Limbacher Gábor: Hazaszeretet, magyarságtudat, kereszténység

Globalizálódó korunkban, a politikai határokat nem ismerő információs társadalom kialakulásának küszöbén élénken jelentkezik politikai és köznapi közéletünkben is az a szemlélet, amely a nemzeti társadalom, etnikai identitás helyét, érvényességét a múltba helyezi, illetve a polgárosodás klasszikus korának történetiségébe utalja. Valóban feloldódóban vannak azok a nemzetállami keretek, amelyek a nyelv, a gazdaság, a piac és a politika egységén alapultak. A kérdés azonban nyitott, mint ahogy a vallásos világkép korszerű voltának, személyes magánügy vagy társadalomépítő közügy gyanánt való értelmezésének megítélése is az.

A XX. század közepétől már-már úgy látszott, hogy a szekularizációs folyamatok végképp visszaszorítják az Isten felé forduló közösségi-társadalmi mentalitást. Hazánkban a politikai rendszerváltozás, ha nem is fordulatot, de a korábbiakhoz képest nyitást hozott. Az ezredvég magyarországi jubileumai azután olyan légkört teremtettek, amelyben a pusztán fogyasztó helyett az alkotó magatartás, a pusztán anyagelvű helyett a teremtményi lelkület, az individualizmus helyett a nemzeti-közösségi életérzés kapott pozitív értelmet.

Nemzetünk egyik legkarakteresebb néprajzi csoportja a palócság, mely katolikus vallásához fokozottan ragaszkodik. A Palócföldet a trianoni országhatár kettészakította, lelki, kulturális közösségét azonban jórészt máig megőrizte. A térség kulturális örökségének bázis intézménye a balassagyarmati Palóc Múzeum, melynek jubileumi teljesítménye sokrétűen fogta át a palócok vallásos magyar kultúráját, nemzeti művelődésünk egyik forrását.

A millecentenárium évében, 1996-ban Magyarország legrégibb szabadtéri néprajzi gyűjteménye új kiállítási egységekkel, káponkával és faragott fafeszülettel gazdagodott a balassagyarmati Palóc ligetben. E létesítmények a népi vallásosság lényegi jellemzőit jelenítik meg. A kis kápolna a szandai eredeti építészeti másolata, mely szintén ruhás Máriácskát foglal magában. Külső megjelenésével és történetével egyaránt paraszti eleink sajátos tér-, idő- és tárgyszemléletére emlékeztet. A káponka egzisztenciális jelentőségű szerepet lát(ott) el az 1880-as évek óta. Mintegy axis mundiként a kapcsolatlétesítést tette lehetővé a menynyei világgal, és figyelmeztetett a pokolbéli világ létére is, amennyiben az ablakkeret faragott lényeit a helyiek sátányoknak, illetve sárkányoknak tartották. Az ablak a mennyei világra nyílik, ahol hordozható "trónban" öltöztetős Mária-szobor látható a böjtben gyászban, húsvétkor fehérben, pünkösdkor pirosban, Nagyboldogasszonykor és vendégségkor kékben vagy rózsaszínben. A ruhák a nehéz szülés, szerelmi bánat, gyermekáldás iránti vágy, betegség vagy gyász helyzeteiben született fogadalmi felajánlások emlékei. A Mária-szobor egyaránt szemlélteti a palócok misztikus vallásos mentalitását és nemzeti identitását. Koronáját 1884-ben egy szandai asztaloslegény készítette a magyar Szent Korona egyszerű utánzataként, vörös, arany és zöld színezéssel. Máriácska nem puszta ábrázolás, hanem misztikus, rituális módon ott maga Mária áldásos jelenléte tapasztalható meg.

A feszület szintén a földet a mennyel öszszekapcsoló hatalmas oszlop. Faragott keresztje, mintegy a teremtő szeretet jelképeként, rózsakoszorúval övezett szív alakból indul. Az oldalsó ábrák Krisztus szenvedésének helyszínét és eszközeit mutatják, és főként az oltáriszentséget úrmutatóban, illetve kehelyben. Régi palóc gyakorlat szerint a hatalmas kereszten aránytalanul kis korpusz látható, a kereszt szárain pedig a Nap, a Hold és a csillagok. Jézus megváltó áldozata tehát kozmikus magasságokig ér, a mindenséget lényegíti át.

A szakrális építmények megáldására a palócok hőn szeretett patrónája, Szent Anna ünnepén került sor, s immár nagytérségi rendezvénnyé vált a Szent Anna-napi palóc búcsú Balassagyarmaton. Idén július 21-én rendezik meg. Máig megfigyelhetőek azok az ősi vallásos megnyilvánulások, mint Mária és Szent Anna képének érintése (szakrális kontaktus) és a feszület csókolása.

Az 1848-49. évi szabadságharc 150. évfordulója alkalmából Hazaszeretet, magyarságtudat a népéletben címmel, az ezredfordulón pedig Kereszténység és államiság Nógrád megye ezeréves történetében címmel készült jubileumi kiállítás, mindkettő könyvváltozata ez évben készül el.

Föltűnő a fiatalok fogékonysága, amikor a kiállításokban, a szabadtéri emlékeknél ismerkednek a vallás és hitvilág kultúrát meghatározó jelentőségével, nemzetintegráló erejével. A millenniumi évben sok-sok templom és egyéb szabadtéri szakrális építmény szépült meg. A nyári szabadságidő jó alkalmat ad a vallási turizmus keretében ezek fölkeresésére. Például az egyik nemzeti szent, László király legendája nyomába szegődve bejárhatjuk egész hazánkat, a magyarországi freskók megtekintésén túl főleg Székelyföldet és Szlovákiát. Szent István király a millennium évében számos impozáns köztéri ábrázolást kapott. A barokk Regnum Marianum időszakában keletkezett ábrázolásai szintén maradandó élményt nyújthatnak. A szlovákiai Prencsfalván (Prencovce) lélekemelő volt megtapasztalnunk, hogy az ezeréves magyar államiság millenniumán a helyi szlovákok felújították festett kőszobor-kompozíciójukat, amelyen Szent István király fölajánlja a Szent Koronát a Magyarok Nagyasszonyának. Szeretnénk ezt az együvé tartozás mai megnyilatkozásaként nyugtázni, amint a nézsai szlovákok saját nyelvükön évszázadok óta a mi (saját) Magyarországunk Nagyasszonyához énekelnek.

A Szerző a balassagyarmati Palóc Múzeum igazgatója.

A cikk az Új Ember 2002. VII. 14-i számában jelent meg.