A Magyar Festészet rendhagyó ünnepe

Réti Zoltán Emléknap

2018. október 19.

A város zenei-, képzőművészeti- és közéletének meghatározó alakja, a városi Zeneiskola alapítója, a városi Dalegylet hosszú éveken át vezetője és karnagya, sokunk szeretett tanára, Réti Zoltán ez év februárjában távozott közülünk. Idén ünnepelhette volna 95. születésnapját, ezt a napot azonban már nem élhette meg, pedig a város szerette volna őt egy szép rendezvénnyel megajándékozni. Ez az esemény sajnos elmaradt, de az emlékezés és az ünneplés megvalósult. Köszönet érte a rendezvény megálmodójának, Vas Ágnesnek, valamint az Őt támogató Madách Imre Városi Könyvtárnak, a Helytörténeti Gyűjteménynek, valamint a szervezésben sokat segítő önkormányzatnak, és személy szerint Medvácz Lajos polgármesternek is. Így jöhetett létre a Réti Zoltán Emléknap, melynek sok helyszínen zajló eseményeiről az alábbiakban szeretnénk beszámolni.

A program kora délután a Jánossy Képtárban indult, ahol a szép számú érdeklődőt Csábi István, a rendezvény narrátora egy Szabó Lőrinc versrészlettel köszöntötte. Röviden ismertette Zoli bácsi kötődését a városhoz, a tájhoz, a nógrádi emberekhez, majd bekonferálta az első művészt és műsorszámot, Debussy Suriusk c. fuvolaszólóját, melyet Kanyó Dávid, Zoli bácsi egyik művész unokája előadásában hallgathattunk meg. Ezt követőn Csemniczky Zoltán Munkácsy-díjas szobrászművész emlékezett a közösen eltöltött évekre, melyek során Réti Zoltán sok kiállításának lehetett rendezője.

A kiállított képek - melyek között a látogatók sok ismert Réti alkotást is felfedezhettek - a Jánossy Képtár anyagából kerültek válogatásra, a mostani tárlat rendezője Zolnyánszky Zsolt, a képtár jelenlegi vezetője volt.

A program rövid séta után a Városháza Dísztermében folytatódott, ahol négy felkért előadó Réti Zoltán munkásságának különböző területeiről tartott élvezetes előadásokat. A bevezetőben Csábi István Rimay János: Az idő ósága c. versének gondolatait osztotta meg a hallgatósággal, majd átadta a szót az emlékülés levezető elnökének, Medvácz Lajosnak. A polgármester úr sorra bemutatta az előadókat, mindegyiküknél kiemelve, milyen kapcsolatban álltak Réti Zoltánnal.

Elsőként dr. Matits Ferenc művészettörténész kapott szót, aki Réti Zoltán több kiállításának megnyitóját tartotta, és személyesen is jól ismerte a művészt. Mint elmondta, négy kiállítást is rendezett a művésznek, akit tanulságos beszélgetések során ismert meg. Sokoldalú, a reneszánsz ideálhoz hasonlítható ember volt, aki a hadifogság poklát és a sikeres alkotás örömét egyaránt ismerte, sport, ének-zene, festészet, grafika, szobrászat területén otthon volt, saját életének és az őt körülvevő világnak eseményeiről naprakész naplót vezetett. Visszatekintésében több részletet is felolvasott Zoli bácsi korábbi interjúiból, amelyek a városhoz való kötődését, a művészethez és a zenéhez való kapcsolatát mutatták be.

A következő emlékező dr. Praznovszky Mihály irodalomtörténész volt, aki ugyan csak sok Réti kiállítás rendezésében vállalt szerepet különböző beosztásokban dolgozva. Személyes hangú visszatekintésében hangsúlyosan beszélt Réti Zoltán kötődéséről a tájhoz, a nógrádi dombokhoz, az itteni emberekhez, a palócokhoz, akik oly sok festményének képezték az alapját. Az ismert Mikszáth-szakértő érzékletesen jellemezte, hogyan lehet egy vidék, egy kor és annak szereplői sajátosságait művészi illusztrációkkal bemutatni, hogyan bővül a kör Madách Mózesével, szakrális témákkal és a Tragédia akvarell illusztrációival.

A harmadik visszatekintés közreadója Csegezi Tamásné, a Magyar Posta nyugalmazott filatélia igazgatója volt, aki azokról az évekről mesélt, amikor Zoli bácsi képei a Magyar Posta bélyegein is megjelenhettek. Részletesen megismerhettük ennek a művészi alkotó munkának a folyamatát, aminek során egy gyönyörű festményből vagy képből bélyeg születik - annak minden nehézségével és szükséges változtatásával. Az előadó hangsúlyosan kiemelte Réti Zoltán szuggesztív pedagógiai tevékenységét: a gyerekek látókörébe addig ismeretlen csodákat emelt, akár csak azzal, hogy a hóna alá kapott lemezjátszóval az osztályokat járva bemutatta a legjelentősebb klasszikusokat, néhány mondattal beavatva-meghökkentve a felfigyelő kiskamaszokat.

Az utolsó előadást Ember Csaba, a Zeneiskola nyugalmazott igazgatója, a balassagyarmati Dalegylet karnagya tartotta. Személyes hangvételű és régi képekkel illusztrált elbeszélésben azokról a szoros kötelékekről mesélt, amelyek őt Zoli bácsihoz és a Dalegylethez kötötték. Visszaemlékezett a sokszor küzdelmes évekre, az elért eredményekre és a sikerekre, kiemelve ezekben Zoli bácsi pedagógiai munkáját, közösség-teremtő erejét és töretlen lelkesedését és munkabírását, amivel a városi kórusokat - legyenek azok a Szabók Ktsz-hez köthető lelkes szakemberek vagy éppen a gimnázium fiataljai - magas szintre emelte, és tagjait a zenét és a közös éneklést egy életen át megszerető emberekké nevelte. Ember Csaba előadásának zárásaként a pódiumra szólította a helyszínen összegyűlt kórustagokat, akik Zoli bácsi egy saját feldolgozását, a Palóc népdalcsokrot adták elő - a Dalegylettől megszokott, magas művészi és szakmai színvonalon.

A délutáni előadások zárásaként Medvácz Lajos köszönte meg az előadóknak a felkészülést és az élvezetes visszaemlékezéseket, majd Csábi István ajánlotta a résztvevők figyelmébe a következő eseményt, amelynek helyszíne a Madách Imre Városi Könyvtár lesz.

Az újabb helyszínen - továbbra is szép számú érdeklődő részvételével - előbb megkóstolhattuk a Városi Könyvtár finom teáit, amelyek valódi felfrissülést jelentettek a hosszú program résztvevőinek. Ezt követően Csábi István köszöntötte a megjelenteket, és elmondta, hogy a falakon látható tablókon Réti Zoltán életének számos dokumentumát tekinthetik meg az érdeklődők. Az anyag összeállításában jelentős támogatást kaptak a rendezők Kanyó Andrástól és a Réti család több tagjától, akik sok fényképpel segítették az anyag teljessé tételét.

Ezt követően átadta a szót Kanyó Andrásnak, aki előbb saját személyes élményeiről mesélt, amelyek családtagként Zoli bácsihoz kötődtek, majd ezt követően ismertette azokat a zenetörténeti kutatásokat, amelyek során Réti Zoltán elkészítette Rózsavölgyi Márk monográfiáját. Ez a két kiadásban is megjelent, tudományos alapossággal elkészített mű egyedülálló a magyar zenetörténetben, és méltán vívott ki elismerést a szakma hazai és nemzetközi művelői között. Az előadás végén ismét felcsendült a zene, a Balassagyarmati Kamaraegyüttes - Réti Emőke, Perneczky Zsolt, Perneczkyné Baranyi Klára és az együttest vezető Kanyó András - Rózsavölgyi Márk: Nógrádi emlék c. művét adta elő. Zárszóként Csábi István előadásában Reményik Sándor versét hallgathatták a megnyitó résztvevői.

A lassan estébe nyúló program egy újabb helyszínen folytatódott, az érdeklődők átsétáltak a közeli Rózsavölgyi Márk Alapfokú Művészeti Iskolába - közkedvelt nevén a Zeneiskolába -, ahol újabb kiállítás várta a megjelenteket.

Csábi István itt is egy ide illő versrészlettel köszöntötte az érdeklődőket, Lackfi János: Tünődő c. versét adta elő a megszokott átéléssel. Majd elmondta, hogy a falakon látható festmények Réti Zoltán munkáságának két területét, a festészetet és a zenepedagógiát foglalják össze, miután itt a zenéhez köthető alkotásait tekinthetik meg. Ezekről, valamint Réti Zoltán festészetéről a szakember szavaival hallhattunk áttekintést, a megnyitót Csach Gábor művészettörténész, Balassagyarmat város alpolgármestere tartotta.

Előadásában a festő és a zenepedagógus kapcsolatáról, az ebből az indíttatásból született művekről hallhattunk szakmai igényességű összefoglalót. A teljességre törekvő művész alkotásaival túllép a mű fizikai keretein, még ha viták, rivalizálások övezik is ezt a szándékot. A festészet és zene kapcsolódására ugyanolyan sok példa van, mint az irodalom e körbe lépésére. Réti Zoltán formagazdag munkássága igazolja ezt.

A kiállítás megtekintése után a jelenlévők átvonulhattak a Zeneiskola korábbi koncert-termébe, amelyet az iskola döntése alapján a jövőben Réti Zoltán Kamarateremnek fognak nevezni.

A terem építészeti rendbehozatalán, kifestésén és berendezésén az iskola sok munkatársa dolgozott, az eredmény elismerésre méltóra sikeredett. A falakat ide illő dekoráció - falfestmény - díszítette, amely a helyi művészek kezemunkáját dicséri. A pódiumon pedig ott állt az iskola új büszkesége, egy remek zongora! A terem mérete miatt nem fért be minden érdeklődő, de közmegegyezéssel mégis itt, ezen a helyen tartották meg a Réti család művész tagjai azt a koncertet, amellyel kicsik-nagyok szerettek volna tisztelegni Réti Zoltán emléke előtt. A koncert bevezetőjeként meghallgathattuk Siket Norbert erre az alkalomra készült költeményét (In memoriam Réti Zoltán), majd következtek a családtagok.

Az alma nem esett messze a fájától, hiszen Zoli bácsi családjának sok tagja a zenében találta meg élethívatását, és ennek tanújelét is adták a megjelentek a koncert keretében. A dédunokák zongora játékát, az unokák gordonkázását, a családi kamaraegyüttes játékát hallgatva biztosak lehettünk abban, hogy Réti Zoltán munkássága, művészet- és zeneszeretete termékeny talajra hullva, életerős fává serdült, és méltóképpen folytatja a neves rokon életpályáját.

Az est zárásaként Csábi István - most mint a házigazda Zeneiskola igazgatója - megköszönte munkatársai és az őket segítő szakemberek áldozatkész munkáját a kamaraterem kialakításában, jelképes jutalmakat (Réti Zoltán albumokat) átadva nekik. Majd megkérte a kitartó nézőközönséget, hogy fáradjanak át a kiállítási terembe, ahol terített asztalokon némi enni- és innivaló várja őket, enyhítve a hosszú nap fáradalmait.

A többórás, igen tartalmas és változatos program zárásaként még hosszasan elbeszélgettek a jelenlévők, felidézve Réti Zoltán sokszínű egyéniségének jellegzetes pillanatait, a tanítványként, művészet-barátként vagy csak egyszerű ismerősként megélt közös élményeket, a hosszú és tartalmas életpálya megannyi állomásának eseményeit.

Nagy elismerés illeti a programok létrehozóit, hiszen az itt elhangzottak és a látnivalók (festmények és tablók) mind segítettek még jobban megismerni ennek a rendkívüli életútnak az állomásait és eredményeit, és közelebb hozni a hallgatósághoz Réti Zoltánt, az embert.

Összeállították: Deák Ottó és Farkas Gábor

Fotók: Deák Ottó