Sztrájkoltak a talmudisták

A sztrájk ragadós valami.

Olyanokra is ráragadt már, akikről szentül hitték, hogy no ezek ugyan sosem kapnák meg ezt a járványt: a talmudistákra, azokra a birkatürelmű, jámbor fiukra, akik nap-nap után csodálatos alázatossággal hallgatják a rabbit és mormolják a talmud szavait. Ami ezekkel a jámbor legényekkel megismertette a sztrájkot, az a gyomor volt; a gyomor, amely egyformán megköveteli a jussát munkászubbonyban vagy kaftánban.

A balassagyarmati talmudisták ugyanis összekaptak a talmudtanitó rabbival, aki - miután minden rabbinak maga felé hajlik a keze - nem adta ki nekik az élelmezési segélyt. A talmudisták koplaltak, már pedig a gyomor korgását nem csittítja el a talmud minden bölcsessége sem. Amikor kenyér kell, kevés a talmud. A jámbor rabbi-jelöltek sztrájkba léptek és nem jártak a rabbihoz se tanulni, se istentiszteletre.

A rabbi csak nézett, nézett és magához szorította a kérdéses élelmezési segélyt. Ámde a rabbi úgy látta, hogy ennek már fele se tréfa, nem nézett tovább, eleresztette magától az élelmezési segélyt és a jámbor talmudisták sztrájkja megszűnt. A kosztpénzből jóllaktak és miután nem korog a gyomruk, tovább hallgatják a talmud-magyarázó rabbi bölcsességét, amit - úgy látszik - az üres gyomor nem vesz be.

Megjelent:

Népszava 1911. január 18.