Czeglédi Istvánné: CÉRNAKÉPEK

Első ránézésre talán fényképnek tűnnek ezek a képek. Talán azért, mert a képeim témája egy-egy fényképen megjelenő hangulat: épületek, fák, állatok. A fénykép pontosságára, állandóságára kell támaszkodnom, hiszen az én képeim nagyon sokáig készülnek. Ezer féle varrócérnát használok, miközben igyekszem a természet ragyogó színárnyalatait megtalálni, megörökíteni, a vászonra rögzíteni. Innen az elnevezés: "Cérnakép".

Öt évvel ezelőtt, amikor a szokványos kézimunkák után újat akartam kitalálni, kerestem, mi az, ami egyesíti a rajzolás szeretetét a textil melegségével, a színek és formák harmóniájával. A szemet akartam gyönyörködtetni, a háborgó léleknek nyugvópontot adni. Hiába az eltelt öt év, hiába az elkészült képek, még mindig kísérleteznem kell. Minden egyes képemen rögtönöznöm kell, míg megtalálom a megfelelő színt, öltést, ami a legjobban adja vissza a látványt.

Nem tagadom, sokat jelent számomra, ha megpihenhet tekintetem egyik-másik kedvencemen. Ugyanígy boldoggá tesz, ha látom, hogy mások is valami hasonló nyugalmat éreznek. Ezek a képek nem ismételhetők. Az eredmény hosszú idő, sok ezer öltés után jön létre, és sosem tudhatom, hogy az eredmény méltó lesz-e arra, hogy keretbe kerüljön. A képet, a varrást sosem bontom vissza, s nem festhetem át. Egy rossz helyre varrt öltés ott fog éktelenkedni örökre.

Képeim elkészítéséhez, méretüktől függően, 5-6 hét szükséges, ez átlagban napi 4 óra munkát igényel. Jelenleg 40 képem van. Ezt a technikát, cérnával való „képkészítést”, ismeretem szerint Magyarországon más nem használja.

Kiállításaim:

2004 Csepeli Művelődési Központ, Budapest

2004 Balassi Bálint Gimnázium, Balassagyarmat

2005 Védegylet, Budapest

Kedvcsinálónak néhány kedvenc képeimből:

Tél a Mátrában A Szent Imre templom

Dunaparti ház Hazafelé

Majomkenyérfák