Kovács Gábor (1932)

 

 

1932-ben Nagyorosziban született, de iskoláit már 10 éves korától Balassagyarmaton járja, a Balassi Bálint Gimnáziumban érettségizik.

 

A legkeményebb időkben, 1950-1954-ben végzi az ELTE TTK fizika-matematika szakát Budapesten, a diploma után Balassagyarmatra, volt gimnáziumába helyezik. Itt tanít, de 1962-66 között a Szántó Kovács János Gimnáziumba tesz kitérőt, majd Szécsényben a Mezőgazdasági Szakközépiskolában fejezi be aktív tanári pályafutását, bár ezt követően még évekig érettségi elnök.

 

Azonnal megfogja a politikai nyitás, a balassagyarmati választókerületben 1990-ben a KDNP színeiben indul és parlamenti képviselői helyet szerez.

1990-1994 között különböző parlamenti bizottságok tagja, alapvetően a kultúra, az oktatás és az egészségügy területén, 1992-94 között bizottsági alelnök az Oktatási, ifjúsági és sportbizottságban.

1990-1994 között az Interparlamentáris Unió magyar-szlovák tagozatának elnöke.

 

1994-ben nem kerül be a parlamentbe, de ekkortól tagja lesz a Nógrád megyei Közgyűlésnek, sőt 1994-1998 között közgyűlési alelnök.

 

1998-2002 között Balassagyarmaton önkormányzati képviselő, a pénzügyi bizottság elnöke.

2006-tól ismét tagja a megyei közgyűlésnek, az oktatási, kulturális és egyházügyi bizottság elnöke.

 

1990-től a Kereszténydemokrata Néppárt tagja, 1991-től megyei elnök.

1995-től a balassagyarmati szalézi egyházközség világi elnöke.

 

Tagja a 2000-ben, a Lipthay család leszármazottai által létrehozott Pro Arte et Natura Alapítványnak, amely többek között Benczúr Gyula művészi munkásságának megőrzésén fáradozik.

 

Lányai, Tünde és Eleonóra - családjukkal, három fiúgyermekkel - Budapesten élnek.

 

Kovács Gábor Balassagyarmaton, az Ady E. úti kertes családi házban lakik feleségével, ott, ahol pályakezdőként, pedagógusi kölcsönből építkezni kezdett.

 

 

 

Amikor a megboldogult kádári időkben a balassagyarmati Balassi Gimnáziumban, a matematika nagydolgozat idején valaki azt mondta volna, hogy tanárotok, Kovács Gábor országgyűlési képviselő lesz, és ráadásul rendszerváltozást követően, kétségbe vontuk volna elmeállapotát. Bizonyára, ilyen álmokig Ön sem merészkedett akkortájt.

 

Így van, ezt csak visszaigazolni tudom.

 

 

Nemcsak azért lett volna meglepő egy ilyen jóslat, mert hiszen ki gondolhatott volna egy kurzusváltásra akkor, de leginkább azért is, mert Ön nem egy sztereotip politikusalkat. Megfontolt, csendes, talán még visszafogottnak is mondanám. Sohasem sajnálta politikusi pályáján, hogy ilyen az alaptermészete?

 

Nem, és nem igazán kedvelem a fecsegő politikusokat. Aki túl sokat beszél, az keveset mond. Ez talán következik a matematika szakos tanári mivoltomból. Az én véleményem, hogy a lényegre koncentráló beszéd alapos felkészülést igényel és hatékonysága nem a hangerőtől függ.

 

 

Igen, a matematika, mint exakt tudomány nem ad módot a vargabetűkre, csak a tényekre szorítkozik.

Engem még mindig az 1989 körüli idők érdekelnek, mert hiszen akkoriban visszarendeződéstől is tartottak sokan. Biztos volt abban, hogy ez nem fog bekövetkezni? Hiszen családja, gyermekei vannak, elragadta az eufória, vagy biztos volt benne, hogy a rendszerváltozás szilárdan, biztosan bekövetkezik?

 

Szűkebb baráti körben is hirdettem, hogy az a verseny, ami a hidegháborút jellemezte, azt a keleti oldal csak elveszítheti. Abban biztos voltam, hogy rendszerváltozás lesz, csak én azt már nem élem meg, véltem akkor.

 

 

Így igazi meglepetés volt, hogy ilyen gyorsan jött a változás.

 

Valóban meglepetés volt, és a legnagyobb meglepetés az volt, hogy felkértek, induljak az országgyűlési képviselő választásokon a balassagyarmati választókerületben. Ezt próbáltam elhárítani, hiszen ismerőseim körében is voltak olyanok, akik a közéletben már korábban is benne éltek. A kiválasztásom oka - akik felkértek, legalábbis ezzel indokolták -, hogy a KDNP színeiben nem találtak olyan embert, aki már a rendszerváltozás előtt is merte vállalni, hogy családjával együtt templomba járó.

 

 

Értem.

De hogy volt a kezdet? Egyszerűen megkeresték vagy volt kölcsönös ráutaló magatartás?

 

Ők kerestek meg. Előbb voltam képviselőjelölt, mint a KDNP tagja, elvállaltam a képviselő jelöltséget, de akkor még nem léptem be a kereszténydemokrata pártba. Ilyen is lehetett.

 

 

A politikáról térjünk át a tanári pályára. Hogyan érkezik egy matematika-fizika szakos tanárember Balassagyarmatra? Pályakezdőként, vagy már gyakorlott tanárként?

 

Én itt voltam diák is, éppen a Balassi Bálint Gimnáziumban, tehát visszajöttem a régi iskolámba tanárként, kezdő tanárként, ahol több volt tanárommal együtt dolgozhattam.

 

 

A család, nagyszülők egyébként törzsgyökeres Gyarmatiak?

 

Nem. Nagyorosziak, minden ősöm kovácsmester volt a faluban. Egyedül én nem tanultam ki ezt a szakmát. Egy kicsit azért értettem hozzá.

 

Én is, feleségem is Nagyorosziban születtünk, ott is éltünk. Gimnazistaként is bejáró diák voltam, sőt tanárként is 6 évig onnan vonatoztam Balassagyarmatra, míg végre a városban egy pici lakást kaptam. Gyarmatot 10 éves korom óta ismerem, mert 10 évesen lettem első éves gimnazista itt.

 

 

Testvérei vannak?

 

Van egy öcsém, ő meg is tanulta a kovács szakmát, de aztán később repülőgép-szerelő, sportrepülőgép-szerelő lett Esztergomban.

 

 

Csak nem egyedüli tanárember lett a családban?

 

Akkor igen, de aztán több unokatestvérem követte a példámat és ők is mind matematika-fizika szakosok lettek.

 

 

Mi az, ami vonzza ezek szerint a családban ezt a tudományágat?

 

Nehéz ezt megmondani, de ha szabad így fogalmaznom, követendőnek tekintettek.

 

Nem hiszem, hogy történelemérdeklődésem nagyon észrevettétek volna gimnazista korotokban rajtam, de amikor 1950-ben érettségiztem, akkortájt tudatosult bennem, hogy tanárom, Németh Béla bácsi nem azt tanítja, amit szeretne, így aztán matematikára váltottam, mert úgy gondoltam, ott csak az igazat lehet mondani.

 

 

Az is lehetett az életpályaváltás oka, hogy kevéssé fogadta el, a történelem kurzusoktól függően, így vagy úgy magyarázható?

 

Igen, az 50-es években voltak bakugrások a történelemben, akkor bizony úgy tűnt, hogy sokáig nem is változik.

 

 

Kiváló volt és marad is a Balassi tanári karának a renoméja, azt hiszem, ebben egyet érthetünk. Kölcsönösen elfogadták egymást a kollégákkal?

 

Igen, még talán emlékszel az idősebb tanárokra, Németh Béla, Kovács László, Dobó Józsi, ők mind barátként fogadtak vissza. S aztán később én fogadtam barátként a kezdő fiatal tanárokat. Még most is van közöttük, aki nagyon hálásan emlékezik arra, hogy egyedül én adtam neki bátorságot, hogy jó helyre jött ebbe az iskolába és itt barátokra fog találni.

 

 

Volt, akivel baráti vagy közelebbi kapcsolat kialakult a tanári karból?

 

Németh Béla bácsival, Kovács Lászlóékkal, Versényi tanár úrral, a későbbi igazgatóval, Farkas Bandi bácsival, aki szintén tanárom volt, rendszeresen összejártunk, és miután ők már eltávoztak, azért a családdal a kapcsolat változatlanul megmaradt. Versényinével, Nelli nénivel Farkas Bandi feleségével, változatlanul összejárunk, de említhetem. Nagy Ervinéket is.

 

 

A családi élete hogyan alakult?

 

A feleségem is nagyoroszi származású, mint említettem. Hat éves tanári munkám után költözhettünk Balassagyarmatra egy kicsi lakásba, aztán pedagógus kölcsönből építettem a jelenlegi házat. Ezt a helyet, környéket szeretem, kertünk is van, ami most már inkább teher, mint öröm.

 

 

Hol nagyobb lokálpatrióta, Nagyorosziban vagy Balassagyarmaton?

 

Balassagyarmatot legalább olyan mértékben szeretem, mint Nagyoroszi szülőfalumat.

 

 

Ez igazi politikusi válasz volt.

Annak idején mi volt az oka, hogy Balassagyarmatra került, hiszen például Vác is hasonló távolságra esik szülőfalujától.

 

Akkor különösképpen nem válogathattak az egyetemet végzett fiatalok, hanem oda helyezték őket, ahová jónak látták. Engem Tiszafüredre kívántak helyezni. Úgy kerültem Balassagyarmatra, hogy akit ide vezényeltek volna, nem tudta megszerezni a diplomáját és ezt a helyet velem töltötték be.

 

 

Tehát akkor nem bánja, hogy a sors és az oktatásirányítás iderepítette?

 

Nem.

Lehet, hogy Tiszafüred is jó lett volna, de viszonylag közel akartam maradni a szüleimhez.

 

 

Szülei élnek még?

 

Nem, de akkor, idős korukban már tényleg szükségük volt a közelségemre, segítségemre.

 

 

Azt tudom, hogy két gyermeke van, ők Budapesten élnek. Avasson be, mit lehet róluk bővebbet tudni?

 

Mindkettőjüknek két-két diplomája van már. Az idősebb lányoméknak vállalkozásuk, cégük van. Eredeti szakmája építész volt, de váltott és kommunikációs tanácsadó céget hozott létre. A kisebbik lányom is pedagógus lett, ő Balassagyarmaton kezdte a pályafutását, utána került Budapestre. Ott egy magániskolában angolt is tanított, majd a katolikus egyetem bölcsészkarán dolgozott Piliscsabán. Jelenleg az Oktatási Minisztériumban dolgozik.

 

 

Családjuk van?

 

Van. Három unokám, három fiú. Tünde lányomnak két fia van, az idősebbik a most kezdődő tanévben fejezi be a gazdasági főiskolát, egy kicsit később érkezik haza, mert ő a nyarat mindig külföldön tölti, tanulással és munkával. A másik unoka most lesz első éves informatikus. A Nóra fia pedig még gimnazista, ő még hazajár hozzám matematikát tanulni.

 

 

Van még kapcsolata az iskolával, kollégákkal és az egykori diákok keresik a tanár urat?

 

Érettségi találkozókra többnyire meghívnak. El is megyek. Annak ellenére, hogy Dr. Szabó tanár úr úgy fogalmazott, nem szeret érettségi találkozókra menni, mert a nagyon okos, nagyon szorgalmas gyerekek nem sokra viszik, akikre pedig ez nem volt jellemző, jobban boldogulnak az életben.

 

Én azonban mind a két félének örülök. A tudósoknak is, meg a kevésbé tudósoknak is, mert ők gazdaságilag tényleg előbbre jutottak.

A kapcsolatom megmaradt az iskolával. 1992-ben lehettem volna nyugdíjas, de 1994-ben mentem nyugdíjba. Az iskolákkal való kapcsolat is megmaradt, mert attól kezdve is minden évben voltam érettségi elnök. 72 évesen fejeztem be az érettségi elnökséget, Egerben a Gárdonyi Géza gimnáziumban.

 

 

Kicsit térjünk vissza a politikához.

 

Én mindig is tanárnak éreztem magam, semmint politikusnak. A közéletbe belekerültem, de azért itt is elsősorban az oktatás, az ifjúság nevelése érdekelt és ezt igyekeztem segíteni.

 

 

Akkor kicsit közéletről, politikáról.

A KDNP színeiben 1990 és 1994 között lett országgyűlési képviselő. Ha jól tudom, Piatrik János parasztpárti politikus volt, aki listán Ön előtt az utolsó, a II. világháború utáni, szabadon választott parlament tagja lett Balassagyarmatról. Tehát kicsit helyi történelmet írt Kovács Gábor, mint a szabadon választott parlamentbe bekerült első gyarmati, annyi év után.

Emlékszik az első parlamenti napjára?

 

Tulajdonképpen második alkalommal léptem be akkor a parlamentbe, mivel a kiváló tanári kitüntetést is ott adták át. Akkor voltam először a Parlamentben.

 

Amikor képviselő lettem, az első parlamenti nap a Himnusz eléneklésével kezdődött és utána lehetett különböző témákban felszólalniuk a képviselőknek. Engem az lepett meg, hogy milyen sokan jelentkeztek akkor hozzászólásra, de nekik igazából nem volt mondanivalójuk, viszont megmutathatták magukat a televízióban.

 

Azonban ez az első parlament sokkal emberibb volt, mint amiket most látni a tévé közvetítésekben. Nagyobb tisztelettel viseltettek egymással az akkori képviselők, mint amilyennek a mostaniakat látom. Még akkor is, ha nem egy véleményen voltak. Különösen jó szívvel említhetem, hogy az oktatási törvény vitájában a KDNP vezérszónoka én voltam és a szocialista párté pedig Dr. Daróczi Zoltán, a Debreceni Egyetem matematika professzora, aki nyilván nem mindenben értett egyet azzal, amit mondtam, de azt olyan úri módon adta elő, hogy ez inkább a tiszteletet erősítette közöttünk.

 

 

A KDNP jól szerepelt az első választásokkor, de 1994-ben már messze elmaradt attól. Nógrádban sem volt az másként, pedig legalább Nyugat-Nógrád kereszténydemokrata területnek tűnt. A későbbiekben is alig javultak a párt választási eredményei. A legnagyobb hibának a gyenge kommunikációt és az elmaradt szervezetépítést tartották a szakemberek. Van most a megyében erre stratégia és kijelölt ember, akinek ez képezi feladatát?

 

A 94-es választáson még jól szerepelt a KDNP Nógrád megyében is, hiszen a 3. választókerületben, Szécsényben, Juhász Péter a második helyen végzett, és a gyarmati választókerületben én is a második helyen végeztem. Ott a legnagyobb hibám - így utólag azt mondom -, hogy az MDF-fel nem tudtunk választási szövetséget kötni, mert ha ezt megtettük volna, akkor miénk lett volna a szavazattöbbség. Egyik helyen az MDF, másik helyen pedig a KDNP, meg lehetett volna így is egyezni, de hát nem sikerült.

 

 

Van stratégia, vannak olyan emberek a megyében, akik a szervezetépítésben, bázisépítésben munkálkodnak, vagy a maga szokásos útján megy ez a dolog?

 

Minden pártnak van stratégiája, csak nem egyenlő esélyekkel, mert a pártok támogatása, anyagi támogatása attól függ, hogy hány képviselőjük ül a parlamentben. Ha kevés képviselőjük van, kevesebb támogatást kapnak, tehát kevesebb jut a pártszervezésre, és ahhoz is pénz kell. A KDNP-nek itt van hátránya. Az elmúlt években, mint megyei elnök nem is igen kaptam erre támogatást. Időmet, pénzemet áldoztam, próbáltam életben tartani a KDNP-t, ha az országgyűlési választáson nem is sikerült nyerni, habár sokszor közel voltunk hozzá, de az önkormányzatokban, különösen a megyei önkormányzatban mindig jelen voltunk. Most is jelen vagyunk.

 

 

Ön több ciklusban volt a megyei közgyűlés tagja. Jelenleg az oktatási bizottság vezetője. 2006-ban a baloldali koalíció az elveszített önkormányzati választások után egy zseniális húzással a pénzt, paripát, fegyvert a régiókhoz csoportosított át, s így a megyék léte is megkérdőjeleződött. Van ellenzéki, tehát Fidesz-KDNP álláspont 2010 utánra megye-régiókérdésben, vagy maradna ez a részbeni kettős hatalom?

 

Itt a Fidesz a meghatározó erő ebben a kérdésben. A KDNP is teljesen egyet ért abban, hogy megyéknek maradnia kell, hiszen ezer éves múlt áll mögöttük. Igazából a középszintet a megye képviseli. A régió már több egy középszintnél, de kevesebb az országos szintnél. Én úgy látom, hogy a régiónak is van jövője, de úgy, hogy a megyék szövetségeként, nem a megyék helyett. Ez a saját véleményem. Én így látom a régió jövőjét. Szükség van rá, miután az EU tagja lettünk és ott a régiókban tudnak több eredményt elérni. De a régió egyben lehetne a megyék szövetsége. Önkéntes szövetsége, tehát ne fölülről mondják meg, hogy mondjuk Nógrád megye Borsoddal társuljon.

 

 

Balassagyarmatra rátérve, az Ön sikeres lobbizását három nagy ügyhöz kötik: Balassagyarmat-Budapest sebes vonat, a kórház rekonstrukció kezdete és a Szent Imre Gimnázium alapítása. Kiegészíthető ez a felsorolás? A kudarcokat se felejtsük el, van, amit igen szeretett volna, de nem sikerült valamilyen oknál fogva megvalósítani?

 

Én is ezt a hármat tartom képviselői munkám legjelentősebb eredményének. Amit még szerettem volna, az is tulajdonképpen megvalósult már, a választókerület vízellátása a dunai vízzel és a dejtárival, ez megvalósult, de az már nem az én érdemem, ezt még az én időmben nem sikerült elérnem.

 

Szerettük volna Juhász Péterrel együtt visszaszerezni a város tulajdonába a megyeházát, de ez akkor nem sikerült, csak később, pedig, ha akkor sikerült volna, jobban lehetett volna hasznosítani, mint amennyire most lehet. A nagy tervem az volt, ha abban az időben a megyeházát visszakapja a város, vagy az elvett egyházi tulajdonok kárpótlásaként megkapjuk, akkor ott egy tanítóképző főiskolát szerettem volna látni. Ebben az irányban elég sokat dolgoztam, de nem tudtunk sikert elérni.

 

Akkor még megvoltak azok a tanárok Balassagyarmaton, akik a közben megszűnt tanítóképzőben tanítottak, tehát a személyi feltételek és a megyeháza épülete is adva volt.

 

 

Az EU pénzek szétosztása a közelmúltban megkezdődött, különös arányokkal. A legutóbb elfogadott támogatások sorában a 191 projektből 117 útfelújítás vagy útépítés. Az arányok érdekesek. Ebből nehezen látszik, hogy új munkahelyek létesülnének, nem kellett túl nagy képzelőerő az ilyen pályázatokhoz. Voltak egyébként itt a megyében értelmesebb programok, vagy konstruktívabb elképzelések, amelyek munkahelyteremtő esélyt adtak volna?

 

Az a baj, hogy a megyei üzemek visszafejlődtek, főleg Salgótarjánban. Azért is említem Salgótarjánt, mert mint megyei önkormányzat tagjaként kell, hogy érdekeljen Salgótarján és térsége is. A bányák bezártak, mert a gáz olcsóbb volt, mint kitermelni a szenet, aztán majd a jövő, hogyan fogja ezt igazolni, vagy megcáfolni, azt nem lehet tudni. A legnagyobb veszteség, bár balassagyarmati vagyok, de elismerem, hogy Salgótarjánt és környékét érte. Balassagyarmatot kevésbé, hiszen ide települt néhány üzem, amelyek munkahelyeket teremtenek, komoly eredmények, hogy ezek a cégek idejöttek és a munkahelyteremtésre jó esélyt adtak.

 

 

A mostani EU pályázatokkal a közgyűlés valamilyen szinten foglalkozott?

 

A közgyűlésnek alig van szerepe ebben.

Bízom benne, hogy közgyűlésünk elnöke parlamenti képviselőként is eredményes munkát tud végezni megyénk érdekében.

 

 

Balassagyarmat idén ősszel, a városközpont felújítására pályázik, legalábbis ilyen tervek vannak. Ismeri Ön ezt a tervet, hallott már róla?

 

Részletesen nem ismerem, csak nagyjából az elképzelést. Nemcsak Balassagyarmat, tulajdonképpen majdnem minden város azzal a problémával küzd, hogy a városközpontjuk némi kívánnivalót hagy maga után. Kezdve Miskolctól Balassagyarmatig. Valamikor a városközpont volt a legszebb része minden városnak. Most nagyon kevés város van, amelyikről el lehet mondani, hogy az a legreprezentánsabb helye.

Balassagyarmatnak nem az.

 

Ráfér egy rekonstrukció. Bízunk benne, hogy nyernek a pályázaton, de nem lesz könnyű dolog, hiszen azok az épületek, amelyek a város tulajdonában vannak, azokat fel lehet újítani a városközpontban is, de több frekventált épület már magántulajdonban van, vagy vállalatok tulajdonai, tehát ezek már nehezebb megoldást fognak jelenteni.

 

 

Példa az Ipoly szálló, amelyiket már elég régen eladta.

 

Konkrétan Balassagyarmat közepén ott éktelenkedik az Ipoly szálló, amelyik valamikor Balassagyarmat egyik legszebb épülete volt. És a legkedveltebb épülete is. Most ha kapnánk a pályázaton erre pénzt, mit tud a város ezzel kezdeni? Nem a városé. Magántulajdonban van. Odaadja a tulajdonosnak? Az lehet, de ezeket a pénzeket nem azért adják, hogy magánosok zsebébe menjen.

 

 

Ez továbbgondolásra érdemes, nyilván ennek sok vetülete van.

Kérdés az is, hogy jó magánosítás-e, ha utána a tulajdonos kénye-kedve szerint használja, vagy éppen ne használja semmire vagyontárgyát. A városnak sajnos nincs most éppen olyan eszköz a kezében, hogy presszionálni tudja a tulajdonost.

 

Bízzunk benne és reméljük, hogy a pályázaton nyer a város egy tekintélyes összeget, de ott a kérdés, hogyan tudja pl. az előbb említett tulajdonost rábírni arra, hogy a városi építész elképzelései szerinti szép városközpont épüljön.

 

 

Egyre erősebben hallatszik, hogy a politika elveszítette a szavahihetőségét. Ez bizonyára egyenesen arányos az emberek kiszolgáltatottságával és reményvesztettségével. A csalódottság, azt hiszem országosan is tapintható, de van csalódottság a rendszerváltozásban is. Nagy vihart kavart Bíró Zoltánnak, az MDF volt elnökének egy közelmúltbeli nyilatkozata, aki egyrészt nyíltan, ügynökökkel teleszórt pártoknak tartja a rendszerváltó pártokat, másrészt azt is mondja, nehéz dolga lenne a jobboldalnak 2010 után, a romokból kell újjáépíteni az országot. Szerintem az erkölcsi romhalmaz nagyobb, mint a gazdasági, de hogyan látja ezt Ön a megyei bársonyszékből, ha így kérdezhetem?

 

Hogyan látom?

Egyetértek azzal, hogy az erkölcsi megújulás nélkül nem fog menni a gazdasági felemelkedés. Mert addig, míg az ügyeskedők viszik el az ország javait, minden erkölcsi gátlás nélkül, az hiányozni fog a felemelkedésnél. Az erkölcsi felemelkedés pedig azért problematikus, mert a romboló erők erőteljesen működnek. Elég, ha az ember megnézi, hogy a televíziókban, különösen a kereskedelmi televíziókban milyen műsorok mennek, amit nagyobb kedvvel néznek az emberek, mint mondjuk a Duna Televíziót.

 

Anélkül, hogy az emberek becsületesebbé, tisztességesebbé váljanak, roppant nehéz lesz a gazdasági felemelkedést elérni. No meg a családok is esnek szét sorra. Ma már rendkívül sok a csonka családban felnövő gyerekek száma. Amikor kezdő tanár voltam, még alig találkoztam elvált szülők gyerekével, jó családokból érkeztek, könnyebb is volt velük bánni.

 

Aztán, ahogy haladt az idő, egyre több problémás gyerekkel foglalkozhattam, és ezek mögött sokszor egy-egy csonka család élt, vagy olyan család, ahol napirenden voltak a családi perpatvarok. Hogy konkrét példát is mondjak, volt olyan tanítványom, aki hétvégén azt kérte, szóljak a kollégium igazgatójának, engedje el, mert ha nem megy haza, hétvégén a papa is hazamegy, és általában megveri a mamát. A tízéves érettségi találkozón a fiú már nem jelent meg. Mondták az osztálytársai, ó hát megnősült és veri a feleségét. Ezt látta, ezt tanulta. Ez csak egy konkrét példa.

 

A másik dolog az, hogy nyilván egy keresztény demokrata volt képviselőtől és KDNP párttagtól, sőt megyei elnöktől, úgy gondolom, mindenki szeretné azt hallani, az egyházak szerepe nagyobb kellene, hogy legyen, mint ami most van. De azt is látjuk, vannak pártok és politikusok, akik mindent elkövetnek, hogy ezt minél jobban gátolják. Nevén is lehet nevezni ezen pártokat is, személyeket is.

 

 

Igen, azt hiszem, az olvasó tudja, mely irányban kell keresni.

 

El sem hiszed, hogy milyen ellenállásba ütköztem a keresztény iskola megszervezésekor, hogy milyen ellenállásba ütköztem, mikor megpróbáltam a szalézi rend vagyonának egy részét nekik visszajuttatni. Volt itt kemény küzdelem. Nem is pártokat, hanem embereket kellene megnevezni. De ne nevezzünk meg mégsem.

 

 

Önnek kiváló rálátása van a helyi, megyei és a nagypolitikára, hiszen a rendszerváltozás óta aktív politikus. Balassagyarmatnak nem igazán sikerült kitörni a maga korlátaiból, innovatívnak lenni, nagy léptékű pályázatokat nyerni, de úgy tűnik, hogy saját lakosságát sem sikerült megnyerni a céljainak. Más hasonló méretű városokban, ha nem is mindegyikben, nem így megy a dolog. Mi hiányzik itt helyben, vagy túl szigorú ez a vélemény?

 

Végül is, hogy Balassagyarmat sorsa így alakult - alakulhatott volna jobban is - talán része van ebben annak is, hogy a polgármester és időnként a képviselőtestület nagy része nem a kormánypártiakból került ki. A saját kormányánál, a saját oldalán álló polgármesternek, képviselőnek könnyebb eredményt elérni. Ez természetes és nem jól van így. Juhász Péter polgármesterségének első négy éve úgy zajlott, hogy nem kormánypárti volt. Aztán a második ciklusa már sikeresebb volt, kormánypártiként, a mostani polgármester is abban a hátrányban részesül, hogy nem a kormánypárti oldalon van.

 

 

Az előző polgármester viszont MSZP-s volt De nem igazán látszott ennek előnye, az autóbusz pályaudvaron kívül.

 

Két polgármesterünk is volt kormány oldalról és nem sokkal vette nagyobb hasznát a város, mint amikor ellenzéki polgármester volt. Nagyobbat vett, de nem sokkal. Azért ne tagadjuk le, hogy nekik könnyebb volt eredményeket elérni és értek is el. De ez nem volt olyan jelentős, hogy a város jól érezte volna magát ettől.

 

 

A jelenlegi ciklusra van remény, vagy az ország gazdasági helyzete abszolút behatárolja a mozgásteret, magyarul az önkormányzatok gúzsba kötözve táncolhatnak?

 

A lehetőség meglenne. Hiszen az EU pénzügyi támogatása jönne, de minden támogatáshoz saját erőt is kell produkálni. És ez a nehéz. Egy város, amelyik nem tud saját erőt a pályázata mellé tenni, az nem fogja elnyerni a támogatást sem. Márpedig hogyan lehetne saját erőt elérni? Igaz, hogy az adóbevételek egy része itt marad, de egy ilyen léptékű városban ez nem olyan jelentős. Előny viszont, hogy munkahelyeket teremtettek.

 

Ez az idő lejárt, most már adófizetők lesznek, és bízom benne, hogy emiatt nem fognak odébb állni. A saját erő ebből képződik, de hogy elegendő lesz-e egy komoly pályázat megnyeréséhez, az kérdés, mert minél nagyobb feladatra kérnek pénzt, annál többe kerül és annál több a sajáterő igény. Ez azért komoly probléma lesz a városnál.

 

Elég jelentős hitellel rendelkezik a város és a megye is. Ami még nagyobb probléma, hogy az ez évi költségvetési hiány nagyon  jelentős. A városé is, a megyéé is egy milliárd forint körüli. Ez egy óriási költségvetési hiány. Ezeket kell kölcsönből betömni. Akkor miből fogják az EU pályázathoz a saját erőt előteremteni? És megy a leépítés, ahol lehet, most megkiséreljük az intézmények, iskolák összevonását például, de ez nem jelent olyan óriási takarékosságot, inkább csak a takarékossági szándékot fogja bizonyítani.

 

 

Egyébként, mint tanárember hogy viseli az oktatás ilyen mértékű leépítését? Azt azért el kell fogadni, hogy a gyereklétszám drasztikus mértékben csökkent, a magyar népesség fogyatkozik. Ilyenkor a kényszerűség mindig jó érv.

 

Ha egy iskolából elfogynak a diákok, akkor nem lehet fenntartani azt az iskolát. Ez természetes manapság. Az összevonások elkerülhetetlenek és végül is ez így kényszerűség.

 

De ha arra gondolok, a két világháború között megépültek a tanyasi iskolák, és ott akkor is kevés gyerek volt, de ez jelentette a vidék felemelkedését. Kevés gyerek volt, de egy tanító vagy tanító házaspár odament, és osztatlan iskolákban tanítottak. Én még jártam olyan iskolába, hogy az első és második osztály egy tanító vezetése alatt állt. De azok a pedagógusok még értettek hozzá, hogyan kell egy ilyen osztatlan iskolában eredményesen tanítani. Az ilyen iskolából kikerült gyerekek nagy önállóságra tettek szert, mert amíg a tanító az egyik csoporttal foglalkozott, addig a másiknak önálló foglalkozása volt. Nem akarom azt mondani, megint osztatlan iskolákat kell létrehozni, mert ez visszalépés lenne a mai korban. De hát az oktatásra mégis több pénzt kellene áldozni, tehát az, hogy meghatározzák az oktatási törvényben, hogy egy bizonyos létszám alatt már osztályt nem lehet indítani. Ez csak gazdaságilag jó döntés, de oktatásilag nem. Különösen a kis falvakban, miért ne lehetne az előírt szint alatti létszámmal is fenntartani egy osztályt. Igaz, hogy egy-két tanító nénivel többet kellene fizetni, de ez megtérülne abban, hogy a gyerekekkel eredményesebben lehetne foglalkozni, mintha a második vagy a harmadik faluba utaztatják őket. Annak is nagy szerepe van a nevelésben, hogy a tanító néni nemcsak a gyereket ismeri, hanem a szülőket is.

 

 

A megyéknek van lehetőségük, hogy eltérjenek az osztálylétszám előírásától?

 

Mi rendeletet tudunk alkotni, de a rendelet nem írhatja felül a törvényt. Nem hozhatunk olyan rendeletet, mint amilyenre gondoltál, mert az felülírná a törvényt.

 

 

Van itt a megyében olyan település, amelyiknél nincs leépítés?

 

Kevésben, de szerencsére van.

Augusztus 28-án rendkívüli bizottsági ülést kell tartanunk, hogy megvizsgáljuk, ezek az összevonások megfelelnek-e a törvényi előírásnak. Bár tavasszal egy körlevelet küldtünk ki az önkormányzatoknak, hogy időben jelezzék az ebbéli szándékukat, de voltak olyan települések, akik nem is tudták, hogyan kell ezt csinálni. Azóta bejött több ilyen javaslat, kérelem, úgyhogy augusztusban kénytelen vagyok a bizottságot összehívni és ezeket a kérelmeket felülvizsgáljuk. Ha a törvényeknek megfelelnek, akkor jóvá kell hagynunk. Ebben az egyéni véleményem semmit nem jelent, hogy például, a mohorai gyerek ne ide, hanem oda járjon, ha már a két önkormányzat megállapodott ebben. A szabad iskolaválasztás lehetősége persze még megvan, ez eltérhet az intézményfenntartók megállapodásától.

 

 

2007. augusztus.

 

 

Lejegyezte: Nagy László