Balassagyarmati Honismereti Híradó 2008.

Dr. Muraközy Ferencné Cselényi Éva

(Balassagyarmat 1936. augusztus 29. - Szécsény 2007. május 25.)

Türelemmel viselt hosszú szenvedés után, életének 71. évében csendesen elment a kedves pszichológus, tanárnő, akit, bár élete utolsó kilenc évében ágyhoz kötötten töltötte napjait, mégis sok balassagyarmati barát, ismerős, kolléga, "páciens" kísért szomorú szívvel utolsó útjára június 1-jén a balassagyarmati temetőben.

Az Ipoly Hírnök 1999. október l-jei számában olvashattuk: Balassagyarmat Város Önkormányzata a napokban hozott egyhangúlagos döntést a Pro Urbe díj odaítéléséről: az elismerésben dr. Muraközy Ferencné pszichológus részesül a város lakóiért végzett áldozatos munkájáért. Mindig is alázattal vállalta munkáját. Ha valaki, hát akkor Muraközyné megérdemelte e nemes kitüntetést... Aki egy kicsit is közelebbről ismeri, tudja, minden szakmai kérdés megoldása éjszakába nyúló vívódást, a probléma teljes körüljárását, sok-sok kérdőjel megválaszolását jelenti számára... És ettől a város "tanárnője", Éva nénije, Évikéje, akinek a város nevében is köszönettel tartozunk sok évtizedes, fáradságos munkájáért. Mielőbbi gyógyulást kívánunk, és nem utolsó sorban szívből gratulálunk a Pro Urbe díjhoz! Higgyék el, megérdemli ez a törékeny asszony.

Pályáját a szátoki nevelőintézetben kezdte, majd 1962 januárjától 1993 decemberéig, nyugdíjaztatásáig a Dr. Kenessey Albert Városi Kórház pszichológusa.

Lelkiismeretes kórházi munkája mellett a város minden korosztályával találkozott, aki rászorult segítségére. Aktív dolgozóként, majd nyugdíjasként is irányította a városi egészségügyi és csecsemőotthon állami gondozásba szorult beteg kicsinyeinek értelmi és érzelmi nevelését. A GYIVI örökbefogadási szakértője volt, a nevelési tanácsadó munkatársaként végezte az iskolaérettségi vizsgálatokat. Harmincöt éven át igazságügyi szakértőként segítette a rendőrség és a bíróság munkáját, közreműködött a honvédségi sorozásokon. Részt vállalt az idősek otthonában élők lelki gondozásában, megszervezte a városi telefonos lelki segélyszolgálatot.

Szakmai lelkesedésből, hivatástudatból ismeretterjesztő előadásokat tartott óvodákban, iskolákban, falun, városon, igyekezett minden meghívásnak eleget tenni. Híradónk olvasói az 1991-es kötetben találkozhatnak Zonda Tamás: Az öngyilkosság kultúrtörténete című munkájához írt könyvismertetésével, mely a könyvtári könyvpremieren hangzott el.

Élete utolsó kilenc évét végtelen türelemmel viselt bénultságban töltötte. A befejező időt a Ferences Nővérek szécsényi otthonában, a nővérek és férjének szerető gondoskodása mellett élte át.