|
Volt egyszer egy Vágóhíd... Balassagyarmat egykori emblematikus épülete, a
Vágóhíd történetéről tartott előadást a Helytörténeti Gyűjtemény épületében
2019. április 11-én Kőszeghy Tibor,
aki 1993-tól a felszámolásig látta el a rendszerváltozásig még szebb napokat
látott üzem igazgatói feladatait (előadását különböző forrásokkal és
szubjektív megjegyzésekkel egészítette ki jelen írás szerzője).
* Balassagyarmaton a sertés és szarvasmarha
feldolgozás igen régi múltra tekintett vissza, a XIX-XX. század fordulója
körül már működött vágóhíd, amelynek egy része 1910-ben tűz martaléka lett.
Ezt követően a szükséges javításokat elvégezték, de végül az épületet szeszfőzdévé
alakították át. A vásárlói igény és így a kereskedői hajlandóság is
szükségessé tette, hogy megépüljön az új vágóhíd. A város (ill. akkor még
nagyközség) megvásárolta a szükséges földterületet Schmidl Samu birtokostól,
sőt azt is jelezték, amennyiben jéggyárral bővül a vágóhíd, további területet
is készek birtokba venni. 1911-ben Szeghő (Sztancsik) Lajos tervei, Munk Dezső
kivitelezése révén elindult a munka és 1912 szeptemberében már át is adták a
város új büszkeségét, a Közvágóhidat. Elvonatkoztatva a pátoszos újságírói stílustól,
amely a Nógrádi és Honti Híradó tudósítóját már az átadás előtt eluralta, a
büszkeség mégis jogos volt, hiszen az elkövetkező évtizedek igazolták, az
ipari üzem a maga nemében időtálló beruházásnak (és építménynek) bizonyult. A tudósító kiemelte: "Közvágóhidunk
létesítésénél a város vezetősége igazán dicséretes buzgalommal iparkodott
azon, hogy Balassagyarmaton egy olyan modern vágóhíd létesüljön, amelyhez
hasonló egész Észak-Magyarországon nincsen. A vágóhídnak úgy építészeti
része, mint gépészeti berendezése teljesen európai niveaun áll, amely a
külföldi leghíresebb vágóhidakkal is összehasonlítható."
forrás: Balassagyarmat régi képeslapokon A közvágóhidat, majd a megépülő jéggyárat tehát a
város üzemeltette, biztosították az állategészségügyi és higiéniai
követelményeket is. Az 1930-as években 24 fő hentes- és mészáros mester,
4 fő segéd, 5 fő tanonc alkotta a vágóhídi létszámot, akik a felvásárolt
állatokat az üzemben vágták le, majd feldolgozás után a tőkehúst a mesterek a
húsüzleteikben árusították. A II. világháború alatt, bár találat érte az
épületeket, de a károkat gyorsan helyreállították. Ennél nagyobb gond volt az
állatállomány hiánya, ezt a hadilovak vágása és feldolgozása pótolta,
fellendítve a lókolbászfogyasztást. Az 1950-es évek a húsfeldolgozásban is elhozták a
tervteljesítés időszakát, az ún. vágási bárcák leosztásából természetesen az Ipoly-parti
város is részesült. 1950. november 1-től a húszfős
dolgozói stáb, ha nem is túl kreatív, de új névvel ismerkedhetett, immáron a
Balassagyarmati Vágóhíd névvel. 1950-52 között a magán húskimérőket államosították,
a kisipart felszámolták. 1960-ban a létszám 100 főre emelkedett, napi átlagban
180 db sertést és 20 db szarvasmarhát dolgoztak fel, 50 q húskészítményt
gyártottak. 1961-ben a cégnév Nyugat-Nógrád megyei Húsipari
Vállalatra változott, 1967-ben új töltelékraktár, étkezde, öltöző, fürdő
létesült, korszerűsítették a hűtőrendszert. 1969-től a cég fuzionált az Állatforgalmi
Vállalattal, a cégközpont Budapestre került. Az új név, a Pest-Nógrád megyei
Állatforgalmi és Húsipari Vállalat (PENOMAH) már tartósabbnak bizonyult
elődeinél, ennek egyik gyáregysége lett a balassagyarmati. A váltás tovább növelte az állományi létszámot,
immár 270 fő dolgozott az üzemben, ennek "fedezete" a szocialista
országok felvevőpiaca volt, hiszen napi 360 db sertés, 160 db marha vágását
látták el a húsipari szakemberek, 135 M Ft értékű
terméket létrehozva. Jó hírnévre és népszerűségre tett szert a
balassagyarmati turista szalámi, ami nem a töltelékanyag egyediségének, hanem
a füstölés során a helyiségek falán megtelepedett "gyarmati" érlelőgombáknak köszönhette a vásárlói elégedettséget és
sokáig reményt adott arra, hogy ezzel az egyedi termékkel erős piaci
részesedést szerezhetnek. Az 1970-es évek végére megjelentek az első sötét
felhők a Vágóhíd felett, a megyeszékhelyen létrejött a Karancshús, amely
Salgótarján jobb ellátását volt hivatott szolgálni, azonban a feldolgozható
állatállomány nem növekedett, az élőállatokért ádáz országos hús-beszerzési
vetélkedés indult meg a két cég között. Újabb fordulatként furcsa módon a balassagyarmati
gyáregység vesztét az anyacég által az 1980-as években alapított ceglédi
sonkaüzem alapozta meg. Az alföldi egység létrehozása érdekében a cég közel
1.3 Mrd Ft rossz konstrukciójú hitelt vett fel, amelyből 100 M Ft-ot nemes
egyszerűséggel kiterheltek a balassagyarmati gyáregységre. A hitel
visszafizetését a jövedelmezőség nem tette lehetővé, ráadásul a budapesti
központ egyre több és több bevételt vont el a gyáregységtől. Utolsó erőfeszítésként az 1980-as évek végén
megnyitott a városban a Rákóczi fejedelem úti, igaz, jövedelmező húsáruház,
azonban a Vágóhíd mellé telepített 2. számú bolt már kevésbé bizonyult
sikeresnek. A rendszerváltozást követő évek már traumaként érték
az anyacéget, a hitelek visszafizethetetlenné váltak, 1992-re megkezdődött a
PENOMAH elleni csődeljárás, ekkorra 2 Mrd hátralékot halmozott fel a cég. A csőd okai a korban megszokottak voltak: figyelmen
kívül hagyták a keleti piacok időközbeni megszűnését, rossz
hitelkonstrukciókat választottak, a nyugati piacra való export csak remény
maradt, ráadásul a belföldi vásárlói szokások is változtak, sőt megjelentek a
multi beszállítók. 1993. novemberre a gyarmati gyáregység leállítása mellett
döntöttek a fővárosi vezetők, a dolgozókat ún. állásidőre küldték. Ezt követően, az akkor még állami, 2700 főt
alkalmazó PENOMAH egységeinek privatizációját is elindították, azonban a
szépreményű befektetők egy része csak papíron rendelkezett tőkével, másokat
pedig, köztük az MRP keretében pályázni szándékozókat, különféle távoli
ígéretekkel igyekezett távol tartani a Vagyonügynökség, vagy a dolgozói
tulajdonlás éppen a banki hitelfelvétel akadálya miatt bukott el, de nem
segítette pályázatuk sikerét, hogy az akkori önkormányzat nem engedélyezte a
földterület bérbeadását részükre. Voltak jobban támogatott tervek, a
városvezetés támogatását bírta egy kft., amely a
MAZSIHISZ megbízásából kívánt volna kóser vágóhidat üzemeltetni
Balassagyarmaton. Azonban a kis volumen és a minőségi hús hiánya miatt a
projekt meghiúsult.
Az épületegyüttes 2010-ben.
Forrás: Helytörténeti Gyűjtemény Alig követhető a cég ezt követő sorsa, a vad-kapitalizmus
korszaka azoknak kedvezett, akik jól kiigazodtak a szövevényes
érdek-ellenérdek útvesztőiben. Közéjük tartozhatott Takács Mihály a PENOMAH
vezetője, aki sikeresen mesterkedett, a céget a Ceglédi Húsfeldolgozó Rt.
vette meg. Ott is cégvezetői kinevezésben részesült, így immár el tudta adni
a balassagyarmati egységet egy társ-érdekeltségének, az Oros-Hús
Kft-nek. Mint köztudomású, a korszak (is) bővelkedett
gazdasági furcsaságokban, így nem volt meglepő, hogy időközben kiderült, az Oros-Hús Kft. a cégvásárláshoz valótlan fedezetet
nyújtott be, így az új tulajdonos ún. "kilistázásra"
került. 1994 nyarán elkezdődött a cég felszámolási eljárása,
felmondtak a dolgozóknak, erre a sorsra jutott az est előadója, Kőszeghy
Tibor is. Az újabb kiírás során 1995 áprilisában az Ipoly-Hús Kft.
jelentkezett a meghirdetett pályázatra és 65 M Ft-ért megvásárolta az
üzemegységet, nagyravágyó elképzeléseiket a 200 fősre tervezett állományi
létszám is mutatta. Egy év múlva azonban a fizetési listán szereplő 60 fős gárda
megkapta felmondólevelét, ez a cég is bedobta a törölközőt. 1996 júliusában megvásárolta az Ipoly-Hús Kft-t egy
cseh-magyar cég, az Agro-Hum Kft.,
amelynek társ-tulajdonosa, mint az Kőszeghy Tibor "nyomozása" után
kiderült, egy Bezovszky nevű, magyar származású, cseh állampolgár volt. Az új
cég átvállalta az Ipoly-Hús 45 M Ft-os tartozását, 100 főnyi létszámot ígért,
továbbá megcélozta a cseh és orosz piaci térhódítást, de a rózsaszín álmok
csak hónapokig éltek. A végső kegyelemdöfést az ezredforduló tájékán a Mur-Hús kft. tulajdonlása jelentette, érdemi termelést
nem tudott folytatni, majd belátva a sikertelenséget, megkezdték az
épületekből a használható vas-fém és egyéb anyagok kiszerelését, majd az
épületek elbontását is. 2014 októberében elkezdődött az épületek bontása és
2015 júliusára bevégződött a több mint egy évszázados balassagyarmati Vágóhíd
sorsa, hogy területén mára fafeldolgozó üzem működjön.
Ha a főút melletti jellegtelen építmények elbontása
nem is jelentett nagy szívfájdalmat, de annál inkább az alapítástól megmaradt
nagy toronyépületé, és részben, az évek során átépített, toldozott-foltozott
és jelentősen átalakított egykori üzemi épületeké.
A vágóhídi egykori komplexum azonban sohasem került
műemléki védelem alá, sőt helyi védelem alá sem, bár utóbbit megérdemelte
volna, már évjárata okán is. Egy bizonyosnak tűnik, Balassagyarmat városának lett
volna egyedül érdeke megmenteni a tornyot, és újjáalakítani az egykori tervek
alapján az épületeket, a tulajdonosnak semmiképpen. De a felvetés
hipotetikus, a magántulajdon szent és sérthetetlen...
Konklúzióként Kőszeghy
Tibor azzal zárta az előadását, hogy a Vágóhíd vesztét a "nagysága"
okozta (mármint a PENOMAH "révén" a megyén kívüli tulajdonlás),
állítása szerint, ha megmarad városi vagy megyei kezelésben
és nem kerül a fővárosi döntéshozókhoz, sorsa nem így végződik. De így végződött... Azonban mégse keseredjünk el, amit az ember egyik
kezével lerombol, azt a másikkal újjáépítheti. Jó példa lehet erre, hogy 2016-ban, ha Balassagyarmaton
nem is, de Szécsényben új húsfeldolgozó létesült, a
Belügyminisztérium beruházási célú közfoglalkoztatási mintaprogramja
keretében 200 milliós beruházással adtak át egy új húsfeldolgozót. Az állami
támogatás révén 219 négyzetméteren, heti 50 sertés
vágására, darabolására képes az üzem, öt embernek biztosítva folyamatosan
munkát. A város honlapja szerint a térség számára
kiemelkedő jelentősége van a létesítménynek, hiszen "„a nógrádi állattartók
jelenleg Gyöngyösre, vagy Pétervásárára kénytelenek szállítani vágásérett
jószágaikat, ami drága és időigényes számukra." A vágóhidat
üzemeltető szécsényi önkormányzat bízik abban, hogy "a nógrádi
sertéstartók hamar megkedvelik a vágóhíd szolgáltatásait, a térségben nő az
állattartási kedv, így egy marhavágóval és egy húsfeldolgozóval tovább
bővülhet az üzem." A honlap árakat is közöl: 1 db sertés vágása,
tisztítása, kettéhasítása, bruttó: 9525 Ft, fél vagy negyed állati test
darabolása további 2000 Ft költséggel jár.
Szécsényi üzem átadása, balról
Stayer László polgármester, Skuczi Nándor megyei közgyűlési elnök, A jövő fogja megadni, hogy a fenntartható
üzemvitel megvalósítható-e. A szkeptikusokat igazolhatja, hogy honlapján a
város folyamatosan keres húsipari szakembereket üzemébe, de ennél nagyobb
gond, hogy a nógrádi sertés és szarvasmarha állattartás az országos összevetésben
erősen gyengélkedik. A KSH 2018. évi adatai szerint, bár a szarvasmarha állomány 1,2%-kal nőtt és
2000 óta az állomány egyszer sem volt ilyen magas, de a megye csak önmagához
képest javult, országosan a sereghajtók közé
tartozik. Ahogyan messze lemaradva, a 19. helyen áll a sertésállományban.
Mindössze 6300 sertést regisztráltak a megyében, 22%-kal kevesebbet 2017-hez
képest. 2019. április Összeállította: Nagy László Forrás: Balassagyarmat régi képeslapokon.
Szerk. Ács Zsuzsanna és Vas Ágnes. Balassagyarmat, 2015. szecseny.hu ksh.hu jelöletlen fotók: Nagy László |
