Ha szeptember, akkor Balassagyarmatiak találkozója Budapesten

Vegyes érzésekkel készültem a Balassagyarmatról elszármazottak szeptemberi, budapesti találkozójára, a BM Duna Palotába, hagyományos helyszínünkre.

Keserűen szomorú programot írt az élet, hiszen három, közelmúltban elhunyt, köztiszteltnek örvendő balassagyarmati személyiségről szóló nekrológ volt az est meghatározója, tanáremberekkel, történelmi idők tanúival lett kevesebb a város, de valójában, mi magunk.

A különös érzéseket növelte, hogy egy évvel ezelőtt éppen a Kossuth tér környékén forrongott a székesfőváros, történelminek induló események közelében, árnyékában gyülekeztünk a találkozóra. A Parlamentnél frissnek tűnő levegőt lehetett szívni a találkozó előtt, sokan bíztak abban, hogy a vármegyeházára telepedett pávát sikerül mozgásra kényszeríteni.

Nos, ez sem akkor, sem ez idáig nem sikerült, de a 2006. októberi önkormányzati választások már részben átrendezték a magyar politikai térképet.

Balassagyarmaton sem volt ez másképp, de hogy a helyi Fidesz-KDNP győzelem sikeréhez az öszödi bőszmeség, és a baloldali ígérethalmaz összeomlásának milyen arányú elegye vezetett, arról még sokáig elvitatkozhatnak az érintettek.

A találkozó résztvevőit így már Medvácz Lajos polgármester köszönthette, köztük elődjét, Lombos Istvánt, de a nagyobb és lelkesebb taps Markó Ivánnak jutott, aki éppen 2007. januárjában kapta meg a díszpolgári címet a városban.

A polgármester tényekre szorítkozó előadásában ismertette, mit tett az új városvezetés az eltelt egy évben. A megörökölt 800 milliós hiányt jelentősen lecsökkentették, 500 millió forintra, betelepülésre kész a Tesco, megszűnt a fizető parkolás, bővül az ipari park, 63 év felett ingyenes lesz a tömegközlekedés, parkosítanak, készül a városközpont megújítási terv. Azonban a kórház, a jelentős tiltakozások ellenére amputálódott, oktatási el- és összevonásokra kényszerült a város és még sok minden másra fognak, tehetném hozzá, hiszen még 3 év maradt még a ciklusból.

A napi politikából az irodalom felé dr. Zonda Tamás pszichiáter vitt el, aki Nagyok árnyékában című, most megjelent könyvéről beszélt, a nagyszerű előadóművészt, Csábi Istvánt segítségül hívva, aki gitárjával és énekével idézte a verseket. A nagyok alatt egyszerűen csak olyan költőket kell értenünk, akik Nógrádhoz kötődők, de akiket feledéssel sújtott az emlékezet.

Zonda Tamás sokáig Balassagyarmaton dolgozott, majd a fővárosba került, számos könyvet írt, külföldön is tekintélyt vívott ki az öngyilkosság természetrajzáról írott műveivel.

Dr. Magyar Pál ügyvédre, az 1956-os Forradalmi Nemzeti Tanács elnökére Tyekvicska Árpád, a Nógrád Megyei Levéltár igazgatója emlékezett. Kiemelkedő személyiségnek nevezte beszédében Magyar Pált, egy tiszta forradalom, tiszta kezű vezetőjeként.

Éppen előtte tehette le a város rendszerváltozás utáni első polgármestere az esküjét, ekkor a történelem egy kis jóvátételt szolgáltatott számára.

Magyar Pál 2006. őszén, az 50. évfordulós kopjafa avatás alkalmából mondott beszédében mondott igazi véleményt az öt évtizedről, utolsó nyilvános beszéde emlékezetes marad.

Kovács Ferenc, a Balassi Gimnázium tanára idézte fel tanártársa, Kovalcsik András alakját.

Betelepülőként lett a legbalassagyarmatibb balassagyarmati, a várost szerető helytörténész, honismereti könyvek kiadásának kezdeményezője, a múlt kutatója, számos feledésbe merült személyiség életének, munkásságának újraidézője.

A Balassi Bálint Gimnázium igazgatónője, Borenszkiné Imre Éva tekintett vissza Versényi György életútjára, akit az 50-es években matematika tanítására ítéltettek a gimnáziumban, holott az nem is szakterülete volt, de tehetsége, képessége utat tört, a gimnázium igazgatójaként fejezte be pályáját. Idézzük fel alakját, - mondta -, szemünket becsukva, ahogy az iskola folyosóján végigmegy, és valóban, a tekintélyt parancsoló tanár helyett a nagybetűs emberséget láttam képletesen újra magam előtt.

A mai korosztály számára is volt az estnek mondandója, Szugyiczki Zsolt személyében, aki világutazó, természetfotós, hegyek szerelmese és meghódítója. Zsoltot már honlapunkon is sokat dicsértük, de nem eleget, ő olyan személyiség, aki példa lehet nemcsak a ma ifjúságának, hanem bárkinek, akarat és jó célok mindig egymásra találnak.

A Mont Blanc meghódításáról (és az odavezető útról) bemutatott rövid film ámulatba ejtett mindenkit, sőt elkövetkező terve is, a magyar olimpiai csapat előtt Pekingbe érkezni, természetesen kerékpáron és Magyarországról indulva. Szponzorok hajrá, a segítség jó helyre megy!

Az est utolsó vendége nem volt más, mint Párkányi Raáb Péter, szobrászművész, akit Melocco Miklós egyszerűen csak zseninek nevez. Bár a művészek elismerésének kérdése gyakran szekértáborok harcának eredménye, de Péter eddigi művei bizonyították az egyszavas jellemzés igazságát.

A város szülöttével Csach Gábor művészettörténész, alpolgármester beszélgetett, fellebbent néhány részlet a Nemzeti Színház körüli, építéskori kultúrharcról, a művészi szabadságról, és arról hogy Párkányi Raáb Péter alkotói szabadságot vesz ki, két évig műtermében és külföldön készül, új gondolatokkal, új tervekkel.

A vendégeket a zene világába Balya András, Barát Attila, Váradi László - szaxofon, ill. Barát Vitalina - zongora játéka repítette, természetesen Balassagyarmatról érkeztek, műsoruk jól feloldotta a néha keserédes emlékezést.

Jövőre, veletek, ugyanitt - volt a polgármesteri zárszó gondolata, ehhez csak annyit tehetünk hozzá, így legyen.

A Jagyutt cukrászat desszert ajándéka figyelmes búcsúzásként bizonyította, hogy a város is készült elszármazottainak fogadására.

Lejegyezte: Nagy László