Elhunyt

Szabó Endre

1943-2018

forrás: Határtalanul c. kötet (2014)

2018. november 17-én, életének 75. évében Balassagyarmaton elhunyt Szabó Endre Pál mérnök, újságíró, szerkesztő-riporter.

Szabó Endre 1943-ban Lőrinciben született, gimnáziumban Hatvanban tanult, bár mezőgazdasági szakmérnöki diplomát szerzett, és körzeti felügyelőként évekig járta az északi megyék termelőszövetkezeteit, de irodalomszeretete, közéleti érdeklődése miatt mégis az újságírás és a média világában érezte otthon magát, azzal lett ismert, és vált Balassagyarmat, Nógrád egyik emblematikus alakjává.

A városban az 1970-es évek közepén telepedett le, a rendszerváltozás előtt lakókörzetében tanácstaggá választották, a megyei napilapban rendszeresen jelentek meg írásai. 1990-ben bekerült az első szabadon választott önkormányzatba is. A rendszerváltozás kezdetétől a helyi, megyei médiumok aktív tagja lett, a megyei napilap, Nógrádi Krónika, Ipoly, Polgár, Gyarmati Napló, Kis Újság, és több más lap közölte írásait, szinte alig volt olyan jelentős helyi, megyei közszereplő, vagy kiemelt esemény akikről vagy amelyekről nem írt, nem tudósított volna. A helyi televízió/k szerkesztő-riportereként is számtalan alkalommal találkozhattak a polgárok beszámolóival, anyagaival.

Tagja volt a Komjáthy Társaságnak, a Jobbágy Károly Alapítványnak, egyik kezdeményezője a Röpke Ívek c. sorozat kiadásának, írásait rendszeresen közölte a Palócföld folyóirat is.

Hosszúra nyúlna a közösségekért tett kezdeményezéseinek felsorolása, így többek között, hogy 1990 januárjában az erdélyi Désre küldendő „forradalmi” segélyszállítmányt elindította, amelyből végül testvérvárosi kapcsolat is kialakult, hasonlóképpen egyengette Szlovákgyarmat és Balassagyarmat testvértelepülési kapcsolatát is. Lobbizott sok más kisebb-nagyobb közösség érdekében, a személyes ismeretségeket, barátságokat nem csak létrehozta, hanem ápolta, fenntartotta, így többek között a Kilencvenesek Klubjának tagjaival is, az idősek közösségét ő formálta klubszerűvé.

2014-ben adta ki a Határtalanul c. kötetet, amely a sajtóban megjelent számos írását foglalta össze, jól demonstrálva Endre széleskörű érdeklődését, szakismeretét is.

Mindenki igazi bohém, jókedélyű, nyíltszívű, közösségi emberként ismerte, aki ha nehezen is, de mégsem traumaként élte meg, hogy többszöri infarktus után, az utóbbi években a betegség a beszédkészségét is korlátozta.

2018. november

Összeállította: Nagy László