"Nem
fejmosásra, hanem lábmosásra van szükség ebben a világban" - Villanófényben
Stella Leontin 2019.
február 15. péntek, 17:39 Ma kaptuk a szomorú hírt, hogy Stella Leontin, a Máriabesnyői
Nagyboldogasszony-bazilika plébánosa váratlanul a Mennyei Atya házába
költözött. A lelkipásztort, az embert bemutató írásunkkal emlékezünk rá. Máriabesnyőn készültek az
érkezésünkre. Az asztalon tea és sütemény, így várt bennünket Stella Leontin atya. Harminchat éves papi szolgálatára
visszatekintve a derű, az osztatlan figyelem, a nyugalom és a nyitottság
légkörében beszélgettünk. Egy olyan ember vallott magáról, aki sugározza a
belső tüzet. Leontin atya tudja, hogy "nem fejmosásra, hanem lábmosásra van
szükség ebben a világban". Ezt üzeni papszentelési jelmondata is: "Hittel, mely a szeretet által tevékeny." Hivatásának
születéséről így mesél: "Vallásos
családban nőttem fel, jártam hittanra, de semmi rendkívüli nem történt.
Orvosnak készültem, és szomorúan vettem tudomásul, hogy nem vettek fel az
egyetemre." Ezt követően kórházban kezdett dolgozni, hogy
kapcsolatban maradjon választott pályájával. Három évet töltött a betegek
között. "Szerettem a kórházban
lenni. Láttam szenvedést, születést és halált. Ez a tapasztalat nagyon
kellett a későbbi papi életemhez." A kórházi évek alatt merült fel
benne a papság gondolata, és ahogy egyre erősödött benne az elhivatottság
érzése, úgy távolodott tőle az orvosi pálya. "Nem tudtam, mit hoz a jövő, de azt igen, kitől jön, és ebben bíztam.
A papságot életem legnagyobb ajándékának tekintem, amit soha nem bántam meg,
és ha voltak is nehezebb időszakok, soha nem akartam visszafordulni. Most
hálát adok Istennek, és köszönök mindent, mert ő messzebbre látott, ő a görbe
vonalakkal is egyenesen ír" - tekint vissza az eltelt évtizedekre. 1980-ban szentelték. Kistarcsa, Kiskunfélegyháza, Kecskemét, Münichstal, Vác és Balassagyarmat után hatvanhárom évesen került Máriabesnyőre. Fontos életszakaszként emlékszik vissza a bécsi katolikus egyetemen folytatott tanulmányaira, és az azt követő tizenegy évre, amit Vácon töltött. Bécsben két évig spiritualitást, lelkivezetést, lelkiségtörténetet és misztikát hallgatott, közben plébánosként is szolgált. Vácon püspöki titkár volt, a hétkápolnai Mária-kegyhely lelkésze, az akkor induló szeminárium spirituálisa és négy tantárgyat oktató tanára. Emellett ledoktorált, Prohászka püspök lelkiségét választotta témájául. Azután
Balassagyarmat következett, majd a gödöllő-máriabesnyői
bazilika és egyházközség plébánosa, valamint a Mater Salvatoris
Lelkigyakorlatos Ház igazgatója lett. Örömmel látott neki az új feladatának. "Amikor megkaptam a felkérést, úgy éreztem,
lépnem kell. Szép és dolgos tizenegy évet töltöttem Balassagyarmaton négy filiával, keresztény iskolával, kórházzal, szociális
otthonnal, börtönnel, lelkek építésével és templomok tatarozásával. Ám ott
valami lezáródott, minden kerek volt már. Érzem a koromat, de soha nem féltem
a munkától. Nem olyan régen egy betegség miatt életveszélyes állapotba
kerültem, de a gondviselés visszahozott az életbe, amit figyelmeztetésként
éltem meg. A lényeg az, mit viszünk át az örökkévalóságba. Az élet és a halál
mezsgyéje egyfajta lelkigyakorlat volt számomra. A Jóisten visszahozott,
nekem tehát dolgoznom kell" - vallja meggyőződéssel. A
benne munkáló lendületet nem csupán a szavai jelzik. A kegyhelyen
infrastrukturális átalakítások és megannyi program dicséri a munkáját. Leontin atya látogatónak, hívőnek, turistának,
mindenkinek adni akar valamit. "A pap pedagógus is: kézvezető. Az egyik
legnagyobb öröme, ha látja a rá bízottak lelki előrehaladását, mondja kedves
szentem, Avilai Teréz. Igaza van. Ezen szeretnék
dolgozni egy életen át, és megértetni az emberekkel, hogy az élet nehéz, de
szép, hogy embernek lenni jó, és ne féljünk, mert a kegyelem többre is képes.
Persze vannak keresztek, de ez nem azt jelenti, hogy a Jóisten elhagyott
bennünket. Nincs lezárva az életünk, újrakezdhető" - mondja Leontin atya, aki nem titkolja, őt sem kerülték el a
lelki megpróbáltatások. Bár életében nem voltak nagy kanyarok, megrázó
tragédiák, de "csillagtalan
éjszakák" igen. A lelkivezetőt gyakran
kérdezik, miként lehet átélni ezeket a helyzeteket. "El kell fogadni a lassant,
tűrni kell, és felfelé is tekinteni, nem csak előre. Mindezt annak tudatában,
hogy >boldog, aki várja a hajnalt<. A
mennyországot két kulcs nyitja: a szeretet és a szenvedés. Jézus mindennek
adott értelmet” - mondja. Beszél az erőforrásairól is: a szeretteiről, a
rá bízottakról, a csendről, a zenéről, az irodalomról, tavaszi reggelek, őszi
délutánok, havas esték örömeiről. Leontin atya a plébániai munkájával kapcsolatban a közösségépítés fontosságát hangsúlyozza. "Balassagyarmaton rengeteget építettünk, felújítottunk. Legyen a környezetünk szép, harmonikus és bensőséges, hiszen az Egyháznak kulturális és nevelő küldetése is van. De a közösség a legfontosabb." Az emberek személyes meghívása, feladatokkal való megbízása, a közös programok, élmények, beszélgetések, zarándoklatok, lelkigyakorlatok, szórakozások - sorolja a mindennapi élet megannyi eseményét, amelyek azt igazolják: lehet elkötelezett és ugyanakkor derűs keresztény életet élni a mai világban. Máriabesnyőn számos közösséget átölelő, élő egyházközség
fogadta Leontin atyát. „Nagyon jó munkatársaim vannak” - mondja. Velük együtt dolgozik a
közösségek megerősítéséért, és azért, hogy a kegyhelyre látogató zarándokokat
és turistákat kulturált környezet, imádsággal átitatott légkör fogadja. "Egy közösség létszáma sokszor papfüggő is.
Magunkat kell megszerettetnünk ahhoz, hogy rajtunk keresztül az ügyet, a
Jóistent is megszerettessük az emberekkel" - mondja Don Bosco nyomán. A hogyant sem titkolja: "Mutassunk őszinte érdeklődést az emberek
iránt. Hiszem, hogy mindig az a legfontosabb ember, akivel éppen beszélek, s
a legfontosabb perc a mostani. A szeretet pedig a legnagyobb erő és az élet
egyetlen értelme. Állandó igyekezetem, hogy ma jobb legyek, mint tegnap voltam.
A híveknek látniuk kell, hogy a papjuk törekszik az életszentségre. A többi
már Isten dolga." (az írás
nyomtatott változata az Új Ember 2017. február 12-i számában jelent meg.) * Stella
Leontin atyáért a vigaszt adó, engesztelő
szentmiseáldozatot február 26-án, kedden, 11 órától mutatja
be Beer Miklós megyéspüspök a váci székesegyházban. A lelkipásztort a
szentmise után a székesegyház kanonoki kriptájában helyezik örök nyugalomra. Fotó: Merényi
Zita Trauttwein Éva/Magyar Kurír |