Lámpás-túra, rabomobil, túszdráma

Múzeumok Éjszakája

2009. június 20.

Hetedszer rendezték meg Magyarországon a szentivánéjt követő szombaton a Múzeumok Éjszakáját. A rendezvény célja a múzeumokban folyó munka bemutatása, népszerűsítése. A szokatlan, különleges programok a közönség figyelmét egyre jobban felkeltik és nő a rendezvény népszerűsége országszerte. Városunkban is nagy érdeklődés mellett zajlottak az események. Ismét bebizonyosodott, ha ötletes programot kínálnak a rendezők nívós kivitelezésben, tömegeket tudnak elérni.

A két helyszín, ahol jártam, a Palóc Múzeum, valamint a Balassagyarmati Fegyház és Börtön volt. Mindkét helyen sok-sok programmal várták a látogatókat. A rendezők komoly előkészítő munkát végezve, nagy apparátussal, fáradhatatlanul fogadták a folyamatosan érkező látogatók csapatait. Köszönet és elismerés illet mindenkit, aki megtervezte, megszervezte és kivitelezte a programokat. Igazán extra élményben lehetett része minden résztvevőnek.

A Palóc Múzeumban Molnár Ildikó igazgató és munkatársai fogadták a látogatókat. Az állandó- és időszaki kiállításokon szakvezetést tartottak. A földszinti előtérben Balassagyarmat régi képeslapokon című reprodukciós kiállítás, a Boldogasszony fehér fátyolával... Öltöztetős ábrázolások és szakrális textilek Kelet-Európában I. Palócföld címmel dr. Lengyel Ágnes és dr. Limbacher Gábor néprajzosok kiállítása a nagyteremben volt látható. Megtekinthetők voltak még A bölcsőtől a sírig - Paraszti ünnepek és hétköznapok Nógrád megyében, valamint a Tudós köznemesi könyvtár - Nemzeti történelmünk tüköre című állandó kiállítások is.

A Múzeumok Éjszakájának fő attrakciója a lámpás-túra volt. Lámpások fényénél lehetett ismerkedni A szabadtéri néprajzi gyűjtemény - Palóc Fundus épületeivel, berendezéseivel. Ezután a csoport a múzeum épület melléklépcsőjén felment a padlástérbe. Itt megcsodálhattuk a közel száz éves épület tetőszerkezetét. A közelmúltban a tetőtér déli részében légkondícionált raktárakat alakítottak ki. Speciális körülmények között fogják itt tárolni a textil, a bőr és a fa anyagú múzeumi tárgyakat. Nagy segítség lesz ez a tárgyak szakszerű kezeléséhez, megőrzéséhez. Az földszinten zene és libazsíros kenyér, az épület előtt szentivánéji tűz várta a látogatókat.

A Balassagyarmati Fegyház és Börtön, valamint a Nógrád Megyei Levéltár közös programot szervezett. Lehetőség nyílt a híres "gömbölyű" megtekintésére, ahol előadásokkal és interaktív kiállításokkal várták az érdeklődőket.

A börtönlátogatás kisérő rendezvényeként a Madách moziban levetítették Gazdag Gyula: Túsztörténet című játékfilmjét, melyet az 1973-as balassagyarmati túszdráma (Pintye-ügy) ihletett. A mozi előcsarnokában az ügy dokumentumaiból rendeztek kiállítást. Láthatóak voltak a nyomozati anyagok, vallomások, jegyzőkönyvek, szakvélemények másolatai. A tárgyi bizonyítékok fotói és a helyszínen készült fényképek.

Finta Kata: Túszdráma Balassagyarmaton : Egy szemtanú visszaemlékezése (Részlet)

Tartalom - Előszó / Hideg, téli reggel / Lezárták az utcát / Túszok a leánykollégiumban / Pintye testvérek / Rendőrök a folyosón / Követelések / Rendőrkülönítmény / A szülők / "Csínytevők" / Hetek bandája / Dolgozni kell / Fodrásznál / Komoly elhatározás / Fiatal rendőrtiszt indul egy csomaggal / Válsághelyzet / Több lövés dördült / Túszok / Csütörtök / Az elhúzódott ügy / Nyuszisapka / Csend, vihar előtt.../ Minden készen áll / Idegtépő csend / Közeledik az ablak felé! / Vége a tragédiának! / Megjegyzés / Visszhang / Zárószavak

"...Mint szemtanú, az eseményeket jól ismertem, azonban a titkot őrizni kellett, mivel arra, mint a TÜK kezelőjét, engem, és másokat is, titoktartás kötelezett.

Azonban peregtek az évek, ez a kötelezettség már nem terhel, és az itt olvasható rövid kötetet az esemény 30. évfordulóján, - visszaemlékezésként - emeltem ki eddig ki nem adott Életem regényéből....Azért osztom meg emlékeimet másokkal is, hogy ne csak számítógépem oldalain pihenjenek a soraim, hanem akik mindezt átélték, újra felidézzék magukban, akik meg csak úgy hallottak valamit róla, meggyőződhessenek a valós eseményről. Azt szeretném, ha tudnák, mi zajlott le akkor, az amúgy csendes kis városunkban...Sokáig nem tudták megemészteni az eseményeket az itt lakók és a környékbeliek, évek múlva is beszéltek róla az emberek. Abban az időben híres - vagy inkább hírhedt nevű - lett a mi városunk, Balassagyarmat. Sokan egymás között már csak így említették: DALLAS A GYARMAT vagy BALASSA-DALLAS..." (forrás: http://mek.oszk.hu/05000/05036 )

A börtönlátogatásra előzetes jelentkezés alapján, regisztráció után lehetett menni. Gyorsan elfogytak a helyek, akkora volt az érdeklődés. A moziban a ruhatárba le kellett adni a telefont, fényképezőgépet, a szúró- és vágó eszközöket, már akinek voltak ilyenek. Beazonosítás után karszalagot kaptunk, és felügyelet alatt felszállhattunk a rabomobilra, majd utánunk bezárult a rácsos belső ajtó. A rabomobil szirénázva tette meg a párszáz méteres utat a Bercsényi utcáig. Behajtott a kapun, ami annak rendje-módja szerint be is zárult mögöttünk. A börtön-fíling kezdett fokozódni, hiszen előttünk is volt egy zárt kapu, ami azután lassan csak-csak kinyílt és begördültünk az udvarra. Természetesen ez már csak utólagos okoskodás, hiszen a néhány tenyérnyi ablakon nem volt zavartalan a kilátás. Tisztek csapata várta a látogatókat. A továbbiakban ők koordinálták a mozgást az épületben.

Úgy gondolom, kétféle gyarmati van. Van, aki valamilyen minőségben járt már a börtönben, és aki egész életén keresztül csak találgat, hogy milyen is lehet odabenn. A városképet ennyire meghatározó, szinte uraló épület mellett nem lehet gondolatok nélkül elmenni, akkor sem, ha már megszoktuk, a mindennapok részévé vált. Bennem időnként felmerült a kérdés, hogy miért nincs műemléki táblával megjelölve az épület, hiszen az országos műemléki jegyzékben szerepel 1954 óta. Azon kiemelt épületek közé tartozik, melynek elidegeníthetetlenségét törvény biztosítja. (Tudjuk, hogy törvényt lehet módosítani, de most nem ez a téma.) Rabomobillal kellett a belső épülethez, a "gömbölyű" bejáratához érkeznem, hogy meglássam a hiányolt táblát. Jelentem, ugyanolyan márványtábla van elhelyezve a bejárati ajtó mellett, mint a város azon épületein, melyeket a ötvenes években nyilvánítottak műemlékké. (Az az óta műemlékké nyilvánított épületek nincsenek megjelölve a városban...)

Az udvaron ma már csak kiállítási darab az eredeti jelző harang (csengő), mely az egész épületet behálózó huzal-rendszer része volt. A bírósági tárgyalóban az intézet egyik nevezetes lakójáról, Sisa Pista betyár szabad- és börtön életéről hallhattunk rövid, de élvezetes és informatív előadást Végh József Balassi karddal kitüntetett írótól. A helyiségben a kis kiállításon látható volt csendőr öltözet, furkósbot, 1875-ös kiadvány Benkó Sisa Pista tetteiről, olajkép Sisa Pistáról Kubányi Lajostól, metszet Sisa Pistáról a Vasárnapi Újságból, Harmos Gábor ügyvéd védőbeszéde stb. A folyosón a Várpalotai Trianon Múzeum által 2009-re kiadott A magyar betyár című falinaptár lapjai voltak kiállítva. Képernyőn a herencsényi mesemondó asszonyt lehetett volna megnézni, amint a nógrádi betyárokról szövi mondókáját, de igyekezni kellett, mert a látogatók zsilipelése tervszerűen folyt. Láthattunk egy magánzárkát korabeli "berendezéssel": priccs, szalmazsák-féle, suba és semmi több. Az egyik belső udvaron fel volt állítva egy akasztófa, amit Vácról kértek kölcsön a kiállításra.

A középső épületrész negyedik szintjére a szép, íves lépcsőn feljutva az imaházhoz értünk. Több évtized szünet után az eredeti funkcióját visszanyerte a helyiség. Dr. Hausel Sándor levéltáros a rabdolgoztatóról, a börtön történetéről és építéstörténetéről adott áttekintést. Bemutatta, hogy a börtöniratok halmazából miként lesznek jogszolgáltató és történeti jellegű, kutatható, rendezett iratanyagok. Itt is kiállítás fogadta az érdeklődőket. Láthattunk fotókat a börtönvilágról. Bemutatásra kerültek Novák Dániel épületterveinek másolatai. Megismerkedhettünk rabmunkákkal: versek, emléklapok, fafaragás, fonott üveg, kulacs, festmény, grafika stb. Poszteren egy újrajátszott dráma, rekonstrukciós fotók egy gyilkosságról. Ki voltak állítva börtöniratok: Körözés; Írásszakértői vélemény; Börtöntörzskönyv 1919-ből, ahol Mollináry Gizella is a törzskönyvezettek között van; Nyomozó levél 1855-ből; A rabok oktatásához szükséges ABC-s könyv igénylése 1940-ből; Oltár beszerzése iránti kérelem Ivády Károly plébánostól 1850-ből stb. Érdekes volt az 1830-ból származó irat, mely szerint az Aradi Rabdolgoztató Intézetben szerzett tapasztalatokat Gyarmaton is fel kívánják használni. Telefonon egy kihallgatás hanganyagát lehetett meghallgatni.

Visszafelé megnézhettünk egy hat személyre berendezett zárkát is. A külső körfolyosóról szép kilátás nyílik a hegyekre. A fogvatartottak ezt csak korlátozottan élvezhetik, hiszen a zárkák ablakai a belső udvarokra nyílnak. A napi egy órai levegőzésre jövet-menet nem biztos, hogy van alkalom gyönyörködni az Ipoly-menti tájban. Az épület egyedi elrendezése lehetővé tette, hogy a látogatók seregeiről a bentlakóknak a legkisebb információjuk sem kellett, hogy legyen. Ezzel együtt a személyzetnek nem kis munkájába kerülhetett a rendezvény levezénylése. A látogatás az udvaron ért véget, ahol egy sátor alatt újabb kalandok várták a még több kalandra vágyókat. Lehetett kapni pepita "rabsüti"-t, alkalom nyílt fényképezkedni retro csíkos rabruhában, volt vaságy, kaloda és kínpad is.

Aki jól viselkedett, az megkapta az elbocsátó nyilatkozatot. Így a házigazdák, Tyekvicska Árpád levéltár-igazgató és dr. Budai István intézetparancsnok lehetővé tették, hogy lejegyezzem e sorokat.

Köszönet érte.

Közreadta: Nagy Angela

A Magyar Nemzet 2009.06.22-ei számának hasonló témájú írását itt olvashatják el az érdeklődők!