"Egy kincs van minden nemzetnek adva,

Míg azt megőrzi híven, addig él.

E kincs neve: az édes anyanyelv."

(Jókai Mór)

Édes anyanyelvünk

I.

Az ember gyermeke biológiailag embernek születik, de valóban emberré azáltal válik, hogy - először közvetlen, majd szélesebb - környezete megismerteti vele a világot, annak részleteit s ezek bonyolult viszonyait, mozgását, működését; átadván a közösség új tagjának a társadalom (s rajta keresztül az emberiség) addig megszerzett ismereteit, tapasztalatait. Ennek az átadásnak nem éppen egyetlen, de kétségkívül leghatékonyabb eszköze a nyelv, melynek szavai rögzítik a valóság elemeiről kikristályosított fogalmakat, nyelvtani elemei ezek kapcsolatait, használati szabályai pedig az egymás megértésének és a magunk megértetésének közösen kialakított formuláit. - írta Bárczi Géza.

Az emberek nem is tudják, milyen nagy jelentősége van az anyanyelvnek, hiszen teljesen beleivódott hétköznapi életünkbe. Sokszor nem figyelnek rá, helyesen mondják-e azt, amit mondanak, pedig mennyivel szebben hangzik egy szépen megszerkesztett mondat, mint egy összecsapott, értelmetlen szavakból álló beszéd.

Szerencsére még vannak olyan emberek, akik felfigyeltek a nyelvünk elértéktelenedésére, és fontosnak tartják, hogy megtanítsák, hogyan kell szépen kifejezni magunkat. Ilyen Deme László és Kerekes Barnabás, akik több évtizede tanítják beszélni az embereket. Mindketten az Anyanyelvápolók Szövetségének elnökségi tagjai, a Katolikus rádió Szóról-szóval c. műsorának szerkesztői.

A legrégebbi anyanyelvápoló műsor a Beszélni nehéz. Ki indította el ezt a mozgalmat?

K.B.: A magyar színháztörténet egyik legnagyobb alakja, Péchy Blanka hozta létre ezt a nyelvművelő műsort. 1894. szeptember 21-én született Pécsett. Színésznő volt, előadóművész, író, ki minden megmozdulásával adni akart, fejleszteni, ápolni a szép beszédet, a magyar nyelvet. Tagja volt a Magyar Színháznak, a Belvárosi Színháznak, Vígszínháznak és a Magyar Néphadsereg Színházának is. 1959-ben érdemes művésszé avatták. Miután 1964-ben nyugalomba vonult, fellépéseket továbbra is vállalt. Gyakran végzett feladatot a rádióban is. Ott nyelvművelő sorozatot indított Beszélni nehéz címmel, amelyet haláláig vezetett, több mint 300 alkalommal.

1960-ban megalapította a szép magyar beszéd jutalmazására a Kazinczy-díjat a hivatásos előadók számára, valamint a Kazinczy érmet a diákversenyek győzteseinek. 1986-ban néhai férje, Magyar Lajos emlékére díjat alapított újságírók számára.

1942-ben kezdett szépirodalommal foglalkozni, akkor jelent meg első novellája a Magyar Nemzetben. A színpadtól való visszavonulása után elsősorban írói tevékenységet folytatott, s emellett a rádióban folytatta nyelvművelő sorozatát. Nyelvművelésével, mozgalmának elindításával őszinteségre, önfegyelemre, akaratra, helytállásra; kitartásra az önmegvalósításban és a másokért való tenni akarásban ösztönözte a diákokat és a pedagógusokat egyaránt. Harcolni tanította őket a nemtörődömség, a belenyugvás ellen, s megmutatta: mit segíthet a fizikai és szellemi frissesség megőrzésében a folytonos elfoglaltság, a köz érdekében való rendíthetetlen munkálkodás.1988. júl. 6-án pihent meg örökre Budapesten. Végső nyugalomra július 15-én helyezték a Kerepesi temetőben.

Azóta milyen szervezetek alakultak?

D.L.: Amit nyelvművelésnek szoktunk nevezni, valójában a nyelv használóinak művelése. A nyelvet gondozni, ápolni kell, mint a kényes növényt. Ám a nyelv sehol másutt nem él, mint használóinak ajkán - ha írnak: kezén -; olyan, amilyenné a közösség teszi. S ez a közösség egyénekből áll, akiknek tudniuk kell: a nyelvért mindegyikük felelős. A nyelvművelés, az anyanyelv féltő ápolása közügy, mindenki ügye, mindenki feladata. A nyelvészek, a szakemberek rá tudnak mutatni a tévutakra, ki tudják jelölni a helyes irányt; de a nagy közösség akarata és tevékenykedése nélkül semeddig sem jutnak. Ez a felismerés hozta létre, szakemberek és szakmán kívülebb állók szoros együttműködésével, az Anyanyelvápolók Szövetségét. Ez a gyökereit tekintve csaknem húsz, de mai szervezeti formájában is immár több mint tíz éves, országos kiterjedésű társadalmi egyesület valójában laikusmozgalom: az anyanyelv értékét felismerő, a vele kapcsolatos gondokat érző, s az ebből eredő feladatokat megoldani kívánó nyelvhasználók egyre összehangolódóbb közössége. Magyar nyelvészek, anyanyelvünknek legmagasabb szinteken működő kutatói és oktatói, nem kevésbé magyar szakos tanárok segítik a munkáját, nehogy a laikusmozgalomból laikus mozgalom váljék. De életet csak szakmán kívüli tagsága adhat neki; azok a legkülönbözőbb foglalkozású felnőttek és fiatalok, akiknek módjuk van a saját szűkebb környezetükben - persze önmagukon kezdve - azért küzdeni, hogy az (életük felgyorsulásával magyarázott, de inkább csak mentegetett) hadarás, a szóhasználat pongyolasága, a mondanivaló megfogalmazásának botladozó felületessége, nem kevésbé az egymás közötti érintkezés modorának faragatlansága, a partnerre való tekintetnélküliség, a stílus eldurvulása, folyamatában megállítható, sőt visszaszorítható legyen; hogy érintkezésformánk, s ezen keresztül egymáshoz való viszonyunk kulturáltabbá, emberhez méltóbbá váljék. Ezért bocsátjuk közre ezt a szövetségünkről szóló ismertetőt, várva sorainkba mindenkit, aki egyetért törekvéseinkkel, és tenni is kíván megvalósításuk érdekében.

Vannak támogatói vagy társai a szövetségnek?

K.B.: Az Anyanyelvápolók Szövetsége arra törekszik, hogy a határainkon kívül élő több millió magyar, anyanyelvét, nyelvi kultúráját is ápolja, erősítse. Ennek érdekében együttműködik az Anyanyelvi Konferenciával, a Duna Tv-vel, a Honismereti Szövetséggel, közös munkatervet készít a határon túli magyar anyanyelvi szövetségekkel, egyesületekkel. Itt említjük meg, hogy több más civil szervezettel is rendszeresen együttműködünk, mégpedig írásos megállapodásban rögzített keretterv alapján: a Magyar Titkárnők Országos Egyesületével, a Nagycsaládosok Országos Egyesületével, a Magyar Irodalomtörténeti Társaság Tanári Tagozatával és a Magyartanárok Egyesületével. Ezen kívül erejéhez és lehetőségeihez mérten a szövetség munkáját segíti a Szép Magyar Nyelvért Alapítvány is, legfőképpen azáltal, hogy életre hívta a Lőrincze-díjat, amely az anyanyelvi kultúra fejlődését elősegítő tevékenység elismerésére szolgál.

Kik lehetnek a tagjai a mozgalomnak?

D.L.: A szövetségnek tagja lehet minden magyar vagy külföldi állampolgár, aki egyetért a szövetség céljaival, hajlandó ezeket támogatni, és a meghirdetett mozgalomban esetenként részt venni. A szövetségnek 2000 végén 1650 tagdíjfizető tagja volt, köztük határon innen és túl élő magyarok egyaránt. Az Anyanyelvápolók Szövetsége igyekszik tevékenységét kiterjeszteni az egész társadalomra, annak nagyobb és kisebb közösségeire, sőt minden egyes tagjára, bevonva ebbe a tevékenységbe a szellemi és művészeti élet jeles személyiségeit, kiemelkedő képviselőit is. Éppen ezért a különféle szándékok között lényeges elem az olyan előadások, konferenciák, pályázatok, mozgalmak, versenyek, táborok rendezése, szervezése, segítése, amelyek az anyanyelv ápolását szolgálják a társadalom minden rétegében. Jelenleg mintegy 50 ilyen megyei, városi, iskolai szervezet működik oktatási intézményekben, könyvtárakban, művelődési házakban, összefogva a szövetség földrajzilag közel élő helyi erőit.

Az elmúlt évben a Kossuth rádióban megszüntették a Beszélni nehéz műsort. Manapság az érdeklődők hol hallgathatják a műsort?

K.B.: Nagy csalódás volt, hogy 31 év után egyik napról a másikra megszüntették Péchy Blanka műsorát. Tagjaink rengeteg számonkérő levelet küldtek, de a várt adások nem jöttek. Szerencsére Juhász Judit befogadta a stábot, azóta a Magyar Katolikus Rádióban dolgozunk Vadász Zsuzsával karöltve. Műsorunk címe is megváltozott Szóról-szóval-ra.

Nemrég az Anyanyelvápolók Szövetsége átvehette a Magyar Örökség díjat. Milyen érzés volt átvenni ezt a díjat?

K.B.: Természetesen mindketten boldogan vettük kézbe ezt a megtisztelő jutalmat. Ez nemcsak a mi jutalmunk, hanem az összes anyanyelvápoló köré.

II.

Balassagyarmaton több anyanyelvápoló kör alakult az elmúlt tíz évben. A legrégebbi a Mikszáth-kör, melynek vezetője Engelberth Katalin.

Mikor alakult a Mikszáth-kör és kik a tagjai?

A kör 2002-ben alakult Bacskó Marika ötlete nyomán. Hat aktív tagja van, és három fő időnként részt vesz az összejöveteleken. Jókedvű, idősebb asszonyok csoportja ez, akik még fontosnak tartják, hogy ápoljuk az anyanyelvünket. Hozzá kell tennem, hogy egyik tagunk, Kunné Kubicza Erzsébet az idén Pro Urbe-Balassagyarmatért díjat kapott.

Hogyan zajlanak az összejövetelek?

Kéthetente hétfőn találkozunk a balassagyarmati Művelődési Házban, ahol meghallgatjuk a Katolikus rádió adását, megoldjuk az aktuális feladványokat, és megnézzük a DunaTV Nyelvőrző c. műsorát is. Valaki mindig hoz süteményt vagy csokoládét, mára egy családias légkör alakult ki a kör tagjai között, úgyhogy minden találkozó vidáman telik.

Mielőtt a Mikszáth-kör megalakult, tagja volt más körnek?

Mint magyar szakos tanár már a 1980-90-es években is készítettem fel diákokat a Szép Magyar Beszéd versenyre, de kör akkor még nem működött iskolánkban. Úgy érzem, fontos, hogy a mozgalom tagjai példát adjanak a szép és igényes magyar beszédre, ezért manapság is szívesen veszek részt szépkiejtési versenyeken zsűritagként.

Manapság milyen tapasztalatai vannak a televízió és a rádió műsorvezetőinek nyelvhasználatáról?

Sajnos nagyon sokat romlik a magyar nyelv minősége. Azok is igénytelenek, akiknek feladata lenne a helyes kiejtés, szóhasználat, az artikuláció helyes használata. A bemondók, riporterek hadarnak, s mire a túl hosszúra sikerült mondataik végére érnek, elfogy a levegőjük, így sokszor a leglényegesebb részét nem értjük mondanivalójuknak. Arról ne is beszéljünk, hogy egymás és riportalanyaik szavába vágnak. A 60-as években kezdtük nézni a születő tv-t, nagy reményekkel, hogy mennyi szépet és jót tanulhatunk majd. S oda jutottunk, hogy meg kell válogatni, mit szabad nézni és mit nem, nemcsak a gyerekeknek, hanem a felnőtteknek is. Szerencsére a rádióban és a televízióban is vannak olyan műsorok, ahol szépen beszélnek.

Milyen elismerést kapott eddig a Mikszáth-kör?

2005-ben megkaptuk a Kazinczy-díjat és az idén Péchy Blanka jutalomban is részesültünk. Rengetegszer említették a nevünket a rádióban, nyertünk már kazettát és könyveket is.

III.

Bacskó Józsefné, Marika néni a Mikszáth-kör alapító tagjaként már 7 éve aktív résztvevője a szövetségnek. Azóta találkozókra jár, az Aranyosok körének vezetője és hatalmas lelkesedéssel népszerűsíti a fiatalok és idősek körében az anyanyelvet.

Mikor kezdett el komolyabban foglalkozni az anyanyelvápolással?

Először akkor figyeltem fel az anyanyelvi mozgalomra, amikor az Ipari Szakmunkásképzőben tanítottam. Beküldtem osztályom 5-6 tanulójával együtt a Kossuth rádióba a megfejtéseket levél kíséretében, amelyekre maga Péchy Blanka válaszolt. Nagyon büszkék voltunk arra, hogy szívesen fogadta jelentkezésünket. Aztán átmentem a Balassi Bálint Gimnáziumba tanítani, ahol szépkiejtési versenyekre készítettem fel diákokat. Egy ilyen verseny keretében találkoztam Kerekes Barnabással Győrben, aki megkérdezte tőlem, akarok-e csatlakozni az Anyanyelvápolók Szövetségéhez és a Beszélni nehéz mozgalomhoz. Nagy örömmel csatlakoztam, sőt, osztályomban legalább tíz lelkes fiatalra is számíthattam. Rengeteg anyanyelvi versenyen jártunk, majd a táboroknak is egyre több résztvevője volt, én magam még manapság is járok a nyaranként megrendezett körvezetői táborokba. A diákok és tanárok egyaránt részt vehetnek közgyűléseken, ahol bárki elmondhatja véleményét, hozzászólását az anyanyelvvel kapcsolatban.

A szervezetnek van egy folyóirata is, az Édes Anyanyelvünk. Miről lehet olvasni ebben az újságban?

Sokféle értékes írást, érdekes megfigyelést, rejtvényt, pályázatot találunk ebben a lapban. Csak ajánlani tudom azoknak, akiket érdekel anyanyelvünk múltja, jelene és jövője. Bárki küldhet be saját cikket vagy észrevételt, tulajdonképpen az olvasó szerkeszti az újságot.

Mennyire van hatással az idegen nyelv tanulása az elmagyartalanodásra?

Ma különösen nagy hangsúlyt fektetnek az idegen nyelvek tanulására. Igaz, hogy ez nélkülözhetetlen, hiszen külföldön másként nem tudunk kommunikálni. De veszélyes a túl sok átvétel, például az anglicizmus. Nagyon bántó, ha valaki túl sokat tölt angol nyelvterületen, és amikor hazatér, már nem úgy beszéli az anyanyelvét, mint előtte, gondoljunk csak Szent-Györgyi Albertre. Azt is megfigyeltem, hogy a mi nyelvünk sokkal gazdagabb, mint a többi. Mi egyetlen szóval ki tudunk fejezni olyan gondolatot, melyet mások csak a szó körülírásával tudnak.

A családnak is hatalmas felelőssége van abban, hogyan beszélnek a fiatalok. Milyen tapasztalatai vannak erről?

Szokták mondani: a kiskutya a nagytól tanul, ez bizony igaz. Az olyan gyerek, aki otthonról hozta a nyelvet, utánozza is szülei beszédét. A csúnyán beszélő gyerekek is otthon hallják azokat a szavakat, amelyeket használnak. Mindenképpen a szülőnek kell példát mutatnia, főként, mikor a gyermeke még kicsi. Különösen a lányoknak kell szépen beszélniük, hiszen ahogy Mikes Kelemen írta 62. levelében, ha anyák lesznek, ők tanítják majd gyermekeiket.

Nemcsak a családra, hanem a tanárokra is hatalmas felelősség hárul. Nagyon fontos lenne, hogy minden óra elején 3-4 percben a magyar nyelvről kellene felolvasni vagy beszélni. Ki ne értené meg, hogy tulajdonképpen mindent anyanyelven tanulunk, legyen az kémia, matematika vagy történelem.

Hogyan beszélnek ma a fiatalok?

Sajnos nem a legszebben, sőt, sokszor ocsmányul, ami az idősebb korosztály hibája is. Szerencsére vannak olyan fiatalok, akik szeretnek szépen beszélni, és bátran kijelenthetem, hogy az Anyanyelvápolók Szövetsége is egyre népszerűbb a tizenévesek körében. A Balassi Gimnáziumban két csoport működik, a Kodály-kör Pásztor Sándorné vezetésével és az Aranyosok köre, akik a Mikszáth-körrel közösen dolgoznak. Az idősek és a fiatalok köre rendszeresen összejár, sokat tanulnak egymástól. Az élettapasztalatokat az Aranyosok hallgatják szívesen, míg az új technikát pedig ők próbálják megtanítani nekünk.

IV.

Az előző részből kiderült, hogy vannak olyan fiatalok is, akik csatlakoztak a szövetség ifjúsági szervezetéhez (ASZISZ). Szlávik Barbarával és Baranyi Katalinnal közel négy éve alkotjuk az Aranyosok körét, azóta nagyon sokat tanultunk arról, hogyan kell helyesen beszélnünk.

Miért léptetek be a szövetségbe?

Sz.B.: Amikor Bacskó Marika néni 9.-ben megkérdezte, hogy szeretne-e valaki anyanyelvápoló lenni, arra gondoltam, ez biztos megint egy plusz feladat, éppen elég dolgom van enélkül is. Eleinte nem akartam jelentkezni, nem érdekelt a dolog. Aztán Marika néni megemlítette, hogy táborba is lehet menni, végül megbeszéltük, hogy kipróbáljuk.

B.K.: Hasonló helyzetben voltam én is. Egyáltalán nem akartam anyanyelvápoló lenni, de nagyon megtetszettek a programok, és azóta is majdnem mindegyik találkozón részt veszek. Nem akartunk belépni a szövetségbe, és láss csodát, az idén három éves munkásságunkért Kazinczy-jutalmat kaptunk!

Tehát nem magáért az anyanyelvápolásért?

Sz.B.: Nem igazán. Akkor még nem tartottam fontosnak az anyanyelvápolást. A táborokban és a találkozókon jöttem rá, milyen fontos, hogy helyesen használjuk a nyelvünket, hiszen ez az egyetlen, ami összetartja az embereket.

Milyen élményeitek vannak a táborokról?

B.K.: Csak pozitív. Az első táborunk volt a legemlékezetesebb 2005 októberében Szegeden. Nagyon sok ismerőst szereztünk, megismerhettünk két nagyon jó embert, Deme Lászlót és Kerekes Barnabást. Bejártuk a várost és voltunk színházban is.

Sz.B.: Igen, a színház! Ennek elég vicces története van. Este 6-kor kellett volna találkoznunk a csoporttal a buszmegállóban, ahonnan elmegyünk vacsorázni, aztán mindenki megy arra a programra, amit választott. Mi sikeresen lekéstük a buszt. Gyalog indultunk el az ismeretlen városban, ráadásul már sötét volt. Nagyon örültünk, hogy megláttuk a dóm két tornyát, mert délelőtt láttuk, hogy annak közelében van a színház. Bementünk, megnéztük a jegyünket, a 15. sorba szólt, de sehol nem láttunk 15.-et, a 14. volt az utolsó. Arra gondoltunk, biztos az emeleten van, még akkor sem jöttünk rá, mi a helyzet. Megkérdeztünk egy jegyszedőt, aki hosszas gondolkodás után nevetve közölte: lányok, rossz színházba jöttetek. Nagyon kellemetlenül éreztük magunkat. Szerencsére egy pénztáros épp a Kisszínházba ment, így mi is odaértünk az előadásra, igaz 5 perc késéssel.

Milyen programokon vettetek részt ezen kívül?

B.K.: Több alkalommal voltunk a Baár-Madas Gimnázium tanácskozásán, rendszeresen versenyzünk a Gundel Károly Szakközépiskola Péchy Blanka Emléknapján, Miskolcon is voltunk anyanyelvi táborban, a gárdonyi tanácskozáson is részt vettünk és a Diákparlamentbe is járunk.

Hogy érzitek magatokat a Mikszáth-körben?

Sz.B.: Érdekes, hogy két különböző generáció milyen jól tud együtt dolgozni. Valóban sokat tanulunk egymástól, örülök, hogy ilyen tiszteletreméltó emberekkel hozott össze a sors.

B.K.: Sok osztálytársam nem érti, minek megyünk 30-40 évvel idősebb emberekhez. Erre az az egyszerű válasz, hogy jól érezzük magunkat!

Milyen elfoglaltságokkal jár tagja lenni ennek a szervezetnek?

Sz.B.: Tulajdonképpen egyáltalán nem nagy dolgok. Kéthetente találkozunk a Mikszáth-körrel, megbeszéljük a feladványokat és valamelyikünk ír egy-egy levelet a DunaTV-nek és a Katolikus rádiónak. Találkozókra járunk, és azt vettem észre, hogy mostanában kijavítjuk az embereket, ha nyelvtanilag helytelen mondatot vagy szót mondanak. Csak olyat kell csinálnunk, amit szívesen teszünk.

Miért fontos, hogy legyenek fiatal anyanyelvápolók is?

B.K.: Mert később, tíz, húsz, harminc év múlva már nekünk kell átvenni a fiatalabbak tanítását, és ha mi nem tudunk helyesen beszélni, utódaink sem tudnak majd. Nagy veszteség lenne, ha ők nem ismernék meg a magyar nyelv szépségeit!

Sz.B.: Kosztolányi Dezső szavaival élve: "... őrködik nyelvünk szépségén. Magyarul kell gondolkoznunk, és magyarul kell írnunk. ... Mihelyt a gondolat elszakad a nyelvtől, és nem együtt lélegzik vele, maga a gondolat is elhomályosul. ..."

Bugyi Anna

2009. február 7.