Zipser Májer

(1815-1869)

Zipser Májer v. Maier főrabbi z'cl szül. Balassagyarmat, 1815. augusztus. 14. - Rohonc (ma Rochnitz, Burgenland) 1869. december 10. Rabbi, a magyarországi neológ mozgalom egyik vezető alakja.

Tanulmányait a híres balassagyarmati Eisenstadter Méir rabbinál kezdte, majd 15 évesen a morvaországi Prossnitzba (ma Prostějov, Csehország), Trebitsch Nehemiás jesivájába került. Mesterét követve Nikolsburgban (ma Mikulov, Csehország) folytatta teológiai, bölcsészeti tanulmányait. A tehetséges, vasszorgalmú Zipser német, francia nyelvet tanult, Schillert, Shakespeare- t tanulmányozta.

1837 -ben rabbi diplomát nyert mesterétől, és rövid időre visszatért szülővárosába. Ezt követően Óbudán a Goldberger, majd a Bobély családnál nevelősködött, ahol tanulmányozhatta a gazdag magánkönyvtárat, s ekkor sajátította el a görög és latin nyelvet magánúton. Talmud tanulmányaival párhuzamosan (részben Schwab Lőw pesti rabbi segítségével, részben saját erőfeszítéséből) világi oktatásban is részesült, majd a pesti egyetemen szerzett doktorátust 1851-ben.

1844-ben a székesfehérvári hitközség felkérte a rabbiszék betöltésére, amelyet elfogadott. A fiatal rabbi a haladás tántoríthatatlan híve volt. Ahogy helyzetét megerősítette, változtatásokat eszközölt az imák rendjében: a piyyutokat (liturgikus költemények) kizárta a kötelező imák közül, ill. csendben kellett recitálni őket. Az uralkodóért és a politikai hatóságokért magyarul imádkoztak. A hagyományokhoz ragaszkodó zsidók egy csoportja, a pozsonyi Schreiber Mózes (Chátám Szófer) tanítványának, Fischer Gottliebnek vezetésével egy válási okirat (get) kiadásának kapcsán támadták Zipsert (amely által ugyan nem szegte meg a talmudi szabályokat, de nem a korában általánosan elfogadott legszigorúbb hagyományok szerint járt el). Zipser álláspontja védelmében Mei ha-Shilo'ah (Siloah vizei 1853) címmel írt könyvet

Megreformálta az oktatást, és az addig hagyományos magániskola (chéder) helyett 1844-ben létrehozta az Izraelita Elemi Tanodát. A sok vitát, viszályt kiváltó hitközségi alapszabályzatot (1845) is reformszellemben alkotta meg. Székesfehérváron 1853-ban alakult meg a Chevra Kadisa Szent Egylet. Alapszabálya elkészítésében nagy szerepe volt Zipsernek.

A magyarországi, így a székesfehérvári zsidóságot is erősen megosztotta a haladást, reformokat sürgető törekvések megítélése. Ez 1858-ban Zipser távozásához, s végül 1862-ban az anyahitközség kettéválásához vezetett.

1850-ben Angliába utazik, ahol, válaszul Inglis és Newgate parlamenti képviselők nyilatkozataira, apologétikus munkát jelentet meg "A Talmud és az evangélium" címmel (The Talmud and the Gospels) (1851), melyet a Londoni hitközség 1852-ben The Sermon on the Mount Reviewed. (A hegyi beszéd felülvizsgálata) címen újra kiad.

A Bach-korszak és a községében dúló viszályok elkedvetlenítették s Amerikába, vagy Angliába akart kivándorolni, ahol inkább remélhette reformjainak megvalósítását, mint Magyarországon, amelynek legtöbb hitközsége tudni sem akart az újításokról. Zipser végül 1858-ban mégis Rohonc (Rochnitz, Burgenland) hitközségének meghívását fogadta el, és itt működött 1869-ben bekövetkezett haláláig. Tevékeny részt vett az 1868-iki zsidó kongresszus munkálataiban.

Vallástudományi, történeti tanulmányainak nagyobb része a Litteraturblatt des Orientsben, a Jewish Chronicle-ban jelentek meg. Zipser számol be a sajtó útján, a székesfehérvári zsidóknak az 1848-as márciusi események kapcsán a városból való kiűzetéséről. (Eine Szene aus dem ungarischen Kriege).

A Litteraturblatt des Orientsben megjelent tanulmányai:

• Die jüdischen Zustände unter der 150-jährigen Türkenherrschaft (A zsidók állapota a 150 éves török megszállás alatt) (1846- 47);
• Zur Biographie des R. Meir Eisenstadt (Eisenstadt Méir rabbi életrajza) (1846-47);
• Raphael Meldola. Ein Bild der jüdischen Zustände in Italien zu dessen Zeit (Raphael Meldola. A Raphael Meldola. Életkép korának zsidók helyzetéről Olaszországban) (1846 - 47);
• Kritische Untersuchung über die Originalität der im Talmud und Midraschim vorkommenden Parabeln u. Sentenzen. Kritikai elemzés a Talmudban és a Midrásokban előforduló példabeszédek és aforizmák eredetiségéről (10 tanulmány);
• Die magyarische Sprache u. die Juden (A magyar nyelv és a zsidók);
• Über die talmudischen fremdsprachigen Wörtererklärungen (A talmudban található idegen szavak magyarázatai);
• Zur Charakteristik der Hillelischen Schule u. deren Lehren (A hilléli iskola és annak tanításainak jellemzése);
• Über das Erbrecht des weiblichen Geschlechts nach dem Evangelium (a női nemnek az evangéliumokra kifejtett hatásáról);
• Über das jüdische Kalenderwesen, eine Kritik des Luzzatto'schen Calendario ebraico (A zsidó naptárról, a Luzzato féle Calendario ebraico kritikája).

A Jewish Chronicleba írt tanulmányai:

• Eine Szene aus dem ungarischen Kriege (a magyar szabadságharc egy jelenete, melyben a székesfehérvári pogromot írja le);
• The Talmud and the Gospels (A Talmud és az evangéliumok) (1851., 13 tanulmány), melyet a londoni hitközség külön is kiadott The Sermon of the mount (A hegyi beszéd) címmel.

Az Allg. Zeitg. d. Judentumsnak és a Ben Chananjának, Löw Lipót folyóiratának is munkatársa volt. Az utóbbiba írt tanulmányai:

• Zur Zoologie des Talmud (a Talmud álattana) (1858);
• Zur Geschichte d. israelitischen Gemeinde in Belgrad (A belgrádi zsidó közösség története) (1859);
• Zur Geschichte der Sabbatfeier (A Sábát ünnepének története) (1859);
• Über die Ostrichtung unserer Tempel (Templomunk keleti irányáról)(1860);

Ezen kívül ünnepi hitszónoklatok és gyászbeszédek is jelentek meg tőle. Hagyatékában talált kéziratából Jellinek Adolf bécsi főrabbi adta ki. Flavius Josephus görög művének fordítását: Über das hohe Alter des jüdischen Volkes gegen Apion. Nach hebräischen Originalquellen erläutert und nach M. Zipsers Tode ausgegeben und bevorwortet (Apión ellen, avagy a zsidó nép ősi voltáról. Héber eredetiből fordította és M. Zipser halálát követően kiadta és előszóval ellátta: Jellinek Adolf) (1870). Életrajzát s arcképét Reich, Beth-El 5. füzete közli (1862).

Források:

• Magyar zsidó lexikon. Szerk. Ujvári Péter. Budapest: Magyar Zsidó Lexikon. 1929. 974. o Online elérés
• http://sofar.sofargo.hu/hu/node/37679
• 
• Frojimovics Kinga: Hármas út: a magyarországi zsidóság irányzatai szétválásuktól kényszerű egyesülésükig. In: Hágár országa. A magyarországi zsidóság - történelem, közösség, kultúra. Szerk. Szalai Anna Kossuth Kiadó, Budapest 2009. 103.o.