László Péter költő

László Péter 1977. november 29-én született Balassagyarmaton. Gyermekkora óta Őrhalomban él. Itt végezte el az Általános Iskolát. Utána a Balassagyarmati Kereskedelmi és Vendéglátóipari Szakközépiskolába iratkozott be, ahol 1995-ben végzett, mint szakács. 1996-ban Budapesten átvette a Politikai Akadémia Diplomáját. 1997-ben katona lesz Nyírbátorban, majd a kiképzés után Balassagyarmaton. 1998-ban szerel le. Versei jelennek meg a Csodaszarvas c. havilapban (amelynek évekig társszerkesztője), cikkei pedig a Kötött Kéve újságban.

Verseket 1991-től ír, eddig 2044 verset, 44 dalt, mindezt 24 kötetben. Költészetére a mélység, líraiság, szépségszeretet és a filozófia a jellemző. Főként hazaszerető és romantikus verseket ír, ezen kívül drámákat, novellákat, meséket, színműveket, filozófiai műveket, összesen 104 művet tart számon.

Nevéhez fűződik Murphy törvényének (Ami elromolhat, az el is romlik) kiegészítése, miszerint: ami viszont megjavítható, azt meg is lehet javítani. Ezen kívül foglalkozik az emberi lélektannal (emberi természettel), cikkírással, magyar őstörténettel, történelmi oknyomozással, népmese-gyűjtéssel, amatőr színészettel. Sportoló, természetjáró, környezet-védő, a növény, az állatvilág szebbé tételéért küzdő ember. Gondolkodó, mély érzelmű típus.

Fő célkitűzésének a magyar ifjúság helyzetének javítását, a magyar gyermekek védelmét, segítését, az ősi hagyományaink őrzését, Magyarország felvirágoztatását, a gyermekek szépre, jóra tanítását, a romantikus szerelmek felélesztését, a magyar nyelv, a beszéd tisztaságának megőrzését tartja.

(Részletek legutóbbi verseskötete előszavából.)

Egyik sajátos hangulatú és formájú versével kívánunk ízelítőt adni alkotói lelkületéből.