Megemlékezés és elismerések átadása az 1848-49-es

forradalom és szabadságharc évfordulóján

2024. március 15.

A balassagyarmati március 15-i megemlékezés a Palóc liget közelmúltban felújított területénél, a Petőfi szobornál kezdődött. Az ünnepi beszédet Csach Gábor polgármester tartotta.

Az előzetesen is megküldött beszédet az alábbiak szerint teljes terjedelmében közöljük:

*

Vajon könnyebb-e forradalmat csinálni, mint a forradalmi lángot megőrizni?

Tisztelt Ünneplő Közösség!

Március 15. kapcsán joggal merülhet fel bennünk: vajon méltó-e a magyar utókor a 48-as hősök emlékéhez?

Hiszen a rendszerváltásig jóformán alig volt konszenzus a 48-as forradalom megítéléséről: Ferencjóska majd Rákosi betiltotta, a kommunisták inkább Táncsicsot, a konzervatívok inkább Kossuthot szívelték, Horthy pedig éppúgy idegenkedett Petőfitől, mint Kádár János. Mégis csoda történt, hiszen mára elmondhatjuk, hogy Március 15 lett az egyetlen igazán közös ünnepe a Magyar Nemzetnek. Az egyetlen ünnep, amelynek megítélése politikai táboroktól függetlenül mára nemes hagyománnyá érett. Oly sokáig próbálták így-úgy kisajátítani az ideológiák, hogy végül az egész Nemzet kapta meg Ajándékba. És mi más volt ennek az oka, ha nem a Magyar Szabadság iránt, s az életért lángoló márciusi ifjak szíve és szenvedélye.

Pedig ezen forradalmunk is elbukott, s azzal a tanulsággal szolgál, hogy könnyebb forradalmat csinálni, mint egy forradalom eszméit győzelemre vinni. Miként választást nyerni is könnyebb, mint egy országot, egy várost jól kormányozni. Mert az érzelmeket felkorbácsolni mindig egyszerűbb, mint a zaklatott indulatokat dagadó vitorlákba terelni, hogy a közösség hajója jó felé haladjon. A történelem kereke pedig oly lomha és igazságtalan, hogy valóban egy Petőfi-szív ereje kell ahhoz, hogy ép ésszel elviselhető legyen, és persze egy rakás kompromisszum, rugalmasság, hogy túlélhető legyen!

Útileveleiben ezt írja Petőfi:

… hát tudd meg, hogy én Gőthét nem szeretem, nem szívelhetem, utálom, undorodom tőle, mint a tejfölös tormától. Ennek az embernek gyémánt volt a feje, de a szíve békasó. Gőthe szíve agyag volt, komisz agyag, nem egyéb… És nekem az ilyen fráter nem kell. Előttem minden ember annyit ér, amilyen értékű a szíve… Lángoló szív – vagy fagyos sír!... Az én szívemet még a halál sem hűti meg…”

Szív és a szenvedély nélkül nincs élet! Semmilyen. Még mogorva konzervatív sem lehet hiteles olyan öregúr, aki nem volt fiatalon lángoló kalandor. Winston Churchillnek tulajdonítják, de egy XVIII. századi brit felsőházi politikus mondta először a híres mondást: „aki fiatalon nem liberális, annak nincs szíve, és aki idős korában nem konzervatív, annak esze nincs”.

Petőfi Sándor 1845 és 1847 nyarán járt Balassagyarmaton, amint azt említett útileveleiben megírja. Az akkori Balassa Szállóban hált meg a Kossuth-Rákóczi utak sarkán lévő mai vasedény bolt valamelyik emeleti, olcsó szobájában. Először késő éjjel érkezett, mert Gyarmatra indulva Losoncon hagyta kabátját, és bár a kocsist visszaküldte érte, de az rossz kabátot hozott, erre vissza kellett neki mennie a felvidéki városba, így csak harmadjára sikerült megérkeznie. Mégsem volt panasz benne, nem értékelte rossz jelként a kudarcot. Talán nem véletlen, hogy míg Losoncról több negatív megjegyzése is volt, Gyarmatról csak szép dolgokat írt:

Megemlíti a teljes díszében pompázó Vármegyeházát, az akkor épülő roppant Börtönépületet, és az éjjeli zeneszótól hangos kocsmák mellett az éppen zajló csodálatos nagyvásárt is, melyet itt, a budai országút melletti Palóc ligetben tartottak. Leírja, hogy nincs szebb dolog a vásári forgatagnál, az emberek sokaságánál és főleg a szép lányoknál.

Minden bizonnyal ezért került a ligetbe a mögöttem látható Borbás Tibor Petőfi szobra is 1977. március 15-én. Igaz, akkor egy kicsit el kellett dugni: az egykori Aninger ház kertjét bár megnyitották a park felé, de dupla betontámfallal el is kerítették. A „Denevér” – ahogy mi lakótelepi suhancok e karakteres Petőfi szobrot neveztük – így messze a gyalogösvénytől, a park szélére, két méter magasra került. Amikor a Palóc liget megújítását és sármentesítését terveztük, Eleőd Ákos építészt arra is kértük, hogy Petőfit helyezze vissza az egykori vásári forgatagba, szeretett népe közé a gyalogútra. A liget megszépült, Sándor épp zubbonyát magára rántva elindul a gyarmati vásárból Vác irányába. Petőfi már nem csak egy elérhetetlen géniuszként lebeg a park felett, hanem a ligetben sétálók, padon pihenők, szerelmesek társa, a magyar szabadságon túl a mindennapi életszeretetért dobogó szenvedély allegóriája lett. Végre leülhetünk mellé, szelfizhetünk vele, igazán a miénk lett.

Nem véletlenek Petőfi kedves szavai Gyarmatról: 176 évvel ezelőtt a legelsők közt csatlakozott városunk a forradalomhoz is. Elődeink március 25-én az elsők közt nyilvánították ki csatlakozásukat a forradalmi követelésekhez és döntöttek a Nemzetőrség felállításáról is. Május 30-án itt a vásártéren hatalmas fesztivállal ünnepelték a Habsburgok trónfosztását és az új Magyarország áprilisi törvényeit.

A szabadságharc bukása után is élt tovább a láng: rendszeresen festették fiatalok a Vármegyeháza kapujára az „Éljen Kossuth! Éljen Bem! Éljen a Haza!” feliratot. Többször kellett kijárási tilalmat elrendelnie a forradalmat éltető izgága rebelliók miatt a császári katonaság helyi vezetőinek. Aztán 1898-ban, az ötvenedik évfordulón a város mindegyik templomában: evangélikus tótok, ortodox zsidók, görög katolikus szerbek, református és római katolikus magyarok és németek a dicsőséges forradalomról magyar nyelven, a legnagyobb tisztelettel emlékeztek meg! És ma kerek évforduló is van, hiszen 35 éve volt az első szabad Március 15. Balassagyarmaton is, amit az akkori egyetlen balassagyarmati ellenzéki szervezet, a Magyar Demokrata Fórum szervezett.

Világos után az orosz csapatok csak átvonultak, a császári megszálló katonaság szeptember közepén érkezett városunkba, s decemberben kezdte a megtorlásokat. Emlékezzünk meg a Habsburg bosszú balassagyarmati áldozatairól is, akik hosszabb rövidebb börtönbüntetést szenvedtek el:

Ráday Gedeon főispán, Kubinyi Ferenc és Horváth Elek országgyűlési képviselők, Szontagh Pál Bem tábornok szökését szervező minisztériumi fogalmazó, Sréter Lajos ezredes, Alk Ádám, Várady Lajos, Madách Imre, Nagy Iván és Lisznyai Danó Kálmán nemzetőrök, Hoppner László gyógyszerész, Huszka Jenő és Pokorny István mérnökök, Unger Gusztáv vaskereskedő, Bodnár István, Kalmár István és Hojtsy Pál ügyvédek. Dévény István jegyző, aki Kufsteini várfogságában hunyt el.

Bár a magyar szabadságharc elbukott, de a forradalom megmaradt vívmányai az 1867-es kiegyezés után sosem látott jólétet és virágzást hoztak Magyarországra. Magyarországra, és Balassagyarmatra is, amely ország és város Európában évtizedeken át sokszor bár magányosan, de nem szűnt meg küzdeni függetlensége, szabadsága és ma különösen a józanész mellett. Kívánom, hogy mai békés jólétünk tovább növekedjen!

„Éljen Kossuth! Éljen Petőfi! Éljen Balassagyarmat!”

Isten óvja a háborút elszenvedőket!

Isten éltesse Magyarországot!

*

A megemlékezők koszorúikat a Petőfi szobor talapzatánál helyezték el. A szobrot a felújítás során az addigi valóban előnytelen helyéről, a sétány menti belső gyepes területről, a most kialakított félköríves mellvéd, az ülőpadok közepére helyezték. A terület friss térkövezést is kapott.

A Palóc Múzeum március 1-től már fogad látogatókat - a Nemzeti Múzeum más tagintézményeihez hasonlóan itt is többhónapos fűtési szünetet tartottak -, a nemzeti ünnepen családi napot szervezett a kiállítóhely.

Az Önkormányzat rendezvénye a Madách Imre Filmszínházban folytatódott, ahol zenés, táncos, kulturális műsor kísérte a díjátadásokat.

„Balassagyarmat Közösségéért” díjat kapott:

· Kertész István Alapítvány: A magyar és az egyetemes zsidó kultúra közös értékének, a balassagyarmati zsidó örökségnek, harminchárom esztendeje színvonalas őrzője, gondozója, közkinccsé tevője, melyet töretlenül és tudományos szisztematikával épített fel, folyamatosan fejlesztett.

· Mahót Pálné: Helyi vállalkozó, a Re-formáló Egyesület helyi szervezetének tagja. Balassagyarmaton a Deák Ferenc utca 2. szám alatt létesített „Enni adok” ételdobozt a létrehozásától, minden nap feltölti ételadománnyal. Küldetésének érzi, hogy támogassa a rászorulókat, az egyik legaktívabb tagja az egyesületnek, évek óta töretlenül segíti a hátrányos helyzetben lévő embereket.

· Pintér Tivadar: Lelkes lokálpatrióta, virágtermesztő, vállalkozó, közösségi ember, aki önzetlenül segíti a városlakókat, szépíti a várost.

„Fiatal Példakép” díjat kapott:

· Bukovszky Anna: a magyar női kézilabda válogatott keretének kapusa, a Praktiker-Vác 21 esztendős balassagyarmati kapusa.

· dr. Demus Zsófia képregénykutató, kommunikációs szakember, több mint négy éve az InDaHouse Hungary Egyesület önkéntes tagjaként a borsodi falvakban élő, hátrányos helyzetű gyerekeknek tart egyéni és csoportos fejlesztő foglalkozásokat heti rendszerességgel.

· Sebján Rebeka Rozália táncpedagógus, edző, táncos, koreográfus, pontozóbíró.

Balról jobbra: Mahót Pálné, Demus Zsófi, Bukovszky Anna, Sebján Rozi, Pintér Tivadar és a Kertész István Alapítvány kuratóriumi elnöke Bauer József

2024. március

fotók: facebook.com/Csach Gábor

összeállította: Nagy László