Don Bosco Szaléziak		100 éve Magyarországon
Szalézi Médiaközpont | 1032 Budapest, Bécsi út 173.		www.szaleziak.hu | media@szaleziak.hu | 20/823-3335
Bosco Szent János - a fiatalság Atyja és Mestere Bosco János 1815. augusztus 16-án született, szegény paraszti családban, egy Becchi nevű tanyán Castelnuovo d'Asti mellett (Olaszország, Piemont tartomány, Torino közelében). Édesapja, Bosco Ferenc a gyermek János két éves korában meghalt, így édesanyjának, Occhiena Margitnak egyedül kellett felnevelnie fiait. Margit bölcs nevelő, kitartásának és határokat nem ismerő hitének segítségével mélyen vallásos légkört alakít ki családjukban. János már kicsi korától kezdve pap szeretett volna lenni. Kilenc éves korában csodálatos álmot látott, amely megvilágította számára küldetését. János már gyermekkorától kezdve gyakran kötötte le társait bűvészmutatványokkal, amelyeket kemény gyakorlással sajátított el a munka és az imádkozás között. Az idős Calosso atya volt első lelkivezetője, ő indította el a papi tanulmányok útján, amelyekért nagy erőfeszítéseket tett, míg végül is el kellett hagynia a családi házat, mert szembe került Antal testvérével, aki azt akarta, hogy János inkább a földeken dolgozzon. Diákként Chieriben összegyűjtötte a városka fiataljait és létrehozta a "Vidámság Társaságát". Később itt járt szemináriumba is, és 1841 júniusában pappá szentelték. Akkori lelkivezetője, Cafasso atya (Cafasso Szent János) azt tanácsolja neki, hogy tökéletesítse tudását és folytassa tanulmányait az egyházi konvitktusban. Közben Don Bosco maga köré gyűjti az első gyermekeket, és megszervezi a vasárnapi oratóriumot. Az első időkben mindig máshová kellett költözniük, később azonban állandó helyet találtak Valdoccóban, Torino külvárosában. Édesanyja, Margit, már idős asszonyként, elfogadja a meghívást, hogy Torinóba jöjjön és segítsen fiának. A gyermekek számára ő lesz „Margit mama". Don Bosco elkezd szállást adni az otthontalan árváknak, szakmára tanítja őket, és arra, hogy szeressék az Urat, együtt énekel, játszik és imádkozik velük. Így fejlődik ki az a híres nevelési módszere, amit „megelőző módszernek" hívunk: "Legyetek a gyermekekkel, előzzétek meg a bűnt ésszel, hittel és szeretettel. Legyetek szentek, és szentek nevelői. Vegyék észre a gyermekeink, hogy szeretjük őket!" Az első gyermekekből lesznek később az első szaléziak. Idővel az első munkatársakból XI. Piusz pápa segítségének köszönhetően létrehoz egy szerzetes társaságot, melynek célja a fiatalok megmentése, küzdve a szegénység minden fajtája ellen. Mottójuk: "Lelkeket adj nekem (Uram), minden mást vegyél el". A fiatal Savio Domonkos lesz a megelőző módszer egyik első gyümölcse. A Segítő Szűz Mária, aki mindig segítette Don Boscót, számtalan kegyelmet ajándékozott neki, köztük egészen különlegeseket is, és bár ő maga élete végéig szegény volt, csodálatos módon mindig akadt elegendő pénz a vállalkozásaihoz. Szűz Mária segítségével Mazzarello Szent Máriával megalapította a Segítő Szűz Mária Leányai Intézményét a leányok nevelésére, a jótevőkből és laikus segítőkből pedig létrehozta a Szalézi Munkatársak Egyesületét. Don Bosco 72 éves korában, a munkától kimerülve halt meg 1888. január 31-én. Ma a szalézi rend a világ egyik legszámottevőbb férfi szerzetesrendje. II. János Pál pápa Don Boscót halálának századik évfordulóján a „fiatalság Atyjának és Mesterének" nevezte. XI. Piusz pápa 1929. június 2-án boldoggá, 1934. április 1-jén szentté avatta. (Enrico dal Covolo-Giorgio Mocci: Szentek a szalézi családban című műve alapján)