Szontágh Pál reformpolitikusra emlékezünk
születésének 200. évfordulóján

fotó: dka.oszk.hu

Szontágh Pál a jogi tanulmányai után Nógrád vármegyében működött, mint jegyző és szolgabíró (1842-47). 1865-ben a balassagyarmati kerület országgyűlési képviselőnek választotta.

Tisza Kálmán legszorosabb baráti köréhez tartozó, politikáját támogató Szontágh, a balközép párt politikusaként 1878-tól 1887-ig ismét a balassagyarmati kerületet képviselte a Parlamentben. 1879-ben és 1881-1887 között a képviselőház alelnöki posztját is betöltötte.

1904-ben hunyt el Horpácson. Birtokát Mikszáth Kálmán vásárolta meg.

*

Szontágh Pálra két írással emlékezünk.

Az egyiket életrajzírója, Szalkay Katalin tette közzé a facebookon az évfordulóhoz kapcsolódóan.

A rejtőzködő ember - Szontágh Pál élete és kora c. könyvének 2018-as bemutatójáról itt írtunk.

A másik szövegidézet egy korabeli napilap írása, amely több, akár a mának is szóló Szontágh gondolatot tartalmaz.

*

KÉTSZÁZ ÉVVEL EZELŐTT SZÜLETETT SZONTAGH PÁL (1820-1904) reformpolitikus

Jelentős évfordulóra emlékezünk, 1820. szept. 12-én* született a Nógrád megyei Szécsényben Szontagh Pál, aki nevezetes alakja a magyar irodalomtörténetnek, lévén Madách Imre legjobb barátja, s Az ember tragédiája számos gondolatának ihletője, amúgy polihisztor, reformpolitikus, kiváló képzettségű jogtudós, országos hírű szónok, Tisza Kálmán korának nevezetes személyisége. Szinte lehetetlen felsorolni hány területen próbálta ki jelentős tehetségét és nem kisebb író örökíti meg vibráló szellemességét, mint Mikszáth Kálmán.

1847-ben kapcsolódott be az országos politikába, ugyanis ebben az évben lesz a felvidéki Libetbánya városkájának országgyűlési követe. Lázadó, változtatni akaró habitusát jól jellemzi az alsó táblán december 21-én megtartott beszéde, amikor szót kapva ritka hévvel és bátorsággal jelenti ki:

„Tiszteletes és szent előttem e név, fogalom: nép, mert ismerem a népet, látom szenved és tűri szenvedéseit. Magyarország képviselői kamarájának 1847-ben nem szolgálhat vezérszempontul az, hogy tán a jobbágy községek megváltása által némely derangérozott földesurak örökszomjas erszénye töltessék újra, hanem az, hogy szabadíttassék fel bilincseiből a föld, szolgai állapotából a nép, legyen ekképp szabad polgára a felszabadított hazának.”

Végül levonja a következtetést a kiváltságoknak és szabadalmaknak meg kell szűnniük, csak a nép örök.

Szabad és bátor ember volt, aki vitézül kiállta a Bem József megszöktetése miatt az olmützi várban kirótt, az akkori körülmények között is példátlanul szigorú büntetését. Kiszabadulása után a Bach-korszak kopói minden lépését figyelték, ám személye jelkép maradt, nemes őrzője 1848 hagyományainak, reménység forrása a gyászba borult, kilátástalanság apátiájába dermedt nemzetnek. A nógrádi táj bensőségessége, az apró falvak kúriáiban élő barátok, számos együttérző rokon jelenléte enyhítette keserű számkivetettségét, mindenekelőtt Madách barátsága, és a vanyarci kúriájában élő rokon, Veres Pál és neje Beniczky Hermin, a Szakalban élő Veres Gyula, testvérei a karancslapujtői nagy udvarházban élő Ferenc és családja, Szirák, ahol nővére Antónia szeretete melengeti. Nem vitás, hogy Madách teremtő géniuszának számos megnyilvánulása feledteti a mindennapok keserveinek elviselését. Kitartás, bártorság és remény élteti, ennek ad kifejezést Teleki László gyászbeszédének elmondásakor:

„Rossz időket élünk, rossz csillagok járnak, Isten óvja nagy csapástól mi magyar hazánkat.”

Kivételes sorsú ember volt Szontagh, hazája szinte minden nagy embere közelebbi, vagy távolabbi barátja, ismerőse volt, ha máshonnan nem, a parlamentből, az újságírás területéről, vagy unokahúga, Veres Szilárda Borz utcai szalonjából, amit Mikszáth tréfásan „Borz utcai akadémiának” nevez. Legjobban azonban szülőföldjéhez, az általa mélyen szeretett Nógrád megyéhez ragaszkodott, az általa 25 évig képviselt Balassagyarmathoz, amely később díszpolgárává is avatta, Szécsényhez szülővároskájához, Horpácshoz, ahol birtoka volt, ahol Horatiust, Vergiliust, Tacitust, meg az összes klasszikust úgy olvasta, mint pap a bibliáját. Ősz fővel verseket írt, többnyire csípős epigrammákat, distichonokban.

A Nógrádi Lapok, és Honti Híradó nekrológjának summázata szerint: „Közéletünk kimagasló alakja volt Szontagh Pál, ő volt az utolsó, aki ismerte Széchenyit, Deákot, Kossuthot, Vörösmartyt, Petőfit, Jókait, Madáchot. Ő volt az utolsó ebből a nemes gárdából.”

A fenséges idők egyik nagy embere dőlt vele a sírba, azoké a fenséges, azoké a magasztos időké, melyekre ámuló tisztelettel és örök csodálattal tekint a késő nemzedék.

E méltatás óta jelentős idő telt el, de Szontagh érdemei elvitathatatlanok úgy a magyar történelemben, mint szűkebb hazájában Nógrád megyében. Emlékezzünk nemes, áldozatkész személyére, azzal a mély szeretettel, ahogy ő áldozatos életében vállalva minden kockázatot egy igen jelentős kor kiváló képviselője tudott lenni.

Szalkay Katalin méltatás, 2020. szeptember

* szerk. megj.: Szontágh születésének napjára a források gyakorta eltérően utalnak. A lexikonok többsége szeptember 11.-ét közli, de pl. a Borovszky-féle Nógrád vármegye 14.-ét tünteti fel, Szalkay 12.-ét.

*

Ellenőr c. politikai napilap 1875. június 22-i számának írása:

B.-Gyarmat, junius 21.

A b.-gyarmati választókerület tegnap, nagy számmal egybesereglett választók jelenlétében, a népkörben gyűlt egybe, az országgyűlési képviselő kijelölése felett határozni.
Veres Pál, Nógrád alispánja, a közérzületet tolmácsolá akkor, midőn megyénk kitűnőségét, Szontagh Pált ajánlotta képviselőül. Szontagh Pálért, ki éppen Gyarmaton időzött, rögtön egy küldöttség menesztetett, hogy tudósítsa a választók határozatáról s hogy egyszersmind felszólítsa a körükben való megjelenésre.

Szontagh Pál a választók dörgő éljenei közt meg is jelent; de nem azért, hogy programbeszédet mondjon — hisz az ő fényes múltja egy egész s általunk jól ismert program — hanem, hogy saját szavait idézzem, — az angol szerint, egy szivart vagy pipát színi s eközben barátságosan eszmét cserélni. Jelezte röviden, hogy politikai tekintetben mi választja el a szabadelvű pártot az ellenzék két árnyalatától. Ő határozottan a Wenckheim-Tisza cabinet híve. Ifjúsága óta egy óhajt táplált s követett, hogy az ország minden ízületében legyen Magyarország. Ez csak a fúsió által volt elérhető. Nem óhajt a nemzetiségek azon jogosulatlan törekvéseivel transigálni, melyek végczélja Magyarország egysége s szilárd államiságának felbontása; sőt ellenkezőleg, egy Budáról jövő erős magyar kormány erélyes politikájának hatását szeretné érezni a magyar birodalom összes vidékein. A mostani conservativ ellenzék — legalább tekintélyes orgánumának nyilatkozata szerint ítélve — ez elv valósítását nem tartja első életkérdésnek, mert ezen párt nem akarja a magyar nemzet politikai zászlaját a négy folyam három bérczei közt fennen lobogtatni; — a közjogi ellenzék állását pedig megbénultnak látja. Első kötelesség legyen a magyar államiság eszméjének lehetőleg teljes érvényrejutása s e czélból mindenekelőtt a pénzügyi s közgazdasági helyzet rendezése, mi nélkül állami önállóság nem képzelhető. Meg van győződve, hogy e nagy feladatokat kormányférfiaink nemcsak képesek megoldani, de azt teljesíteni is el vannak tökélve.

A követjelölésről emlékezett meg ezután pár szóval; melynek két nemét különbözteti meg, u. m.: a fellépést és felléptetést. A fellépésnek, a mandatum-vásárlásnak, — melynek classikus hazája Nógrádmegye — nem barátja, mert az egy olygarchikus képviselőház alakulására vezetne. Végül, az istenben boldogult „Magyar Politikának“ egy csípős, saját személyére vonatkozó közleményét vágta hatásosan vissza: azon körútra vonatkozott, a melyen Szontágh „az — úgynevezett — újkori debreczeni Messiást követte, vezessen ez az út akár Debreczen-Jeruzsálem, akár Geszt-Názáretbe.“ — Örömmel tölti el kebelét az 1865-ben történt megválasztatására való visszaemlékezés. Ezúttali fölléptetésében is ennek megújulását látja s a jelöltséget elvállalja. Beszédének zárrészében kifejezé, „hogy ezen országgyűlés lefolyása után mondhatja el azt, hogy pályáját bevégezte.“ A beszédet követő harsány éljent részben e nyilatkozatnak, mintegy a választó közönség protestáló kérelmének tulajdonítjuk, mert hazánknak kevés Szontágh Pálja van, s jeleseink munkásságát igényli hazánk aggasztó állapota.

A balassagyarmati választókerületben Szontágh ellenjelölt nélkül áll, így tehát megválasztatásának bizonyossága kétségbe sem vonható.

A balassagyarmati választókerület azon mindig táplált s a közelmúltban csak a pártok szenvedélyes magatartása miatt teljesedésbe nem ment óhajtása, hogy Szontágh Pál legyen egyhangúlag megválasztott képviselője s ez által nyerje el polgártársainak azon osztatlan bizalmát, mely fényes tehetségei, európai míveltsége s szilárd következetességgel követett jelleme által oly méltán kiérdemelt, — ekként utól lett érve.

Örömmel s büszkeséggel tölt el ugyan minket az, hogy érette több választókerület is versenyez velünk; mindazáltal nemcsak a balassagyarmati választókerületnek, hanem az egész Nógrádmegye közvéleményének óhajtását fejezzük ki, midőn őt magunknak visszakövetelve, azon hitben élünk, hogy a jövő nagy fontosságú országgyűlésen Szontágh Pál saját megyéjének kerületét fogja képviselni.

2020. szeptember

Összeállította: Nagy László