Deutsch Áron
Dávid v. Áháron Dávid főrabbi (más néven a prágai
Dávid rabbi) z'cl 1812-ben született Raudnitzban (ma Roudnice nad Labem, Csehország) - meghalt
Balassagyarmaton, 1878. április 26.-án. Fiai, Deutsch József Izrael z'cl,
későbbi balassagyarmati és Deutsch Mózes z'cl
salgótarjáni főrabbi.
Nagyatyjánál,
Josef Emanuel ben Menachem Deutsch raudnitzi
körzeti rabbinál tanult, azután a prágai, majd a pozsonyi jesivákat
látogatta, ahol a híres Schreiber Mózes főrabbi (a Chátám
Szófer ) kedvenc tanítványai közé
tartozott. Albertirsán működött (itt is nősült meg), majd felesége halála után
Budapesten tartott jesivát, az 1840-es évek elején.
1846-ban Sebes község, 1851-ben Balassagyarmat főrabbija lett.
A
reformmozgalom idején és az 1868. kongresszuson Deutsch egyik
legengesztelhetetlenebb, de egyik legjelentékenyebb vezetője volt a harcias
ortodoxiának. Nagy érdeme van az autonóm ortodox községek legális
elismertetésében.
1869
április 24-én, a Budavári Palotában ő vezette az I. Ferenc József
császár és királyt felkereső ortodox rabbi küldöttséget, melynek további tagjai
a pozsonyi Ktáv Szófer
rabbi (a Chátám Szofer
fia), az ungvári Menachem Asch
rabbi, a németkeresztúri Katz
Menachem voltak.
A
hitéletben konzervatív nézeteket vallott. Bűnnek tartotta, ha valaki olyan
templomban imádkozott, ahol az almemor (tóra
olvasó emelvény) nem középen állt, pl. megtiltotta azt, hogy az ébresztőórát
pénteken felhúzzák, hogy az másnap, szombaton csörögjön.
Reszponzumait Goren Dávid (Dávid
szérűskertje) cím alatt fia, Deutsch József Izrael adta ki (Paks, 1885).
Halálát követően fia, Deutsch József Izrael lett a
balassagyarmati főrabbi (áv bét din).
Sírjához
a balassagyarmati zsidó temetőben ma is messzi földről zarándokolnak.
Forrás: