A balassagyarmati garabonciás könyve

Újságírói munkásságának terméséből válogatott egy vaskos kötetre valót Szabó Endre. A Határtalanul megszámlálhatatlanul sok írása életjel az országhatár menti életről, életjel palócföld távoli szegleteiből: a szülőfaluból, Lőrinciből, meg Jobbágyiból, Hugyagról meg sok-sok életjel Balassagyarmatról. Életjel, és életjel az életről. Határtalanul.

Ha valaki azt mondja, hogy Szabó Endre foggal és hat ujjal született, elhiszem. A garabonciásokról azt tartják, hogy rongyos köpenyben, kezükben könyvvel kopogtatnak be a házakba, nem sokat kérnek, de azt nem szabad tőlük megtagadni. Ő meg pont ilyen. A garabonciás a mezőn dolgozókat a közelgő viharra is figyelmezteti, akik nem hallgattak rá, károsulnak. A határban leereszkedő felhőből száll le, a juhásszal bárányt süttet, aztán a felhőben eltűnik. Azt is mondták már a garabonciásról, hogy aki a könyvébe néz, távoli helyen találja magát. Amikor meg visszalapoz, újra hazajut. Ez is stimmel.

Szeptember 23-án, a Balassagyarmatiak Baráti Köre idei, fővárosi találkozóján, a Duna Palotában a nagyközönség is megismerheti Szabó Endre gyűjteményes kötetét. Szomor József és dr. Czudar Sándor önzetlen baráti támogatásának köszönhető, hogy a padlásán porosodó újságlapokból, a riportalanyai fiókjaiban őrzött cikkekből összeállt egy mozaik, amelyben éppúgy kereshetünk jó harmincévnyi helytörténetet, sőt történelmet, mint emlékezetünkben őrzendő embereket, akik közül sokan már nincsenek is közöttünk.

Minden emberben benne van, hogy valami jót hagyjon maga után – mondja szerényen a szerző, aki nem csak újságíró, de a szakmája szerint kertész, amúgy meg emlékkertész. Tudósító, akinél az írás vagy a televíziózás - merthogy a balassagyarmati közösségi televíziózásnak is alapítója, s hiteles krónikása is – meg az élet közt nem lehetett soha éles határvonal. Legyen szó a Honismereti Körről, a Komjáthy Társaságról, a Balassagyarmati Dalegyletről, Házi muzsikás estekről magát is "odatette". Miként az általa is szervezett asztalitenisz élethez vagy pályaépítésekkel a jégkorongsporthoz, amelyet néhány évvel ezelőtt még aktívan űzött is. A romániai forradalmi események idején a dési Luidort Péter rádióban elhangzott felhívását követően 1990. január 13-án T. Pataki László újságíróval és Gyurkó Péter fotóssal a magyarok által is lakott Dés városában járt és azóta élteti a Balassagyarmattal kialakult kapcsolatot, amelyet szorgalmazására már testvérvárosi szerződés is erősít. 2007-ben pedig éppen az ő kezdeményezésére jött létre az Ipoly-parti város testvér-települési szerződése az elszakított felével, Szlovákgyarmattal. Emlékezetes és már történelem része az a televíziós riportja, amely az Urbán Árpád országgyűlési képviselő szorgalmazására is a Parlamenti szavazásra vitt javaslat elfogadását örökítette meg. Egyik kezdeményezője volt a Mindszenty hercegprímás 1947-es balassagyarmati nagygyűlésének emlékét megőrző dombormű megvalósulásának, valamint a Tildy Zoltán emléktábla ügyének. Megalakította Kamrás Józseffel, Speczjár Sándorral, dr. Krekó Józseffel, a Jagyutt házaspárral a "Kilencvenesek Klubját", amelyet máig éltet, szervez, hírt is adva a város magas kort megélt polgárairól, azok értékes emlékeiről.

Szabó Endre most kötetté szedett írásai sokféle médiában láttak napvilágot. Nem csoda, hisz egyik alapítója az első szabad balassagyarmati újságnak, az Ipolynak, majd a Gyarmati Naplónak. Immár harmincnégy éve külsős újságírója a Nógrádnak, a Kis Újságnak, a Kanadai Magyarságnak és mindmáig szerzője a városi újságoknak.

Tarnóczi László

Megjelent: a Nógrád Megyei Hírlap 2014. aug. 5-i számában

A 2014. szeptemberi budapesti találkozó előtt az 583 oldalas könyv 1000 Ft-os áron Balassagyarmaton kapható a Specziár órásüzletben.