Balassagyarmatért Emlékérem
Minden
feltűnést mellőzve, csendben él egy festőművész Balassagyarmaton. Az Ipoly úti
házban nagy a nyugalom, a család boldogan éli hétköznapjait. Minden bizonnyal
ez a nyugodt háttér is kell ahhoz, hogy a festő alkothasson. -. E szavakkal jellemezte Lengyel Péter tanár
urat az elmúlt év októberében a Gyarmati Újság.
Lengyel Péter 1950. május 11-én született
Balassagyarmaton, tősgyökeres Ipoly-partiként. Már a gyarmati általános iskolás
években felfigyeltek szülei és tanárai kivételes kézügyességére, jó
térlátására, kifejező ábrázolásmódjára. Az iskolai évek alatt növekedett
bölcsességben, sok hasznosítható ismeretet szerzett a rajzolás, festészet
terén. A művészetek iránti vonzalmát a középiskolában csillapíthatatlan
alkotóvágy követte, melynek pallérozgatásában, megszilárdításában Farkas András
festőművész, akkor a Szántó Kovács János Gimnázium rajztanára jeleskedett. A
szárnyait bontogató tehetség mestere műveiben megfogalmazódó és tanító szavaira
mindig magasra emelt tekintettel figyelt. Kedves tanárával gyakran járták a
Palócföld erdőit, mezőit, együtt utaztak ki a szomszédos falvakba, hogy a
munkában megfáradt, tisztességes életutat bejárt idősödő emberek arcvonásait
vagy a táj látványában gyökerező léleknyugvást tükröző
színkompozíciót megfigyelve, azt az alkotóterembe megtérve, vászonra
illeszthessék.
Alig múlt el tizenhét éves az ifjú festő, amikor a
megyei tavaszi tárlaton kiállított képei sikert arattak. Művészi tevékenysége,
az alkotásra fordított jelentős idő ellenére remekelt a tudományokban is.
Kedvenc tantárgyának, a földrajznak kiváló ismerője és tudója volt: a
középiskolai tanulmányi versenyen országos harmadik helyezéssel tüntették ki.
Lengyel Péter korai életszakaszában megjelent vonzódása kiteljesedéseként
1972-ben, az egri Tanárképző Főiskola rajz-földrajz szakán szerzett tanári
képesítést. Tanulmányai közben, 1970-ben a Károlyi Mihály Alapítvány
támogatásával hat alkotása szerepelt egy dél-franciaországi tárlaton. A
kiállításra ajánlott képek kiválasztásában a kuratórium olyan neves egyéniségei
vettek részt, mint Kondor Béla, Gross Arnold és Barcsay Jenő.
Szülővárosába visszatérve pedagógiai munkáját az Ifjúság úti Általános Iskolában kezdte meg, előtte két évig Zánkán, az Úttörővárosban dolgozott grafikusként. 1992 óta a Dózsa György Általános Iskolában tanít, három esztendeje óraadóként bekapcsolódott a Szondi György Szakközépiskola és Szakiskola nevelőtestületének munkájába. 2002 óta szakkörvezetőként az Őrhalmi Általános Iskolában is tevékenykedik.
Lengyel Péter művésztanár az elmúlt harminc évben
több mint negyven önálló kiállításon mutatta be alkotásait, amelyek között
diópác, tusrajz, tollrajz, akvarell és olajfestmény is található. A megyei
pedagógus kiállításokon szinte minden alkalommal
díjjal jutalmazták. Valamennyi művész életében szárnyat adó esemény az
elismerés, különösen akkor, ha annak
gondolata szülőföldjén fogalmazódik meg a kollégák, a városlakók, vagy
pedagógus esetében a tanítványok között. Ezért jelentett számára különös
megbecsülést az 1995-ben átvett Horváth Endre-díj. Pedagógiai munkája során
folyamatosan gondot fordít az utódok nevelésére, a tehetséggondozásra. Ennek
eredményeként tanítványai közül többeket felvettek a Képző- és Iparművészeti
Gimnáziumba, majd később a művészeti főiskolákra. A tanár úr szakmai
hitvallásában büszkén vállalja, hogy ő hagyományos festő, ami számára egyet
jelent az avantgárd irányzattól való tartózkodással. Őt sokkal inkább megfogja
a valóság, a természetes szépség, ami az emberi arcok sokféleségében, a tájak
teremtett változatos formáiban, a pipacsos mezőkben, az Ipoly-parti csendben és
a Palócföld omladozó házaiban, életben tartott parasztportáiban rejtőzik.
A festészet és a megannyi mosolygó gyermekszem
mellett örömét leli saját két gyermekében is, akik közül a 16 éves fiú apai
örökségként, tehetséges művészpalántaként már túl van első önálló kiállításán.
Műveiből 2003-ban kiállítást tekinthettünk meg a Dózsa György Általános Iskola
Galériájában. Lengyel Péter életútját összegezve, személyében rendkívül
tevékeny, szorgalmas, a művészetek és a nevelés iránt elkötelezett embert
ismerhettünk meg, aki ezért a városért sokat fáradozik. Ő a képzőművészet
iránti alázattal, tehetségének adománya által létrehozott alkotásain keresztül,
évek óta kimagasló igyekezettel ábrázolja a város és a Palócföld népi
hagyományait, szokásvilágát, tájegységeit, s így hozzájárul a szülőföld
korabeli értékeinek megismertetéséhez és megőrzéséhez.