Őrtüzek a trianoni határszélen

(Turistanap Balassagyarmaton)

Sűrűn esett az eső. Szokásos, kényelmes döcögéssel "robogott" be a "csángó-express" (a Vác-gyarmati vicinális helyi neve) februárius 23-án d.e. fél 11 órakor is a gyarmati állomásra. Bizonyára jobban kitett volna magáért, ha tudja, hogy kivételesen milyen világotjárt társaság rejtőzik kopott kocsijaiban. Az állomás képe teljesen megfelel az időjárásnak, csendes és kihalt. Csak egy ünnepies külsejű társaság s mellettük katonás rendben cserkészek vannak a fedett tető alatt.

Mindjárt észre lehet venni, hogy valakire várnak. A helyi turistaosztály tagjai ezek, akik Benke Béla vármegyei főjegyző, osztályelnökkel és Farkas István reálgimn. igazgatóval az élükön fogadják a Magyar Turista Egyesület elnökségét, az osztálygondozó bizottság tagjait és a többi központi vendégeket. A társaság a reálgimnáziumba vonul, ahol György Andor osztálygondozó bizottsági elnök rögtönzött gyűlés keretében beszéli meg az osztály ügyeit s a módokat, ahogyan a taglétszámot növelni s a gyarmati turistaéletet élénkebbé tenni lehetne.

Ezalatt már gyülekezik az ifjúság, valamint az érdeklődő közönség és zsúfolásig megtölti a reálgimnázium nagy rajztermét. Itt ad elő vetített képekkel Peitler Gyula dr. főtitkár: Hazánk elszakított szép vidékeiről. Előadása előtt Szász Lajos reálgimnáziumi tanár üdvözli a vendégeket, az előadásért pedig az ifjúság nevében Andreánszky Gábor VIII. o. tanuló mond szívbőljövő köszönetet. Lelkes hangulatban oszlik szét a hálás hallgatóság. A turisták a Sümegh-féle étterembe vonulnak közös ebédre. Nem sok idejük van, mert a gazdag program szerint már d. u. 3 órakor új előadás kezdődik. A M. T. E. elnöke, Cholnoky Jenő dr. egyetemi tanár ad elő szintén vetített képekkel Japánról. Az előadás előtt Farkas István dr. reálgimnáziumi igazgató mond üdvözlő és köszönő szavakat a vármegye nevében is, mivel Soldos Béla dr., Nógrád-Hont főispánja, a családját ért gyász miatt nem jelenhetett meg az előadáson. A feszülten figyelő közönség még hosszasan elhallgatta volna az élvezetes előadást, de az idő sürgetett. így is csak rövid, hálás kézszorítással vehettek búcsút az osztály tagjai vendégeiktől.

A helyi lap, a Nógrádi Hírlap így ír az előadásokról: "E lap keretei túl szűkek ahhoz, hogy az előadásokat részletesebben ismertethetnők s azok érdekességeiről, értékéről, hatásáról méltóan beszámolhatnánk. Különben szükséges-e Cholnoky Jenő dr.-ról s előadásának értékéről magyar embereknek ismertetést írni? Nevét és munkáit messze a nagyhaza határain kívül, más világrészek is ismerik és értékelik, tehát e helyen legfeljebb büszkeségünknek adhatunk kifejezést, hogy megtisztelte látogatásával városunkat, osztályunkat s hálánknak, hogy ilyen áldozatot hozott a turista eszméért. Akik az előadáson jelen voltak, magukat vitték lebilincselően kedves, közvetlen, tudományos s mégis közérthető, mert minden ízében magyaros előadásának varázsos hatását, akik nem voltak jelen, azokkal átéreztetni a lenyűgöző és egyben felemelő hatást úgyis lehetetlen. Peitler Gyula dr. neve és munkássága szintén nem ismeretlen Balassagyarmaton, ahol a Turisták Lapját olyanok is ismerik, akik nem tagjai a turista egyesületnek. Nem csalódtunk benne, gyönyörködtünk lendületes s izzó magyar érzéstől áthatott előadásában s magyar lelkünket valósággal megrázó gyönyörű képeiben.

Mindkét előadást városunk minden szép és nemes gondolat iránt érdeklődő közönsége és a reálgimnázium ifjúságának nagy száma élvezte végig annyira, hogy a reálgimnázium jókora rajzterme kicsinynek is bizonyult ehhez az érdeklődéshez. E helyen is hála és elismerés Farkas István dr. reálgimnáziumi igazgatónak, aki az előadások megtartását nemcsak lehetővé tette, hanem közismert agilitásával annak sikeréhez mindenképen hozzájárult!

A turistavendégek d. u. fél 6-kor utaztak el, de a hatás, amelyet kiváltottak, ezzel nem szűnt meg s hisszük, hogy megtermi a várt és megérdemelt gyümölcsöket."

Ennek érdekében a M. T. E. Balassagyarmati Osztálya külön felhívást is tett közzé a Nógrádi Hírlapban. Ebben rámutat a turistaságnak testet-lelket üdítő hatására, fejtegeti, hogy a turistáskodás nem távversenyzés, hanem a természet szépségeinek meglátása és élvezése. A turisták napi teljesítménye persze különböző. Ezért és a társadalmi különbségek akadályának megszüntetésére azt ajánlja a fölhívás, hogy az összetartó társaságok alkossanak külön-külön kiránduló csoportokat. Így ki-ki azokkal rándulhat ki, akikkel akar s a túrát is kívánságának s teljesítőképességének megfelelően választhatja meg.

Nagy társaságok kirándulása az okozott zaj s a nehezebb irányítás miatt sem túlságosan kívánatos. Csak a tagok hazafisága lehet a felvétel feltétele. Hiszen a turistaság a legdemokratikusabb sport, ahol minden magyar hazafi, társadalmi állásra való tekintet nélkül megtalálja a maga célkitűzéseit. Rámutat a fölhívás arra is, hogy ma már az alföldi városokban is vannak virágzó turista egyesületek, Gyarmat környéke pedig kiválóan alkalmas kirándulásokra. Különösen figyelemreméltóak a környék kilátópontjai. E kirándulások nem kerülnek sokba, mert csak néhány állomásnyira vannak a legszebb kirándulóhelyek.

A Magyar Turista Egyesület minden osztálya egy-egy őrszem a hazai hegyek között, vagy az Alföld végtelenbe vesző síkságán, mely őrzi az ezeréves magyar álmot. Cholnoky és Pettier felejthetetlen előadásai pedig őrtüzek villanásai voltak a trianoni határ mentén, amelyeknek mély értelmét mindannyian szívünkbe véstük. Az ő lelkes bátorításuknak bizonyára üdvös eredménye az lesz, hogy a nyilvános toborzással s az egyénenként kifejtett propagandával az osztály eddigi tagjai a taglétszámot növelhetik. Különösen erős a bizalom, hogy a turistaeszme az ifjúság körében egyre erősebb térhódítást végez.

Szász Lajos.

Megjelent:

Turisták Lapja folyóirat

1936. évi szám