A szépre rácsodálkozó, talpig úriember pap -

Stella Leontin emlékére

2019. február 27. szerda, 19:20

Gáspár István nagymarosi plébános, az Országos Lelkipásztori Intézet igazgatója emlékezik Stella Leontin kanonokra, címzetes prépostra, érdemes főesperesre, a máriabesnyői Nagyboldogasszony-bazilika plébánosára, aki február 15-én hunyt el váratlanul.

Nehéz szívvel engedtük el Stella Leontin atyát mennyei Atyánkhoz. S mint régi barát, keresem, kutatom a szavakat, melyekkel egy ilyen gazdag életút egyáltalán szavakba önthető. Bevallom, nehezen találom. Éppen ezért nem az életútra szeretnék visszatekinteni, hanem összeszedem azokat a fogódzópontokat, melyek megmutatják, milyen hálásak lehetünk Isten felszentelt papjának életéért.

Vácon ismertem meg mint a Hétkápolna Lelkészség vezetőjét és püspöki szertartót. Kivételes adományt kapott Istentől a szónoki képesség terén. Már káplánkorában nagyon sokakat vonzott izgalmas, színes, magával ragadó előadása, prédikációja. Nagyon sokfelé hívták szerte az országban.

Hálásak lehetünk Istennek intelligens, szerető, empatikus, szerény és büszke egyéniségéért. Szerény volt és büszke. Ez a büszkeség ugyanakkor nem önmagára irányult, hanem Mesterére, akitől a sok, szinte felsorolni is nehéz talentumot kapta. Egy volt ezek közül a szerénysége is.

Rend volt benne és körülötte. Keze nyomán kivirult a váci Hétkápolna-kegyhely, nemcsak fizikailag szépült meg, hanem lelki oázist is jelentett nagyon sokak számára.

Ez a rend megnyilvánult pontosságában, megbízhatóságában, precizitásában, elköteleződésében, odaadottságában, fegyelmezettségében is. A belső rend hatotta át mindennapjait, és ez sugárzott át a környezetére. Mindez annak köszönhető, hogy az imádság embere volt. Közös kirándulásokon, nyaralásokon a zsolozsma, az elmélkedés, az elcsendesedés jelentette számára a megújulás forrását.

Együttérző, figyelmes, empatikus személyisége a kispapnevelésben teljesedett ki. Akiknek tanára, lelkivezetője volt, azok nagyon sokat kaptak szíve gazdagságából.

Szerette a szépet, az igényeset. Mindez megmutatkozott a festészet, a zene, a színház, az opera, egyáltalán a művészet szeretetében. Lenyűgözte a tiszta szépség, amely mögött Istent, mint minden harmónia atyját csodálta.

Lelkigyakorlatai, előadásai, amelyekre mindig igényesen, alaposan felkészült, az ország minden pontjáról vonzották a híveket.

Ugyanakkor az ő életéből sem hiányzott a kereszt, a szenvedés. Nehezen engedte el Vácot, szeretett Hétkápolnáját. A testi-lelki szenvedésben vált igazán hasonlóvá Krisztushoz.

Hűségben szolgálta az Egyházat. Ha kellett, szenvedett érte. A jó harcot megharcolta, a pályát végigfutotta, a hitet megtartotta és átadta. Kérjük számára az igaz élet koronáját (2Tim 4,7–8).

Fotó: Merényi Zita

Forrás: http://www.magyarkurir.hu/hirek/a-szepre-racsodalkozo-talpig-uriember-pap-stella-leontin-emlekere

Az írás nyomtatott változata az Új Ember 2019. február 24-i számában jelent meg.