Tarnóczi László palócföldi könyvének bemutatóján

2011. március 1.

A szép történeteket szeretem.......

Újságírói ars-poeticaként így beszélt önmagáról Tarnóczi László, a Városi Könyvtárban megtartott könyvbemutatón, akit kollégája, barátja Szabó Endre kérdezett, de rögtön hozzátette, ......de azért a fonákságokat is meg kell jeleníteni.

Tarnóczi László szabadúszó újságíró, írásai országos és megyei lapokban jelennek meg, de dolgozik a Független Hírügynökségnek, tévécsatornáknak, a Magyar Rádió miskolci stúdiójában pedig heti műsorblokkja van. Az elmúlt 20 év alatt sok száz írása látott napvilágot, riportjait láthattuk, hallhattuk, ő pedig ehhez a témát, a muníciót jobbára a Palócföldről és palóc embertől szerezte, közben pedig keresztül-kasul bejárta térségünket, igazi útonjáró lett.

Útonjáró, mint a közelmúltban örökre eltávozott kollégája T. Pataki László, akiről meleg szívvel, de realista módon emlékezett meg

A miskolci születésű, Salgótarjánban élő, matematika-testnevelés szakos tanárember hat évet Nagylócon is tanított, így a végek is inspirációt, vagy inkább további tapasztalatot adhattak újságírói életútjához.

Ezekből az írásokból válogatott 350 oldalnyit kötetébe, amelyhez a szécsényi Bakos Ferenc műveinek illusztrációi adtak további színeket, a kötet címét pedig a salgótarjáni Földi Péter festőművészre - a napútfestőre - való utalás adta.

Aki megismerkedik Tarnóczi írásaival, tapasztalhatja, a fenti idézet alapvetően jellemzi őt, a hosszabb-rövidebb írásokban, cikkekben az embert keresi, az emberi teljesítményt, munkát értékeli a legmagasabbra, legyen az a földet kitartó makacssággal művelő cigányember, Pannónia motorokat gyűjtögető mérnök, vagy éppen egy misszionárius pap.

Nem véletlenül választotta kötetének címoldalára a Palócföldi emberek és történetek alcímet.

De jut néha oldalvágás a hétköznapokban tapasztalt anomáliáknak is, a közéleti tehetetlenség, a fogyatkozó, öregedő, a munkanélküliséggel küzdő vidéki Magyarország, így a Palócföld is, bőven ad erre okot.

De Tarnóczi kritikáiban is inkább megengedő, nem ítél el, csak megjelenít, tényeket rögzít. Arra a kérdésre pedig, hogy miért szerepel kevés politikus a kötetben, úgy reagál, talán azért mert rosszabbul teljesítettek mint a hétköznapi ember.

Természetesen nem szociográfiai művet kap az olvasó, de összességében feltárul Palócföld a maga valóságában, rendszerváltásunk-rendszerváltozásunk apró helyi lenyomatai, a küzdő, esendő, örömeiben, bánatában is szerethető palóc ember, emberi sorsok, történetek jelennek meg, jelképesen útonjárók lehetünk, a könyvet lapozgatva, a valóságban a mindennapok útját járva.

A beszélgetést Telek Zoltán tangóharmonika dallamai kísérték.

Összeállította: Nagy László