Balassagyarmat Barátainak találkozója Budapesten

2006-ban jubilált a Balassagyarmat Barátainak budapesti találkozója, immár húsz éves múltra tekint vissza a rendezvény. A folytonosságot megszakította közben egy-két éves szünet, de a Balassi Bálint Gimnáziumból indult kezdeményezés egy jelentős és több száz fős érdeklődőt vonzó eseménnyé nőtte ki magát.

A jól bevált helyszín, a BM Duna Palota fogadta szeptember 26-án a városból elszármazottakat, de egy autóbusznyi gyarmati érdeklődő is érkezett az eseményre.

A helyi politika is szép számban képviseltette magát, megjelent Lombos István polgármester, országgyűlési képviselő, Medvácz Lajos polgármesterjelölt, továbbá Demus Iván alpolgármester, és Balla Mihály országgyűlési képviselő is.

A vendégeket a Balassagyarmati Cigányzenekar köszöntette. A cigányzene a város zenetörténetében valaha jelentősebb szerepet játszott, utalt erre a később megszólaló Réti Zoltán is, aki Rózsavölgyi Márkot is példának hozta a kapcsolódásra. Majdán Béla helytörténész aktív támogatása és inspirálása kellett ahhoz, hogy a cigányzene a városban új életre keljen. A Baranyi Gábor prímás vezette zenészek azóta több fellépési lehetőséget kaptak rendezvényeken, esküvőkön a városban és a városon határain túl is.

A műsorvezetők, Lovász Emőke és Csábi István köszöntötték az 1956-os forradalom helyi történéseiben aktívan részt vett és bebörtönzött hőseit, Dr. Kiss Tamást és Dr. Magyar Pált, akik a rendezvényen is jelen voltak.

Különleges, történelmi fintor, hogy a találkozó helyszínétől nem messzire újfent megidéznek és megidéztetnek, mások a tiltakozás és csőcselék összemosásán fáradoznak. Húsz év óta először, ha mégoly érintőlegesen is, de belépett a történelem a baráti találkozó pillanataiba.

A múzsák közé Jobbágy Károly versének szavalatával Lovász Emőke húzott vissza, Újarcú, szelíd szülőföld c. vers plasztikusan jelenítette meg Balassagyarmat hajdanvolt arcát.

Napjaink valóságába Lombos István polgármester vitt el, aki Selmeczi Zoltán humánpolitikai osztályvezető kérdéseire válaszolt. Szó volt többek között az úthálózat fejlesztéséről, az új autóbusz-állomás építéséről, a kórház rekonstrukcióról, az Óváros tervezett felújításáról. Jut feladat a következő önkormányzatnak a járdák sürgető átépítésének formájában, mondta, akkor még nem sejthette, hogy ez valójában nem az ö irányítása alatt valósulhat már meg.

A városi határokat a nógrádgárdonyi szanatórium betegeinek gyarmati, kórházi elhelyezésének említésével lépte át, talán osztozva a megyei közgyűlés döntésében, hogy a városi levegő mégis gyógyítóbb lehet, mint a „szennyezett” nógrádgárdonyi.

Beszéde végén Lombos István virágcsokorral búcsúztatta Oroszlánné Mészáros Ágnest, a Városi Könyvtár igazgatóját, aki ebben az évben nyugdíjba vonul. A Városi Könyvtár volt a Balassagyarmat Barátainak Találkozójának szervezője, ebben is elévülhetetlen érdemei vannak Oroszlánnénak, csakúgy mint számos városi esemény megszervezésében, hosszú éveken keresztül.

Réti Zoltán diavetítéssel egybekötött előadásában Szabó Vladimír festő és grafikusművész emlékét idézte. Réti Zoltántól nem az ilyenkor szokásos kötelező ünnepi dicséretet hallhattuk, beszélt a művész vívódásairól, arról is, hogy a város sokáig nem tudta szívébe fogadni, az apa - aki a századfordulón került a városba és a Főgimnáziumban tanított - és a fiú között szoros kapcsolatról, (gyűlölve-rettegve szerette apját) és arról, hogy a művész túl erősen nem kötődött Balassagyarmathoz. A 1972-ben rendezett helyi kiállításán megorrolt a városra, mivel grafikusnak titulálták és a művészember - mint tudjuk – érzékenyebb az átlagnál. Így a következő, ekkor már sikeres tárlatára hosszú éveket kellett várni. Szabó Vladimírt igazi reneszánsz tehetségnek tartották, bámulatos rajztehetséggel megáldottnak. A legnagyobb művészi elismerést, a Kossuth díjat nem ítéltek neki, és más elismerést sem mindig képességei arányában kapott.

Dr. Hausel Sándor, a Nógrád megyei Levéltár igazgató-helyettese, számos könyv szerzője, szintén diaképeken keresztül mutatta be a rendezvénnyel egyidőben megjelent Balassagyarmat köztéri alkotásai c. könyvét.

A város köztéri alkotásainak fotóit és a művekhez kapcsolódó információkat tartalmazó kiadvány hiánypótló. Feltünteti benne azokat az alkotásokat is, amelyeket a rendszerváltozás óta múzeumi raktárak mélyén pihennek, de folytatást is ígért, a városi temető szoboralkotásairól szóló kiadványt.

A program végén Dr. Fejős Zoltán, a Néprajzi Múzeum főigazgatójának önvallomását hallhatták a résztvevők, ifjúkori élményeiről, a városhoz kapcsolódó érzéseiről, a Balassis Alma Mater, tanulmányait megalapozó erejéről. Felidézte a Palóc Liget rejtett zugait, a városi strand hétvégén már zöldellő vizét, a Kecske-ligeti ádáz focicsatákat, és saját szervezésű „olimpiáit”, tehát mindazt, amit az ifjúnak az érettségiig egy város adni tud. Komolyabb dolgokról is beszélt, egyetemi tanulmányairól, amerikai ösztöndíjáról, arról, hogy az amerikai magyarság történetének legmélyebb tanulmányozójaként könyvet írt a témáról, több évtizedes néprajzi munkáiról. Arról is, hogy ma az ország egyik legnagyobb gyűjteményével rendelkező Néprajzi Múzeum főigazgatója.

Ennek kapcsán egy nyilvános ígéretet is tett, a múzeumban található, jelentős balassagyarmati fotógyűjteményből egy könyvet ígért, mint egy eddig le nem rótt adósságát a városnak.

A programot kitűnően színesítette a Lajtorja Néptánciskola fiataljainak táncprodukciója, igen összeszokott és nívós programot mutattak be, az Üsztürü Zenekar kíséretével.

A találkozón készült további képek láthatók a Fényképalbumok oldalon.