Egy "karcsú, sápadt flamingó"-

Tolnay Klári Emlékkiállítás nyílt Balassagyarmaton

2014. február 25.

"...A zöldes ködben látlak, karcsú, ringó, Jégtáblán állongó, sápadt flamingó

Rózsaszín bőröd lúdbőrözik, szegény te, Úgy élsz, mint halott gyermek a mesébe

No, jer haza, elég volt. Lesz parázs is A vas-ibrikben, s kerül egy kanál rizs.

A gyékényt megvetem, barna hajad. Megigazítom a nyakad alatt -

Zsugorin és kajánul nézlek. Én:Többet tudok! Te: több vagy! Tünemény!"

(Márai Sándor Tolnay Klárihoz)

A Madách Imre Városi Könyvtár galériája régen látott ennyi embert. A rengeteg vendég kedvenc színésznője miatt érkezett, hogy részt vegyen a művésznő tiszteletére rendezett kiállításon, aki - ahogyan a tárlat címe is mondja - "Mohorától a csillagokig" jutott. Mohorától, ahol 14 éve nyílt meg az az emlékház, ahol a színésznő személyes tárgyai, ereklyéi, képei láthatóak, és amelyeket még életében kezdett átadni Balla Istvánnak, aki ma is a Tolnay Klári-hagyaték őrzője és gondozója.

"Boldogság, ha szeretnek bennünket" - énekelte Tolnay Klári, sajnos már csak felvételről a művésznő születésének 100. évfordulója kapcsán kezdődő centenáriumi év nyitórendezvényére várakozva. A jellegzetes hang tovább mélyítette azt a különleges atmoszférát, amely az egész tárlatot áthatja és amely a megnyitó ünnepségre is jellemző volt.

A mohorai emlékház anyagából összeállított kiállítás-megnyitó Barát Attila szaxofonművész játékával vette kezdetét, aki Tolnay Klári egyik kedvencét, Frank Sinatrától a My way című dalt játszotta el.

Az andalító dallamok után Pongrátz Ágnes költő, a Tolnay Klári Kulturális és Művészeti Egyesület titkára mondott köszöntőt. Kiemelte, hogy a centenáriumi év egyszeri, különleges és megismételhetetlen évforduló, amelynek mi is részesei lehetünk, akik megtekintjük a művésznő relikviáiból nyílt kiállítást és részt veszünk az ünnepi programsorozat rendezvényein.

A költő kiemelte, milyen fontos szerepet játszanak a pedagógusok a mai világban, akik elviszik tanítványaikat a kiállításokra, így a mohorai Tolnay Klári Emlékházba is, hiszen csak a múzeumba járó fiatalok válhatnak felelős felnőttekké. Ezért külön köszönet illeti a Madách Imre Könyvtárat is, amely otthont ad a centenáriumi ünnepség nyitó rendezvényének. Tolnay Klári is nagyon szeretett olvasni, kedvencei közé tartozott Németh László és Márai Sándor. Utóbbi "tüneménynek" nevezte a művésznőt. Pongrátz Ágnes pedig egyik saját versében így mutatja be a színésznőt: "Tolnay Klári arca eleven időben őrzött csillag-pillanat."

Balla István ajánlójában, melyet a tárlathoz kapcsolódóan fogalmazott meg, így ír a kétszeres Kossuth-díjas színésznőről: Mindegy, mit játszott, mindent átadott nekünk. Mi pedig elhittük, hogy amit játszik, az ő maga. Sajátos vándorutat tett meg, a természetből jött és mindvégig természetes is tudott maradni.

Ezt követően a mohorai Mauks Ilona Nyugdíjasklub Asszonykórusa adott elő vidám palóc népdalcsokrot.

Majd Vadas Zsuzsa Tolnay Klári-, Aranytoll-, és Príma-díjas újságíró, a Nők Lapja munkatársa nyitotta meg a tárlatot. Az újságírónő szubjektív hangú emlékezésében megelevenedett a letűnt idők színházi élete és annak kedves figurái, így Kasza bácsi vagy a színészóriások: Darvas Iván, Mensáros László, Kiss Manyi...És természetesen Klárika, kinek kedves, szuggesztív személyisége magával ragadó volt. Természetes, egyszerű, művelt és hihetetlenül őszintén kedves ember volt, akit mindenki imádott,és aki magánéleti problémái elől is a színpadra menekült.

Minden szerepemben benne van valami az életemből - vallotta maga a művésznő, akinek megadatott a legszebb halál, hisz úgy mehetett el, hogy nem volt senkinek kiszolgáltatva.

Vadas Zsuzsa kezében Tolnay Klári első cipőcskéje

Vadas Zsuzsa - akit nagyon szoros kapcsolat fűzött a színésznőhöz - megnyitója végén kiemelte, mennyire boldog, mert érzi, hogy Klárika is tudja, miatta van itt ez a rengeteg ember és szinte érzi is az illatát, mert ő is itt van velünk. Magyar színésznőnek nincs ilyen emlékháza, mint a mohorai, amely egyszerre színháztörténeti és kulturális emlék. Olyan, mintha vendégségbe menne oda az ember, a sok személyes tárgy közé, és szinte érezni lehet, hogy Klárika  is ott van valahol.

"A két szemét még most is látom" - énekelte a meghitt hangulatú kiállítás-megnyitó végén Barát Attila - s valóban: a tárlat képeiről a színésznő bájos mosolya és ártatatlan tekintete néz vissza ránk.

A centenáriumi programsorozat következő eseménye Nagy Pál festőművész kiállításának megnyitója lesz Mohorán, majd a születésnaphoz, június 17-éhez kapcsolódóan orchidea-kiállítás, bélyegsorozat kiadása és Jagyutt Péter Tolnay Klári bon-bonjai várják a halhatatlan színésznő kedvelőit és tisztelőit.

(A kiállítás 2014. március 29-ig tekinthető meg a Városi Könyvtárban.)

2014. február

Szöveg és fotók: Bellér Annamária

Első közlés:ipoly.menti.hu