
összeállította: Selmeczi Zoltán)