BAKÓPUSZTA RÉGÉSZETI
EMLÉKEI KÖNYVBEMUTATÓ Csesztvén, a pompázó
tavaszi virágokkal borított dombtetőn álló Árpád-kori műemléktemplomban volt
a Nagy Iván Könyvek c. sorozat
legújabb kötetének bemutatója. Rácz Jenő "Kopolyan alias Bakofalva".
Okleveles és régészeti adatok az egykori Koplány történetéhez című
munkáját a Nógrád Megyei Levéltár adta ki. Hirtelen
sok helynév szerepel itt, amelyeket talán nem is tudunk azonnal
beazonosítani. Balassagyarmatot Szügy felé elhagyva, Csesztve határában találjuk
a mai Bakópusztát és Koplány
dűlőt, amely egyik honfoglaló nemzetségünk nevét őrzi. A hajdani Koplány falu helyén körtemplom romjait rejti a föld. Rácz Jenő évtizedek óta ezen a
környéken folytatta kutatásait, melynek eredményeit foglalta kötetbe.
Munkáját Fettich Nándor emlékének szentelte és egy
találó idézettel kezdte: "Megvan az ideje a születésnek és a meghalásnak, az
építésnek, és a kövek szétszóratásának, Megvan az ideje a megkeresésnek, és a megőrzésnek." Prédikátor könyve 3. 2-6. SOLI DEO GLORIA A könyv három fő részből áll. Az
első részben "Kopolyan alias Bakofalva.
Okleveles és terepbejárási adatok a Csesztvéhez és Szügyhöz tartozó egykori Koplány történetéhez” című tanulmányt kiegészítik a térképtáblák, a képek és a leletek jegyzéke.
"A Lengyeli kultúra pattintott és
csiszolt kőeszközei Szügy, Bakó, valamint Koplány határából" című
appendix szerzője Zander Krisztián
a
szécsényi Kubinyi Ferenc Múzeum régésze. A harmadik rész a forrásértékű leletek képeit
tartalmazza. A
templom zsúfolásig megtelt érdeklődőkkel. A
kötetet Hausel Sándor főlevéltáros,
a kötet szerkesztője mutatta be. Gondolatok a méltatásából: Minden könyvbemutató
egy ünnep. Különösen a mai, hiszen a Nagy Iván Könyvek legújabb darabját mutatjuk
be most. Sorsszerű egyrészt, mert Nagy
Iván nem csupán szellemi tevékenységével, hanem egész életével Nógrád
vármegyét szolgálta. Másrészt ez a régészeti kiadvány a levéltári
könyvsorozat részeként jelenik meg. A Nagy Iván sorozat erre felhatalmazást
ad. Nagy Iván és társai megmutatták, hogy Nógrádban mindig "Muszáj
Jánosnak" kell lenni annak, akinek van gondolata
és valamit tenni akar. A kötet egyrészt
követi a hagyományokat, másrészt egyáltalán nem hagyományos. Az egyik szerző
restaurátor, a másik szerző régész, a szerkesztő levéltáros. Mindenki érezte,
hogy ennek a könyvnek meg kell jelennie. Köszönet illeti a Levéltár
igazgatóját, mert mikor a kéziratot átnézte, úgy döntött, helye van a
sorozatban, jól megszerkesztett, szakmailag újat hozó anyagról van szó. Nógrád megyében 70 éve
nem jelent meg régészeti könyv. Tanulmányok is alig-alig találhatók a
szakirodalomban. A Múzeumi Évkönyvekben és a Múzeumi Magazinban jelentek meg
cikkek a nógrádi régészeti feltárásokról. Objektív és talán személyi feltételek
hiánya is volt, hogy komoly régészeti kiadvány nem születet Nógrád megyébent. Első és utolsó régészeti könyvnek lehet
tekinteni Dornyai
munkáját, melyet Salgótarján környékéről jelentetett meg a harmincas években. Minden elismerésem a
két szerzőnek és Tyekvicska Árpádnak, aki felvállalta a kiadás
gondját. A könyv első részének
szerzője Rácz Jenő. Munkája több,
mint régészet; forráskutatás, történelmi elemzés. Él egy ember Bakópusztán, aki figyel, tanulmányozza, elemzi, kutatja
lakóhelye örökségét. Környezetével törődve összegyűjti, ápolja a múltját. A
másik szerző, Zandler Krisztián régészeti szakmunkával
szerepel. Van-e nagyobb célja a könyvnek, amit a két szerző vállalt? Miért volt nekem jó csinálni? Ha valami mögött munka van, az látszik. 50-100 év
múlva is forrás lesz, másutt analógiákul is szolgálhat. Nem csupán szellemi
munka van benne. És ez nagy érték. Vannak benne ugyan olyan megállapítások
is, amik vitathatók, lehet, hogy később meg fogják cáfolni. Okleveles és
régészeti anyagból megpróbál következtetéseket levonni. A könyv tényanyagában
újat hoz. Számomra izgalmas volt a szerkesztés. Mindenkinek ajánlom,
ismerkedjen meg ezzel a különös világgal.
ZANDLER KRISZTIÁN
RÁCZ JENŐ SIKLÓSI
GYULA Zandler Krisztián régész, társszerző a lengyeli kultúráról
tartott bevezető előadást. Rácz Jenő elmondta, hogy tíz éve, a háza mögötti rézsűből törött
kőbalta bukkant elő. Ez felkeltette a figyelmét és gyűjteni kezdett a
környéken. Idővel már a falubeliek is hozták a leleteket, így bővült az
anyag. Okleveles kutatásai során kiderült, hogy a térségnek majdnem annyi
oklevele maradt fenn, mint Balassagyarmatnak. Siklósi Gyula régész, a Magyar Tudományos Akadémia Régészeti
Intézetének főmunkatársa a kötet szakmai sajátosságait, jelentőségét
méltatta. Kiemelte, hogy a könyv szerzője Csesztve környékének több évezredes
múltját vázolta fel az okleveles források, a terepbejárások tárgyi anyaga, a
korábbi régészeti feltárások, valamint a rendelkezésre álló térképészeti
adatok összevetése és elemzése útján.
A Nagy
Iván Könyvek sorozatszerkesztője Tyekvicska Árpád a
Nógrád Megyei Levéltár igazgatója. A kötet kiadását támogatta: Nógrád Megye Önkormányzata Csesztve község Önkormányzata Bakópuszta lakossága Közreadta: Nagy Angela |