Balassagyarmati kirándulásunk

(1925 november havában)

Pontosan három évvel azután, hogy Egyesületünk központjának közel 200 tagja egy hideg, de száraz novemberi napon a lakosság nagy lelkesedésétől kísérve bevonult elnökségének vezetése mellett Székesfehérvárra, hogy osztályát megalakítsa, egy bár nem ilyen nagy számú, de nem kevésbé lelkes csapat bevonult Balassagyarmat kies városába, hogy érintkezést találjon az ottani magyar turisták nagyon kedves és érdemes társadalmával. Az idő megérkezésükkor nem volt hideg, de annál inkább nedves és a légsúlymérő kellemetlen kitartással süllyedt.

A pályaudvaron jóleső meleg fogadtatásban részesítették a budapesti és váci kirándulókat Fayl Gyula polgármester vezetése mellett megjelent balassagyarmati turisták, kiknek szíves vezetése mellett bevonultak a közeli Kaszinószállóban és úriházaknál nagy előzékenységgel és körültekintéssel biztosított szállásaikra, hogy hátizsákjaik lerakása után b.-gyarmati turistabarátaikkal találkozzanak a fehér asztal mellett kitűnő vacsorára.

Ennek folyamán a távollevő főispán nevében Dr. Paczolay Zoltán vm. főügyész és a város nevében Fayl Gyula polgármester üdvözölte turistáinkat, kiknek nagyon szíves és biztató szavaikért Déry József egyesületi alelnök mondott őszinte köszönetet, utalva arra a közismert és közérdekű munkára, melyet Egyesületünk már majdnem 40 éve széles e hazában önzetlenül és sikeresen kifejt. Erre a munkálkodásra kérte a megjelentek és a távollevők jóindulatú támogatását. Ezt örömmel magáévá tette a vármegye nevében Pályi Pál vm. főjegyző, kinek beszédét még Vörös Tihamér a szomszédos váci osztály fáradhatatlan elnökének, továbbá az 56 éve turistáskodó örökifjú Király Ernő volt Selmecbányái igazgatónak, majd Dr. Zsembery Gyula országos cserkészszövetségi főtitkárnak lelkes felköszöntői és Zsembay István váci tanár tagtársunk alkalmi költeménye követték, mindvégig kitűnő hangulatot keltve.

Dacára a kedvezőtlen időjárásnak, másnap vasárnap reggel 8 órakor eredeti tervének megfelelően a város nevezetességeinek és a tövében elhúzódó trianoni, úgynevezett határnak megtekintése után Romhánynak vette útját vendégszerető b.-gyarmati tagtársak kalauzolása mellett a kb. felerészt hölgyekből álló bátor csapat és Csesztvén, Szátokon át 5 órai vizenyős menetelés után, de szép lankás vidéken megázva bár, de törve nem, megérkezett a romhányi vendéglő barátságos teteje alá.

Onnan azután Diósjenőn és Vácon át mindenki szívesen igyekezett szárazabb budapesti ill. váci otthonába. Különös örömünkre szolgált, hogy az egész időn át valóban rendkívüli kedves módon velünk gázolt b.-gyarmati tagtársaink Benke Béla tb. főszolgabíróval és kitartó bájos feleségével élükön még egész Vácig elkísértek.

A Balassagyarmaton töltött néhány rövid óra alatt és egész kirándulásunk folyamán jóleső örömmel és megelégedéssel állapíthattuk meg, hogy e szép jelenlegi határmenti városban is van megértő turista-társadalom, melynek összetartásától és buzgóságától támogatva az arra hivatott hatóságoktól még sok közhasznú alkotást és szép jövőt várhatunk.

Ebben elévülhetetlen érdemei vannak f. Benke Béla vm. tb. főszolgabírónak, a közben megalakult osztály valóban fáradhatatlan, kitartó és vendégszerető elnökének, ki Egyesületi központunkkal heteken át levelezett, az ottani turistákat egy szervezetté forrasztotta össze s ezzel ő maga készítette elő ezt a nagyon kedves emlékű és bizonyára nem utolsó kirándulást, és a helyi propaganda biztató sikerét.

Russ Gábor

Megjelent:

Turisták Lapja folyóirat

1926. évi szám