Kinek a kudarca?

A Balassagyarmatért Baráti Kör a Kreativitás és Innováció Európai Éve kapcsán pályázatot hirdetett meg 15-30 év közötti, a balassagyarmati régióban élő fiatalok számára.

Röviden összefoglalva, célunk az volt, hogy lehetőséget teremtsünk szunnyadó jó gondolatok, tervek, dinamikus ötletek megjelenítésére, amikor a fiatalok joggal kifogásolják, nem kapnak segítséget, lehetőséget elképzeléseik felkarolására, közzétételére.

A közelmúltban készített városi felmérés eredménye azt tükrözte, a fiatalok jobbára anyagi okok miatt elvágynak a városból, településükről, bizonyára azért is, mert saját elképzeléseik és a helyi lehetőségek nem találkoznak.

Nos, hogy a lényegre térjünk, sajnálattal kell bejelentenünk, hogy kiírásunkra egyetlen pályázati anyag sem érkezett.

Hogy a címben feltett kérdésre magunk válaszoljunk, a kudarc elsősorban a miénk.

Magunkban kell keresnünk a hibát, hiszen nem sikerült az a cél, amire a kiírás alapult, a fiatalok megszólítása.

Pedig mentségeket lehet keresni. A pályázati kiírást lehetőségeinken belül számos helyen népszerűsítettük, sőt erre segítőkész partnereket is találtunk. A Gyarmati Hírek és a Nógrád megyei Hírlap fórumot biztosított, hogy lapszámaikban a kiírásról is szót ejtsünk, az InfoTV több héten képújságjában megjelenítette, a Városi Könyvtárban és a Madách moziban szórólapjainkat osztották, hírleveleinket pedig többször és több száz címre eljuttattuk, országos, internetes hírforrásokba is közzétettük, természetesen honlapunkon kiemelt helyen szerepelt a kiírás.

Elektronikus levélben megkerestük a város középiskoláinak igazgatóit is, kérve, hogy valamilyen formában ismertessék tanulóik között a kiírást. Nos, az már jelzésértékű volt, hogy egyetlen reakció sem érkezett részükről, magyarán, válaszra sem méltattak. De talán jobb, ha ezt csupán technikai hiányosságokkal magyarázzuk.

Magunkban kell keresni hibát, abban is, talán nem voltak elég vonzóak nyereményeink. Viszont kiírásunkat követően megjelent egy városi pályázat, városi eseményekkel kapcsolatos ötletek begyűjtésére, jóval szerényebb nyereményekkel (egyetértünk, a közvagyon védendő) így ez az összehasonlítás nem hátrányunkra szólhat.

Természetesen gyárthattunk volna győzelmi bejelentéseket, pályázatunkra hány és hány nívós anyag érkezett.

Magunkban kell keresni a hibát, rosszul értelmezhettük a kreativitást, túlzottan tág teret adtunk a pályázóknak, valójában sem formai, sem terjedelmi, sem témakorlátozásaink nem voltak, egyet kivéve, valamilyen formában Balassagyarmathoz, a régióhoz kellett (volna) kapcsolódni a pályázatoknak.

A pályázati határidőt 3 hónapban határoztuk meg, 2009. április 30-i benyújtással (bár nálunk voltak kreatívabb pályázati kiírók, mint például az állam nevében eljáró Tempus Közalapítvány, amely 3 hetet biztosított erre), így az időkorlát sem feszíthette fiataljainkat.

De mi lehet az érdektelenség oka?

Arra gondolni sem merünk, talán alig-alig van olyan fiatal, aki a közügyek iránt érdeklődik, önálló javaslatai, ötletei vannak, sőt azokat hajlandó és képes is közzé tenni.

Nem jelenthet vigaszt számunkra, hogy az előbb említett városi pályázaton (amelyet korhatár nélkül írtak ki) nem hivatalos hírek szerint, nem hirdettek eredményt, mivel értékelhető anyag nem érkezett be.

Ígérhetjük, nem veszítjük kedvünket, új, részben más jellegű témákban kérjük majd a Balassagyarmatiak ötleteit, igaz, Madách hazájában (..küzdj, és bízva bízzál) számunkra csak az idézet második fele marad.

Tehát, mégis kinek a kudarca?