A SZÁZÉVES MÚZEUMPALOTA
1914-ben épült fel a Nagy Iván történész, genealogus által alapított Nógrádvármegyei Múzeumi Társulat múzeuma a balassagyarmati Erzsébet ligetben. A száz évvel ezelőtti eseményekre emlékezve emlékülést és alkalmi tárlatot rendezett a jogutód intézmény, a Magyar Nemzeti Múzeum Palóc Múzeuma 2014. november 28-án a múzeum dísztermében.
Múzeumtörténet dióhéjban 1890 őszén Nagy Iván felhívást tesz közzé a lapokban gyűjtő munkára. 1891. jan. 3-án hívja össze az első megbeszélést egy alapítandó múzeumi társaság ügyében. 1891. márc. 15-én megalakul a Nógrádvármegyei Múzeumi Társulat. 1891. nov. 29-én megnyílik a társulat első kiállítása a Nemzeti Iskolában. 1894-ben megvásárolják az ún. Gabonyi-féle házat az egyre bővülő gyűjtemény számára. 1897-ben Nagy Iván múzeumigazgató lesz, felveti új múzeumépület építésének szükségességét. 1897-ben Nagy Iván és felesége a Balassagyarmaton felépítendő múzeum céljára végrendelkezik 1898. okt. 26-án Nagy Iván elhunyt. Felesége felajánlja Nagy Iván könyvtárát a múzeum javára. 1904-től Jaskovics Ferenc gimnáziumi tanár (1860-1914) lesz a múzeumigazgató. 1905-ben a társulat felvételét kéri a Múzeumok és Könyvtárak Országos Főfelügyelőségébe. 1907-ben a város 1000 négyszögöles telket biztosít az Erzsébet ligetben a múzeum építésére. 1910-ben pályázatot hirdetnek a múzeum tervezésére. 1910. jún. 27-én a bíráló bizottság Wälder Gyula műépítész tervét jutalmazza első díjjal. 1914. márc. 6-án átdolgozott tervek szerint kezdi meg az építést Farkas Mihály építőmester. 1914 nyarán elkészül az épület, elkezdődik a berendezés. Ekkor kitör az első világháború. 1914-15 telén laktanyának használják az épületet. A gyűjtemény 80 %-a elveszik. 1915-től Kondor Vilmos erdőmérnök (1859-1942) az igazgató. 1917 nyarán jótékony célú kézimunka kiállítást rendeznek. 1917 őszétől 1925 tavaszáig a hatóságok lefoglalják az épületet hadikórház céljára. 1926 őszén fejeződnek be a tatarozási munkálatok és indul el újra a tárgygyűjtés. 1930. szept. 15-től Nógrádvármegyei Nagy Iván Múzeum az intézmény neve. 1930-tól Fényes Dezső zoológus, néprajzkutató (1888-1973) az igazgató. 1931. nov. 29-én megnyílik a Nógrádvármegyei Nagy Iván Múzeum a nagyközönség számára. 1932-34 között felépül a palóc porta, az ország első skanzenje a múzeum mellett. 1934. szept. 26-án a Nógrádvármegyei Múzeumi Társulat beszünteti működését. 1936. júl. 17-én miniszteri rendelet a Nagy Iván Múzeumot közgyűjteménnyé nyilvánítja. 1944 nyarán német katonák költöznek az intézménybe. A gyűjtemény 90%-a elpusztul. 1945-től a munkatársak takarítják a romokat, mentik a gyűjtemény maradékait. 1949-ben Manga János néprajzkutatót (1906-1977) kinevezik a múzeum vezetőjévé. 1950-ben államosítják a múzeumot, az intézmény nevét Palóc Múzeumra változtatják. 1960-tól Zólyomi József néprajzkutató (1933-2003) a múzeumigazgató. 1963. máj. 1-től kerül sor a múzeumok decentralizációjára 1970 nyarán a megyei múzeumi szervezet központja Salgótarjánba kerül. 1970 és 1973 között a múzeumi szakágakat gyűjteményeikkel együtt Nógrád megye akkoriban alapított új múzeumai között osztják szét. A Palóc Múzeum a néprajzi szakágat képviseli. 1980-1992-ig és 2002-től várostörténeti gyűjtemény is működik az intézményben 1991-től Kapros Márta néprajzkutató a múzeum igazgatója. 2000-től igazgatók: Limbacher Gábor, Molnár Ildikó, Matits Ferenc mb., Lengyel Ágnes. 2012-ben megépül a lapidárium bővítéseként a látványtár és oktatóbázis. 2012. dec. 4-én közzétett kormányhatározat értelmében a Magyar Nemzeti Múzeum szervezetében folytatja korábbi tevékenységét a Palóc Múzeum.
A centenáriumi ünnepség alkalmi tárlatát a múzeum korai időszakának műtárgyaiból rendezte Molnár Ildikó, Harth Tamás és Sipos Ildikó. Bemutatásra kerültek részletek a múzeum épületének tervpályázati anyagából, kiemelve néhány díjnyertes alkotást. A centenáriumi emlékülést dr. Lengyel Ágnes, a Palóc Múzeum igazgatója nyitotta meg és egyben tolmácsolta dr. Császtvay Tünde, a Magyar Nemzeti Múzeum főigazgató-helyettesének köszöntését. Ezután Medvácz Lajos, Balassagyarmat polgármestere köszöntötte az emlékülés résztvevőit.
MEDVÁCZ LAJOS
Dr. Mezős Tamás, Karaba Tamás, dr. Limbacher Gábor, dr. Kapros Márta, dr. Fényes-Bók Szilvia, dr. Lengyel Ágnes és dr. Flórián Mária előadásaiban a múzeum épületéről, építéséről, az alapítóról, a gyűjteményekről, az igazgatókról, a kiállításokról, a múzeumi munkáról hallhattunk.
DR. MEZŐS TAMÁS
Dr. Mezős Tamás, a Budapesti Műszaki és Gazdaságtudományi Egyetem Építészmérnöki Kar Építészettörténeti és Műemléki Tanszékének tanára A Palóc Múzeum épülete a századforduló magyar építészetében címmel tartott előadást. Karaba Tamás építész Tervek és megvalósulás, az építés-, épület története címet adta előadásának, melyben az építő akarattól kiindulva a megvalósulásig vázolta fel a múzeum építésének történetét.
WÄLDER GYULA ELSŐ DÍJAS PÁLYATERVE 1910 A MEGVALÓSULT MÚZEUM
Dr. Limbacher Gábor néprajzkutató Nagy Iván normatív, ma is élő hagyománya című előadásában az alapító tudós alakját mutatta be.
DR. LIMBACHER GÁBOR	DR. LENGYEL ÁGNES
TUDÓS KÖZNEMESI KÖNYVTÁR
Dr. Kapros Márta etnográfus Múzeum a „Kultúrpalotában” címmel foglalta össze az intézmény első viharos öt évtizedének történetét.
A GABONYI-FÉLE HÁZ	NAGY IVÁN
KÉPESLAP A MÚZEUMBAN NYITOTT ELSŐ KIÁLLÍTÁS ALKALMÁBÓL 1931. NOV. 29.
Dr. Fényes-Bók Szilvia tartott előadást Dr. Fényes Dezső múzeumigazgató tevékenységéről, életéről. A tudós zoológus, etnográfus néprajzi gyűjtőmunkája során felfigyelt a jó tulajdonságokkal rendelkező pásztorkutyára, begyűjtötte, tenyésztette és törzskönyveztette mudi néven.
MUDI	DR. FÉNYES-BÓK SZILVIA
Dr. Manga Mátyás felidézte a múzeummal, az egykori múzeumi dolgozókkal kapcsolatos emlékeit, melyeket édesapja, dr. Manga János igazgatósága idején szerzett.
EMLÉKTÁBLA A LAPIDÁRIUMBAN	DR. MANGA MÁTYÁS
Dr. Lengyel Ágnes múzeumigazgató Száz év - száz kiállítás című előadásában bemutatta azt a sokrétű munkát, amit az évtizedek során a kiállításokon a nagyközönség is láthatott. Jelenleg is megtekinthető állandó kiállítások a múzeumban: A bölcsőtől a sírig - Paraszti ünnepek és hétköznapok Nógrád megyében ● Tudós köznemesi könyvtár - Nemzeti történelmünk tüköre.
Bodor Zoltánné tolmácsolta Dr. Flórián Mária néprajzkutató A Palóc Múzeumban, az 1960-as években című előadását, melyben részletesen beszámolt egy-egy tárgygyűjtésről, a múzeumi munkatársakról, az életre szóló tapasztalatokról.
AZ 1930-AS ÉVEKBEN ALAPÍTOTT PALÓC FUNDUS
Az előadások után Z. Urbán Aladár, Agócs Attila, Horthy István, Dr. Demeter Zsófia és Németh Péter Mikola korreferátumai következtek.
Z. URBÁN ALADÁR	AGÓCS ATTILA
Z. Urbán Aladár "palócmagyari" szeretettel üdvözölte az emlékülés résztvevőit. Korreferátumát teljes terjedelmében idézzük:
Mit jelent számunkra a Palóc Múzeum? A forrást és az óceánt. Annak a hatalmas, évszázadok alatt megalkotott életet meghatározó eszközöknek, tárgyaknak, művészetnek, tudásnak a forrását, amelyet ez a palóc nép létrehozott. Jelenti az "óceánt" is, a forrástól elinduló folyamnak, folyamatnak a célját, amelyben minden cseppje az alkotásnak a beteljesülő emberi értelemnek, leleménynek, az EGÉSZet jelentő csúcsa. A Palóc Múzeum immár 100 éve a kiinduló pont és a célba érés. Gyűjteményes tárháza a palóc életformának a bölcsőtől a koporsóig, tárháza a szemet-lelket gyönyörködtető palóc népművészetnek, a palóc építészetnek... Jó hogy van, mert nemcsak az időseket emlékezteti az elmúlt időkre, fiatalságukra, de a fiataloknak is segít a múlt megértésében, amelyből a mán keresztül épül a jövő. Hogy lesz-e palóc, palócmagyar jövő itt az őshazai Kárpát-medencében, az azon is múlik, hogy mennyire ismerik, megismerik-e a mai fiatalok az elődök hányatott és teremtő életét. Tudnak-e következtetéseket levonni, tudják-e a mában alkalmazni a megismert tapasztalatokat, tudnak-e az ismeretek alapján építkezni. Ezért tartom fontosnak, hogy a Palóc Múzeum ne csak a hajdan volt eszközök, tárgyak emlékeztetője legyen, hanem élő, eleven kapocs múlt és jövő között. Ezért tartom fontosnak, hogy a Palóc Múzeum életteli, eleven, sugárzó tevékenységet éljen, ami foglalkozásokat, a fiatalokkal való gyakorlati, elméleti foglalkozásokat is jelent. Végül fontosnak tartom, hogy bár a palócok lakta vidékeket is majdnem száz éve már széjjeltépte a gyalázatos trianoni döntés, a Palóc Múzeum léte összefogja ezeket az elszakított területeket, mintegy felülbírálja és semmissé lényegíti a döntést. Ennek a mindig is meglevő, de a nem egész közelmúltig nem mindig hangsúlyozott palóc összetartozásnak az eredményei tetten érhetők az elszakított palóc területeken található falumúzeumokban, amelyeket illethetünk helytörténeti gyűjtemény, néprajzi szoba vagy gyűjtemény, akár tájház jelzőkkel is, de mindre jellemző, hogy mindegyiket a helyi lelkesedés szülte. Hadd említsem meg az ipolyvarbói Merica Zoltánt, aki háza padlásszobájában zsúfolta össze a megmentett eszközöket, a bussai Bombor Magdolnát, akinek köszönhetően négy termet tölt meg a gyűjteménye a község által erre a célra bocsátott épületben, Nagycsalomján és Ipolynyéken egy egész porta őrzi a múlt emlékeit, Zsélyben pedig a szebb napokat megélt Zichy-kastély egyik szárnya, több szobája kínál elmélyülést a múlt értékei között s külön érdeme az ezt a gyűjteményt életre hívó Bőhm Andrásnak, hogy itt a gyerekek kedvükre kipróbálhatják ügyességüket, rátermettségüket, játékos kedvüket a helyi gyermekjátékokon, meghosszabbítva ezzel e játékszerek életét is... Jó lett volna, ha az említett "múzeumok" mindegyikének létrehozásában szakmai segítséget kaptak volna a helyi fáradhatatlanok, s jó lenne, ha most pl. az ipolybalogi falumúzeum megszületésén bábáskodók részesülnének legalább szakmai tanácsokban a Palóc Múzeum részéről. Összegezésképpen elmondható, hogy a Palóc Múzeum mindezeket jelenti számunkra, az értékek felmutatását, a megbecsülésükre való hatást, nevelést, az atyai gondoskodást, a hazaszeretet meg- és átélését a múlt értékeinek fölmutatásán keresztül, a palócság hitét jövőjében. "...azon nemzet, amely emlékeit veszni hagyja, azzal saját síremlékét készíti" - állapította meg Ipolyi Arnold, a palócság egyik nagy tudósa. Öröm számunkra, az Ipoly jobb partján élő palócmagyarok számára, hogy a balassagyarmati Palóc Múzeum nem hagyja veszni az emlékeket, sőt azok segítségével a jövő, a remélhetően közös palócmagyar jövőt készíti. Munkáját Isten áldása kísérje! Z. Urbán Aladár, a Palóc Társaság elnöke
Agócs Attila, a füleki Vármúzeum igazgatója beszédében kiemelte, hogy Ipolyságtól Rozsnyóig kevés a magyar múzeumi szakember. Óhaját fejezte ki, hogy a Palóc Múzeum legyen módszertani központ.
Horthy Istvánt már gyermekkorában érdekelték a régiségek, lelkesen bejárt segíteni a múzeumba, Felidézte Lipthay Béla entomológus, dr. Gádor Judit régész alakját. Gyűjteményi érdekességek között említette többek között a csesztvei Stalák-hegyen talált nyílhegyet, a "borsosberényi Athéné"-t, egy borítékprést stb.
HORTHY ISTVÁN
Dr. Demeter Zsófia történész, a székesfehérvári Szent István Király Múzeum igazgatója és Németh Péter Mikola, az Ipoly Eurorégió korreferátumait Bodor Zoltánné tolmácsolta.
BODOR ZOLTÁNNÉ	GULDEN EMESE
Selmeczi Kovács Attila, Deme Péter, Mohai Tamás, valamint Kunné Kubicza Erzsébet és Réti Zoltán személyesen nem tudtak részt venni az emlékülésen, de köszöntésüket elküldték. Az emlékülés műsorközlője Gulden Emese volt.
Az ünnepi esemény méltó befejezéseként következett a Vissi d’Arte együttes lélekemelő műsora Lévárdi Beáta vezetésével. Hegedűn közreműködött Oraveczné Orsó Erzsébet, énekelt Varga Yvett, zongorán kísért Lévárdi Beáta.
A koncert műsorán volt: Veracini: Largo hegedű–zongora ● Massenet: Meditáció hegedű-zongora ● Kodály Zoltán: Elindultam szép hazámbúl, Ablakomba, ablakomba, Által mennék én a Tiszán ének-zongora ● Brahms: V. magyar tánc hegedű–zongora ● Bihari János: Verbunkos hegedű–zongora ● Kodály Zoltán: Magos a rutafa, Erdő, erdő, marosszéki kerek erdő: ének-zongora ● Bartók: Román népi táncok zongora ● Delibes: Pizzicato hegedű-zongora ● Monti: Csárdás hegedű-zongora.
Összeállította: Nagy Angela 2014. december 5.