Ismeretlen (?) várostörténeti emlékkövek

Felvétel 2019-ből

fotó: Nagy Angela

Gyaníthatóan kevés balassagyarmatinak mozgatja meg a fantáziáját, mi célt szolgál az a két hatalmas andezit-tömb, amelyek a Hunyadi u. - Rákóczi fejedelem útja találkozásánál a díszparkot díszítik, megszokták látványát. A túlnyomó többség aligha tudná a választ, mikor és miért kerültek a szürke kőmonstrumok a kis parkba, kizárólag köztéri dekorációs céllal, vagy valamely esemény emlékezetére?

A fiatalabbak joggal nem emlékezhetnek rá, hiszen három évtized telt el a kihelyezés óta. A berceli kőbányából 1991-ben szállították a városba a soktonnás köveket, nem másért, mint Balassagyarmat újratelepítésének 300. évfordulójára emlékeztetendő. Erre az ünnepségre 1991. október 22-én került sor, de aznap több városi rendezvényt is tartottak. Képviselőtestületi ülést, megyeházi díszelőadást, a Képtár megnyitását, de ezek közül kiemelkedett a három évszázados visszatekintés.

Felvétel 2011-ből

Fotó: Nagy Angela

Balassagyarmat történelme sosem nélkülözte a hol tragikus, hol felemelő időszakokat. A törökdúlás mindenképpen az előbbire példa, kevésen múlott, hogy a településre ne költözzön vissza az élet, az olyannyira elhagyatott lett. 1552-ben a török évtizedekre elfoglalta, majd a végvári korszak után teljesen elpusztult, lakosai elhagyták, pusztasággá vált. A XVII. század végére, mint tudjuk, hazánk megszabadult a töröktől, de az esztergomi érsek 1688-as egyházlátogatási jegyzőkönyvében még azt említették, az egykori Gyarmatnak a helyét is alig találták meg.

A történészek feldolgozása szerint az újratelepítés egyrészt gróf Koháry Istvánhoz fűződött, aki 1690. januárban a csábrági várban adta ki a telepítő levelét. Másrészt sógornőjéhez, Jakusits Katához, aki három hónappal később Budetin várában a Balassa-birtokrészre tett betelepülési rendelkezéseket, ráadásul biztosítva a szabad vallásgyakorlást is. Az első telepesek 20-20 házhelyre kaptak jogot, majd különböző engedmények, kedvezmények révén, de leginkább hatalmas, kitartó, következetes munkával a pusztává vált település lassanként benépesült, sőt 1695-től már vásártartási jogot is kaptak a gyarmatiak.

Tehát 1690-re, Balassagyarmat létének folyamatosságára emlékezhettek (volna) 300 évvel később a városlakók, de a feltételes mód jogos, hiszen a megemlékezések végül egyéves késéssel zajlottak le.

Pedig figyelmeztető észrevétel már korábban íródott a megyei napilapban: készülni kell a 300. évfordulóra. T. Pataki László, a lap közismert újságírója 1988. augusztus 20-án jelezte, két év múlva méltó módon kellene megülni az Ipoly-menti város újra telepítésének tricentenáriumát.

„A mai város, ahogy minden időben múltjából is építkezett, most újra egyesítheti erőit; szellemit, csökkenő arányú anyagit, egyesítheti újra mindazt, ami minden viszályos időn átmentette értékeit, polgárait. Majd számos javaslatot tett, mivel lehetne az évforduló fényét fokozni, végül azzal zárta írását: „Háromszáz évre két év? Talán már nem is elegendő...”

Ugyancsak T. Pataki volt, aki „kivárta” 1990 végét és az Új Nógrád 1990. november 27-i számában hiányolta, Balassagyarmat még nem ünnepelte meg a 300. évfordulót. Bár hozzátette, ezt a hivatalos Balassagyarmatra érti, „a honismereti kör nem feledkezett el az évfordulóról, volt történészi előadás is, Reiter László is írt egy nagyobbacska cikket. (ami végül 1991. január 19-én jelent meg a megyei lapban.)

Az újságíró bizonyára jó helyen keresgélt, hogy „vélelmezhetően valóban a politikai változások forgataga miatt” maradhatott el az újratelepítés 300. évfordulójának méltó megünneplése. Hiszen az első szabad önkormányzati választások 2. fordulójára 1990. október 14-én került sor, az év hátralévő része jobbára a „berendezkedéssel” telt el, így immár nem maradt idő erre az évfordulós előkészületre.

A megemlékezés keretéül végül az 1956-os forradalom és szabadságharc emléknapja szolgált. 1991. október 22-én a város polgármestere Dr. Németh György avató beszédét sok polgár követte az említett közparkban.

Polgármesteri ünnepi beszéd

forrás: Madách Imre Városi Könyvtár Helytörténeti Gyűjteménye, fotótár kp. 1748

De a városnak több menetben sem volt szerencséje a mementóval, ebben pedig furcsa szerepet játszott a megyei napilap is.

1991. október 25-én, (három nappal az avatás után) a lap fényképpel ellátott rövid híre arról szólt, „a szándék nemes, a kivitelezés azonban méltatlan”, hiszen az emlékköveken semmilyen szám vagy felirat sincs, így nem tudni azok mire utalnak.

Az ünnepség résztvevői

forrás: Madách Imre Városi Könyvtár Helytörténeti Gyűjteménye, fotótár kp. 1750

Bizonyára értetlenül olvasták a lapban az évszám hiányát az ünnepség résztvevői, akik 22-én saját szemükkel látták a díszkövön a számjegyeket.

A megfejtést Dr. Németh Györgynek, a napilapban november 1-én közreadott közleménye adta meg, aki közölte: „Az emlékkövön felállítása után elhelyeztük az 1690-es évszámot, amelyet "gondos" kezek már az első éjszakán leloptak. 2. Október 22-re az évszámot sürgősen, még az avatás előtt pótoltuk (bármikor megtekinthető)”

Jelen sorok írója feltételezi, nem fémgyűjtők vették birtokba a pár deka súlyú számokat, hanem inkább egyesek politikai ármánykodása, a régi hatalom elveszítése, az új kényszerű átadása körüli bosszú motiválhatta a tettest. Valójában, örökre rejtély marad mi állhatott az akció mögött.

Ami a nógrádi napilap hírközlését illeti, azt belengi a kétség, szerkesztői figyelmetlenség vagy szándékosság állt-e a mögött, hogy a számok eltűnését gyorsan fotografálták, majd három nap múlva a lap nem közölte a károkozás tényét, sem azt, hogy az avatás előtt a pótlás megtörtént. Elmaradt a közlés előtti szerkesztői utóellenőrzés, hiszen az egykori fotót nézve szembetűnő az évszám „hűlt” helye, ráadásul a fotón egy nullás számjegy is felsejlik. (talán célzatosan éppen ezt hagyták meg)

A lap tovább tetézte sajtóetikai hibáját, a polgármesteri közlemény közzétételekor sem elnézést nem kért, sem magyarázatot nem fűzött mindezekhez.

Abban viszont igaza volt a lapnak, ismertető, vagy utalás nem található a parkban a tömbök kihelyezésének okára, magára az évfordulóra.

Újabb „ünneprontásul” ehhez csak az tehető hozzá, ez a helyzet három évtizede nem változott. Pedig valóban nem ártana felfrissíteni az emlékezetet eleink tetteire, akik nem csak újjáépítették, hanem szó szerint belakták a várost.

Annál is inkább, mert az emlékkövön az 1690-es évszám többszörösen sem lelhetett nyugalmat. Az, hogy onnan, további részletekben mikor, melyik szám tűnt el, nem tudható, de mára már egyetlent sem hagytak meg az elkövetők. Akiket, immár aligha a politika motivált…

Az emlékkő részlete 2007-ben

fotó: Ács Zsuzsanna

A méltatlan helyzet orvoslására e helyen két javaslattal is élünk. Egyrészt kerüljenek az évszámok újból feltüntetésre a tömbön valamilyen tartós formában, másrészt egy többnyelvű, (pl. magyar, szlovák, angol) rövid szöveges leírás kihelyezésével legyen utalás a történelmi tényekre.

Két közelgő, de csak két év múlva „esedékes” évforduló lehetővé tenné a kivitelezés átgondolását is, de egyben az ünnepélyesebbé tételt is.

2023-ban lesz Balassagyarmat újratelepítésének 333. évfordulója (ami nem kerek szám, de mégis egyedi), továbbá 1923-ban kapott városi rangot Balassagyarmat, tehát éppen 2023-ban lesz ennek 100. évfordulója.

2021. július

Összeállította: Nagy László