2003

Balassagyarmatért Emlékérem

Garami Lajos - nyugalmazott evangélikus esperes

"Én vagyok a szőlőtő, ti a szőlővesszők.

Aki bennem marad, s én benne, az bő termést hoz.

Hisz nélkülem semmit sem tehettek."

(János 15, 4-5.)

E sorok arról a díszoklevélről valók, amelyet a ma posztumusz díszpolgári címet kapott dr. Szabó József püspök írt alá 1948. november 1-jén, s amely azt bizonyítja, hogy a mindannyiunk által nagyra becsült Garami Lajos lelkész még segédlelkészként kiemelkedő eredménnyel végezte el újabb kétéves tanulmányát, amelynek lezárását és egyben lelkészi kinevezését jelentette az említett dokumentum. Garami Lajos 1924-ben született Jobbágyiban. Édesapja kovácsmesterként tartotta el a családot, édesanyja korán meghalt. Ekkor az épphogy cseperedő kisgyermek Szirákra került, ahol nagynénje gondoskodott róla, ő iskoláztatta. Tízévesen került Aszódra a Petőfi Sándor Evangélikus Gimnáziumba, ahol 1942-ben érettségizett. Kiváló rendű tanulóként egyenes út vezetett számára a soproni Evangélikus Hittudományi Akadémia Magyar Erzsébet Hittudományi Karára. Itt szigorlatozott 1946-ban, majd ugyanebben az esztendőben, augusztus 18-án Balassagyarmaton szentelte lelkésszé dr. Ordas Lajos püspök. Előbb egy évig városunkban dolgozott segédlelkészként, majd 1947-től egy évet töltött el Budapesten a Luther Otthon prefektus lelkészeként.

Az életút méltatására írott bevezető sorokból már értesültünk arról, hogy 1948-ban, kétévi segédlelkészi múlttal írta alá Szabó püspök úr Garami Lajos lelkészi vizsgáját. 1949-ben Tatabányán vallástanárrá nevezték ki, és azzal a nem könnyű feladattal bízták meg, hogy a város összes nevelési intézményében felelősséggel neveljen hitre aprókat és nagyobbakat. Isten az egyház szolgáit soha nem kényeztette kényelmes álláshelyekkel, az adott közösség hosszú, tartós szolgálatával, így egy éven belül számára is új helyet jelölt ki az ige hirdetésére. 1949. december 1-jétől Egyházasdengelegre osztják be lelkészi szolgálatra. Ebben a faluban és a hozzá tartozó két filián 1973-ig szolgált alázattal.

1973-ban az evangélikus gyülekezet őszinte örömére visszatért Balassagyarmatra, ahol Szabó József püspök közvetlen utódaként dolgozhatott. Garami Lajos lekészt itt az a megtiszteltetés érte, hogy egymást követő két alkalommal is megválasztották a Nógrád Megyei Evangélikus Egyházkerület esperesévé. Azt a feladatot, amelyre azok a paptársak emelték, akik vele együtt szolgálták Isten ügyét, egyszerű emberként, alázattal, segítő odafordulással végezte tizenkét éven keresztül. Ez idő alatt a megye valamennyi evangélikus lelkészét meglátogatta, és minden egyes gyülekezet előtt hirdetett igét.

Lelkészi hivatásából eredő életfilozófiája a szeretetben gyökerezett, a szószékről mindig a szeretet evangéliumát hirdette. Szívbéli meggyőződéssel vallotta és hirdeti utolsó leheletéig, hogy minden ember mint Isten egyenlő rangú és jogú teremtménye, egyenlő kell legyen embertársai előtt is. Mély humánuma tette alkalmassá arra, hogy barátjának vallja bármely felekezethez, népcsoporthoz tartozó embertársát. Kiváló kapcsolatot tartott fenn a város mindenkori vezetőivel, akik nagyrabecsüléssel emlegették őt. Esperes úrnak jelentős szerepe volt abban, hogy évtizedekkel ezelőtt Balassagyarmaton is útjára indult az ökumené jegyében való egymásra találás, melynek nyomán ma már minden évben imahét keretében látogatunk el egymás gyülekezeteihez. Ez vezérelte akkor is, amikor a nyolcvanas évek elején héberül köszöntötte a városban izraelita imaházat avató budapesti főrabbit.

Aktív éveinek felidézésekor nem hagyhatjuk szó nélkül börtönmisszióit, rendszeres kórházi és szociális otthoni látogatásait, melyek során oly sokszor nyújtott vigaszt a betegeknek, elesetteknek. Kiváló hitszónoklatai mindig megtöltötték a templomot. Az egyház vezetői a legjobb evangélikus szónokok között jegyezték őt, ezért hallhattuk papi szolgálata alatt négy alkalommal is a Magyar Rádióban prédikálni. Pappá szentelésének 50. jubileuma alkalmából éppen a körünkben lévő Lengyel Anna kalauzolta a Rádió kopár folyosóin, és a mikrofonok erdejét jelentő stúdióban, ahol kérdései záporoztak Garami Lajos felé.

Meggyőződéssel vallom, hogy esperes úr személyében egy rendkívül tartalmas életutat bejárt egyháztanító vonult nyugállományba 1994. december 30-án, noha megbízott lelkészként még félévet tovább dolgozott.