A Költészet napjára emlékeztek Balassagyarmaton

Számos tudománynak, művészeti ágnak, szakmának van napja, emléknapja, világnapja, de érdekes módon a költészet hazánkban csak 1964-ban vívta ki, hogy megtarthassa emléknapját.

Minden évben április 11-e, József Attila születésnapja a költészet napja, a Balassagyarmati Városi Könyvtár 2010-ben április 13-án tartotta meg ünnepségét, amelyre közreműködőként két igen rangos, kiváló előadót kért fel.

Maczkó Mária énekművész, népdalénekes, aki 2003-ban Magyar Örökség díjban részesült, turai származása révén a Palócföldhöz igen közel érzi magát, nemcsak földrajzi, hanem szellemi téren is - ahogy a bevezető mondataiban éppen ő vallott magáról.

A vers- és próza tolmácsolójaként pedig Dr. Szabó András barátunkat köszönthettük, volt Balassis diákot, akit 2008-ban Madách díjjal tüntettek ki. Ő immár sokadik szereplésére érkezett haza a szülővárosába, ez mindig felemelő, megtisztelő szereplés számára, különösen úgy, hogy hajdani tanárai közül oly sokan jöttek el meghallgatni műsorát - vallotta büszkeséggel. Jelen volt többek között Farkas Andrásné, Versényi Györgyné, Kovács Győzőné, Réti Zoltán, Kovács Ferenc, Rozmán Vilmos, Kalocsai Frigyes.

Maczkó Mária és Szabó András összeszokott művészi páros, hiszen negyedszázada szerepelnek közösen, számtalan fellépésen okoztak örömet az irodalom, költészet, zene barátainak, nincs olyan része az országnak, ahová ne jutottak volna el műsoraikkal.

A most bemutatott Könyörgés - A Halotti Beszédtől a határon túli magyar irodalmakig című programjuk igazi ritkaság, hiszen igen kevesen jelenítik meg manapság nyelvünk első emlékeit, a középkori, a reneszánsz irodalom, költészet alkotóit, a vallási népénekeket, sőt az újkor alkotóinak megidézésénél is jobbára olyan szerzőket választott az előadópáros, akik felé kevesebb figyelem fordul.

A könyörgés, mint a költészet, irodalom hangja, a magyar történelem évszázadain vonul át, kifejezi a fizikai, lelki szorongattatást, könyörög a Mindenhatóhoz, kéri a megbocsátást az elkövetett bűnökért, a megosztásért, de az újjászületés reménybeli hangja is. Megjelenik korai nyelvemlékeinkben, a török elleni harcokban, szabadságharcainkban, legyen az Rákóczi, vagy a XIX. század kora, de jelen van a Trianon által szétszakított nemzet mindenapjaiban is.

Az est programja ezeket a korokat ívelte át, amelyhez méltó keretet adott Maczkó Mária zenei kíséret nélküli, csodálatosan meleg hangja, éneke.

A dalokon kívül nemcsak vers és prózai idézeteket hallhattunk, hanem irodalmi, történelmi kapcsolódások megidézését is András révén, sőt az összeállítás külön hangsúlyt helyezett a nógrádi, felvidéki szerzőkre. Így Maczkó Mária énekei közül a Magyarok Istene és az Isten áldja meg a magyart című Szurdokpüspöki gyűjtésből származnak Faludiné Molnár Gabriella révén, Balassi Bálint, Rimay János, Zsélyi Nagy Lajos pedig közismerten a Palócországhoz kapcsolódnak.

Andrásról tudjuk, hogy Balassit nála senki nem ismeri, szereti jobban, de a költőtől idézett Kegyelmes Isten, az Áldj meg minket, Úristen c. verseken túl, szintén nagy élményt jelentettek Rimay János: Az idő ósága, vagy Bornemisza Péter: Az emberi életnek árnyképpen való elmúlása c. versek szavalata is. Utóbbi a ma emberének is kemény mondanivalóval, tanulsággal szolgálhat.

A szétszakított nemzet búját-baját Dudás Károly, Tamási Áron, Kovács Vilmos művein túl, az erdélyi gyűjtésekből származó gyönyörű énekek révén is érzékelhettük.

A költészet köszöni szépen, él, hiszen örökösen újjászületik, lelkünkben erősödik.

Megújul, ahogy nekünk is meg kell újulnunk szívünkben, lelkünkben - mondta búcsúzóul Maczkó Mária, a közeljövő reménybeli változásai is ezt igénylik.

2010. április

Lejegyezte: Nagy László