2016 adventjére megújult a Vármegyeháza homlokzata

A balassagyarmati Vármegyeháza 2016 adventjére színes homlokzatfestést kapott, lekerültek az épületről az állványok, a hosszú évek óta méltatlan állagú épület kívülről immár új köntössel büszkélkedhet.

A főbejárat a két szélső szárnytól eltérő, azoktól részben sötétebb színt kapott, a jobbszárny teljes területén, a balszárny az épület oldaláig újult meg színvilágában, a Madách szobor felöli munkálatok jövő tavasszal folytatódnak.

A színharmonizáció, a színek kiválasztása természetesen mindig ízlés kérdése, jelen sorok írójának tetszését mégis elnyerte a kiválasztás. A színvilágon túl fontos, hogy az épület külsőleg immár jobban "harmonizál" az előkertben felállított Történelmi Emlékhely tábla nyújtotta presztízshez, továbbá, hogy az esőcsatornák cseréje, pótlása is megtörtént. Így ezentúl nem áztatja a falakat a felülről, csatorna nélkül lezúduló esővíz, mint például azt a 2016 szeptemberi megyenapi felhőszakadáskor tette.

A homlokzatra városvezetői ígéret szerint hamarosan felkerül a bizony régóta hiányzó NÓGRÁD A KÖZÜGYÉRT felirat. A megvalósulásnak már egy tanúja biztosan lesz, hiszen Mikszáth Kálmán már most is fényesebb arccal figyelheti egykori sikerei helyszínén zajló történéseket, hála emléktáblája felújításának.

A Civitas Fortissima főtér és környezete egyre egységesebb egésszé áll össze.

A Képtár épülete mellett zajlik egy újabb épületfelújítás, amely a Széchenyi 2020 ill. az Agora Balassagyarmati Kulturális és Turisztikai Központ program keretében valósul meg, megújul a katolikus templom melletti, egykori Takarékpénztár épületének homlokzata is.

De a pozitív változások mellett nem mehetünk el a hiányok, kérdőjelek mellett.

Az Ipoly Hotel sorsáról, felújításról továbbra sincs hír, 2015-ben új magántulajdonoshoz került épület állapota immár a teljes összképet rontja.

A Vármegyeháza homlokzatfelújítása sem rejtheti el a belső hasznosítás kérdését, sikerül-e és ha igen, mikor az épületnek tartós közfunkciót kapnia.

2016. december

Összeállította és fotók: Nagy László